Plusz egy

6.

Másnap kora délelőtt értem haza. A lakás üres volt. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat és becsuktam magam mögött a bejárati ajtót. Egyből a fürdő felé vettem az irányt, hogy lemossam magamról a vadító éjszakát. Több volt, mint jó. Joe az ágyban nagyon tudja mit csinál. Magabiztos és csodálatos mértekkel rendelkezik. Mosolyogva bújtam ki a ruhámból és még egy utolsó pillantást vetettem a telefonomra mielőtt beléptem volna a zuhany alá. Nem írt és nem hívott senki. Még Cho sem.

Fürdés után úgy döntöttem a napot megkezdem a földszinti kávézóban és viszem magammal a munkát is. Se egy üzenet, sem egy hívás nem jött a legjobb barátnőmtől és még Joe sem keresett, ami azért furcsa,mert tudom jól, hogy az aktív éjszakát nem alvással tölti, hanem egy rövid utazással. Igazán aggodalomra ad okot egy nőnek, ha nem keresi az esti partnere. 

-Cho!-szólok bele a telefonba.-Nem kerestél.-vágom a fejéhez.-Nem érdekel az izgalmas éjszakám?

-Szia Polly!-szól bele gondterhelten.-Érdekel, de tudod most hatalmas munkába vagyok. Bocs, este beszélünk.

-Kinyomott.-nézem hitetlenkedve a telefont. Lágy szellő simította meg a vállamat és férfias illat kúszott oromba. Felnéztem és Don Macsó ült jobbomon.

-Mr. Olaszország.-hümmögtem. 

-Milyen volt az estéd?-szürcsölt bele a kávéjába Mik.

-Te aztán nem kertelsz.

-Miért is kéne?-mosolyodik el halványan, ennek köszönhetően ismételten bizsergető érzés kúszik a lábam közé. Nem értem miért kel önálló életre a testem a közelébe, de úgy látszik nem volt elég az este.

Váratlan őszinteséggel így kérdeztem.

-Mi van akkor, ha túl vagy már pár randin egy férfival és túl vagytok egy őrületesen izzasztó éjszakán, tele orgazmussal, de másnap nem keres.-nem néztem Mikre, csakis a gőzölgő kávémat vizslattam, de amikor megmozdult ráemeltem a tekintetem.

Michele édesen vigyorogni kezdett és a térdére támaszkodott. Nyakán félrecsúszott fehér inge és kikandikált belőle fekete tetoválása.

-Ilyet csakis egy igazi szoknya pecér csinál. A csávó nem fog keresni.

-De hát többször randiztunk és elég nagy érdeklődést mutatott.-néztem rá kétségbeesetten.

-Ha kedvelted a csávót, akkor el kell, hogy keserítselek, de összetörték a szíved.

-Ezt ugyan nem.-mutattam a szívemre. Mik megnyalta ajkát. Lepillantottam és észrevettem átlátszódó,kemény mellbimbómat. Hogy az a...nem vettem fel melltartót. Zavartan rádobtam hosszú hajamat.-Szeretem a kényelmet.-mentettem a menthetőt.

-Elég jól áll.-kacsintott,majd felállt és ott hagyott.

Földig csúsztam a széken szégyenemben. Hogy lehettem akkora barom, hogy elfelejtek felvenni egy melltartót. Kitudja mióta áll kő keményen a mellém és szúrja ki az emberek szemét. Magamra kaptam a ballonkabátomat és erősen meghúztam az övet derekán. Sóhajtottam egy nagyot és felnyitottam a telefonomat. Bármilyen szánalmas leszek, írok Joe-nak.

Nagyon megedzettél az éjjel.:)

Szánalmas fejet vágtam és elküldtem az üzenetet, majd távoztam a kávézóból és visszamentem a lakásunkba. Éreztem, hogy nem leszek egyedül, Mik a nappaliba nézte a tévét, miközben telefonált. Nagyokat nevetett és olaszul hablatyolt. Biztos a rokonsággal beszél. Elmosolyodtam és bevonultam a régi szobámba minden kérdés nélkül. Szép, rendezettség, kellemes friss illat jellemezte a helyiséget. Mindent elrakott az útból, ami az enyém volt. Csak tudnám hova. Bátran, mondhatni pofátlanul nyitogattam a fiókokat, hogy megtaláljam az okosórámhoz tartozó töltőt. Derékig benne voltam a mély fiókba, amikor valaki köhécselni kezdett a hátam mögött.

-Elég nagy illetlenség, így belopózni valaki szobájába és kutakodni a dolgai között.-szólt Mik.-Megkérhetnélek, hogy távozz?-húzta össze a szemöldökét mérgesen.

Hangszíne félelmet keltett bennem, olyannak tűnt, aki ellentmondást nem tűrt.

-Bocs.-szégyelltem el magamat már sokadjára. Pittyent a telefonom, azonban nem a zsebemben volt, hanem az éjjeliszekrényre raktam, amikor jöttem be a szobába. Mikhez közelebb volt a készülék, mint hozzám, így még mielőtt mozdult volna érte tudtam, hogy meg fogja nézni.

-Ha te így én is így.-mosolyodott el gonoszan és felolvasta hangosan az üzenetet, ami Joe-tól jött.

Jó volt. :)

-Add kérlek oda és már itt sem vagyok.-ugrottam fel mérgesen. 

-Szerintem hagyd a csávót.-dobta az ágyra a telefonomat és hátat fordított.

Felkaptam és utána rohantam.

-Megtennéd, hogy nem viselkedsz velem ilyen arrogánsan?

-Hidd el igyekszem kedves lenni, de ideges leszek tőled.-túrt a hajába Mik.

-Hát én bocsánat.-háborodtam fel és megsértődve elmentem mellette úgy, hogy vállam beleütközzön az övébe. Fogalmam sincs honnét jött az a bátorság, hogy neki menjek, de nem sokat ért pehely súlyommal. Konkrétan én pattantam vissza róla. Elkapta a karomat és finoman nekitolt a falnak. Igazából a tekintetével ragasztott oda , nem az erejével. Ahelyett, hogy megijedtem volna hasamba izgalom keletkezett. A testem úgy reagál rá, ahogy azt elvárjuk egy ilyen szexi férfi látványakor. 

-Kicsi a bors és még csak nem is erős.-dorombolta a fülembe. Elengedte a kezem, de a távolságot nem változtatta közöttünk. -Én próbáltam veled kedves lenni, próbáltam nyitni feléd, de te kézzel-lábbal utasítod el még csak a társaságomat is. Első perctől fogva világossá vált, hogy nem jó ötlet itt laknom, úgyhogy elmegyek. Lökte el magát tőlem, felkapta a kulcsait és bevágta maga után a bejárati ajtót.