Plusz egy

7.

Michele elment. 

Tényleg elköltözött.

Aznap, amikor egymásnak feszültek az indulataink kisétált a lakásból. Pár óra eltűnt, én pedig elmentem edzeni, hogy levezessem a feszültséget. Idegesített, hogy csak úgy lelépett és aggasztott, hogy tényleg elmegy, végleg. Nem tudtam, hogyan értelmezzem mondatait. Igyekeztem meggyőzni magamat, hogy ez így lesz jól. Visszakapom a szobámat és inkább többet fizetek én magam. A harmadik szoba, ahol a felújítás zajlott azokban az órákban,amikor senki nem volt otthon, még sehol nem állt. A szakemberek tudniillik elég hanyagok az időbeosztás terén. Sosem jönnek,akkor,amikor mondják. Tehát, harmadik lakótársunk nem mostanában lesz, mivel az egy hónapos felújítás valószínűleg több hónapra tolódik, pedig csak ablakot kell cserélni, glettelni, festeni és parkettázni. Önelégült napjaimon, majdnem ráveszem magamat, hogy majd én megcsinálom a szobát, de valahogy sosem jutok el odáig, hogy valóban  neki is kezdjek. Marad a B. opció, többet fizetek. 

Edzésről hazaérve Cho fogadott és a vörös feje, gonosz tekintetével. Ideges volt, nem is kicsit. Kínaiul kiabált és bár nem értettem, tudtam, hogy azért ideges,mert Mik elköltözött. Ez volt múlt héten. Azóta Cho túllépett a dolgon, meglepetésemre én viszont nem. 

-Aki ilyen férfi, hogy megsértődik egy nőre, az ne is jöjjön a közelembe. Nem igazán férfias viselkedés, így megfutamodni és amúgy is, Miknek ez egy átmeneti megoldás volt.

-Polly! Te saját magad győzöd meg arról, hogy nem te üldözted el.- eszik bele a barátnőm a levesébe.- Különben is, kapcsolatban vagy Joeval, aki fantasztikus az ágyban, mit agyalsz egy olasz Istenen.-néz rám vádlón. 

-Na jó, kicsit bűntudatom van, de akkor is szánalmas, hogy így megfutamodott. 

-Inkább lazítsd el a gondolataidat és gondolj a ma esti bulira, ahova ördögien szexin ki kell öltöznünk.

-Én Joeval megyek, szóval majd ott találkozunk.- kacsintok és a szobámba vonulok. Leülök az ágyamra és kihúzom a fiókomat, hogy elővegyek egy kis nasit. Ahogy kotorászom a fiókba, megcsörren valami a kezem alatt. A fiók fölé hajolok és kiveszek belőle egy kulcsot. Egy szimpla kulcs, amit biztos Mik hagyott itt. A telefonom után kapok, de ekkor eszembe jut, hogy nincs is meg Mik száma, talán Chonak. Kiviharzom a szobából és letámadom a lakótársamat.

-Add meg Michele számát.-hajolok elé. Még mindig a levest kanalazza a szájába. 

-Miért?

-Nálam hagyott valamit.-rántom meg a vállamat.

-Nem akarlak megijeszteni, de enyhén lelkes vagy, csak mert valamit itt hagyott.

-Lehet, hogy fontos.-húzom össze a szememet. Kikapom a kezéből a telefont,amit felém nyújt és rámegyek a hívás gombra. -Kicsörög.- mondom nyugodtan és elsétálok, vissza a szobámba.

-Szia Cho?-kérdezi, mint inkább mondja.

-Ő szia.-mondom halkan. Néma csend áll be kettőnk között.

-Ez most meglepett Polly.

-Bocsánat, hogy zavarlak, de itt hagytál nálam valami kulcsot és gondoltam fontos.

-Köszi, este beugrok érte.-zárja le ennyivel.

-Nem leszünk itthon, buliba megyünk. 

-Akkor beugrok érte a buliba.

-A buliba?-kérdezek vissza.

-Írd meg hova mentek és mikor, szia.-nyomta ki a telefont.

Pontosan ezért kár volt szólnom a kulcsról. Arrogáns, bunkó és megsértett. Ennél rosszabb férfitípus nincs is. Még szerencse, hogy Joe nagyfiú.

Choval összekészülődünk az estéhez. Kisminkelem, ő pedig kivasalja a hajamat. Egy vörös rúzst kentem fel, hogy hangsúlyozzam a testhez simuló maxi ruhámat, aminek nincsenek pántjai, így a vállam fedetlen. Felveszem hozzá a fekete bőrdzsekimet és a fekete tűsarkúmat,aminek a bokapántja apró kövekkel van kirakva.

-Nagyon döglesztő vagy.-néz végig rajtam a barátnőm, majd ő is magára rángatja a cipőjét.

-Joe lassan itt van értem, üdvözlöm Clayt és Mandyt. Ott találkozunk.-köszönök el és kilépek az ajtón. Joe a ház előtt vár az autójának támaszkodva.

-Nem tudom hova tudod fokozni a szépségedet, de ha így folytatod, nem fogjuk soha elhagyni az ágyat.- csókol meg.

-Nekem az is megfelel.

Beülünk az autóba és elindulunk. A bőrdzsekim zsebéhez nyúlok és ellenőrzöm meg van-e a kulcs, majd dobok egy üzenetet Mik telefonszámára, amit ezúttal elmentettem. Joenak egy szót sem szóltam Mikről és arról, hogy itt élt velünk pár napot. A kulcsot sem említem, mert jelentéktelennek tartom. Kimegyek majd, odaadom neki és eltűnünk egymás életéből végleg.