Plusz egy

9.

-Aggódjak, amiért ilyen jóképű fazonokkal beszélgetsz?-néz rám Joe. Egyáltalán nem szemrehányó a stílusa. Nem tudom eldönteni, hogy jó dolog-e, hogy ilyen higgadtan kezelte a tényt, hogy számára egy idegen és jóképű férfivel beszélgetek vagy pedig ez a vihar előtti csend. Érdeklem-e egyáltalán annyira, hogy kissé féltékeny legyen? Egy nőnek igenis jólesik néha az egészséges féltékenykedés, ami akár viccesen is elsülhet vagy szexin.

-Igazából nem kell, valószínűleg megint sokáig nem látjuk majd egymást.

-Ő egy exed igaz?-komorodik el.

Ledobva a bomba. Elégedetten mosolyra húzom a számat és nyomok egy puszit a szájára.

-Még véletlenül sem.-legyintek.

-Akkor jó.-lép túl a dolgon és ad egy puszit az orromra.-Elmegyek mosdóba és aztán felkérlek egy táncra.

Joe kedves, jóképű és udvarias, kifinomult az ízlése, ugyanakkor nem fojt meg a közeledésével, teret ad és én is neki. 

-Gyerünk táncolni!-kiált Cho a fülembe és húzkodni kezd a táncparkett felé. Pár perc múlva Joe is csatlakozik hozzánk. Fenekemet az ágyékához nyomom és ringani kezdek az ütemre. Érzem, hogy az alkohol kezd kiszállni belőlem, így a barátom fülébe súgom, hogy felmegyek inni pár kortyot. Cho is velem tart. 

-Láttam Miket.-kuncog. 

-Többet ne igyál barátnőm!

-Tényleg láttam!-háborodik fel.

-Tudom, én beszéltem is vele.-az asztalunknál még ültek a mi társaságunkból. Felkaptam az italomat és lehajtottam.-Vissza adtam neki a kulcsot tudod.

-Ja igen, a marha fontos kulcs.-vigyorodik el mindentudóan.-De neked most barátod van, ne legyél rosszkislány.-huppan le a fotelbe.

-Cho.-masszírzom meg az orromat. -Most ebbe ne menjünk bele, maximum, ha józan leszel.

Hirtelen erősen szédülni kezdek.

-Szerintem beütött az alkohol.-húzom össze a szememet.

Imbolyogva elindulok a mosdók felé, mert iszonyatos hányinger veszi úrrá testemet. Érzem, ahogy felgyorsul a szívverésem és elönt a forróság. A mosdó ajtajára teszem a kezemet, de már nincs erőm benyomni az ajtót. Elsötétül a kép.

***

Puha ágyban ébredek, aminek kellemes nyár illata van. Mint a naptej és egy kókuszos koktél. Riadtan kipattannak szemeim és realizálom, hogy rohadtul nem otthon vagy Joe-nál vagyok. Az estéről az utolsó emlékem, hogy elmegyek a mosdóba,mert hirtelen rosszul lettem és aztán képszakadás.

-Te jó ég.-nyögök fel és a kezemet a szememre teszem.-Mi a fasz?-kérdezem magamtól.

-Jó reggelt!-szólal meg az ismerős hang.

Óvatosan elveszem a kezemet a szemem elől és Mikre pillantok. Törülköző van a derekán és vizes a haja.

Egyből felemelem a takarót és látom, hogy a fehérneműmbe vagyok.

-Te bedrogoztál, hazahoztál és megerőszakoltál?-sipákolom hangosan és kiugrok az ágyból úgy ahogy vagyok, de hirtelen hányingerem lesz.- Hol a mosdó?-nézek rá kétségbeesetten. Elmutat egy irányba, amit követek és berontok a fürdőbe. A wc-t felcsapva kiürítem a gyomrom tartalmát, majd lehúzom és a földre rogyok.

-Hívtam orvost, hamarosan itt lesz.

-Mi történt velem Mik?-sírom el magam. Rettenetes félelem fut át a testemen. Mik odasétál és bevizez egy kisebb törölközőt, majd felém nyújtja. 

-Soha nem bántanálak Polly. Azt láttam tegnap, ahogyan összeesel a mosdóknál. Megkértem az alkalmazottaimat, hogy szedjenek össze és hozzanak ide. Ne aggódj Gina vetkőztetett le. Nem láttam a tested, egészen idáig. Bár nem mintha szégyellned kéne.-mosolyodik el.

Tovább pityergek, mert a szánalmasabbnál is szánalmasabban érzem magamat.

-Bocsánat, de nagyon nem vagyok jól Mik.-nézek rá kétségbeesetten.

-Gyere.-emel fel. Bátran körbeölelem a nyakát és magamhoz húzom. Finoman fog. Isteni illata van a bőrének és nem a parfümtől. Melegség tölt el és hirtelen újra émelyegni kezdek, de nem a gyomrom állapotától, hanem az érzéstől,ahogy a meztelen bőröm az övének tapad. Olyan izmos. 

Letesz az ágyra, majd betakar.

-Beszéltem Choval, hogy nálam vagy. Elővesz egy pólót a szekrényből és odanyújtja nekem.-vedd fel.

Elveszem tőle és belebújok, ő kisétál a szobából.

***

Egész pontosan majdnem 4 éve kezdtem bele ebbe a történetbe. 4 éve, egészen elképesztő, hogy így megy az idő. Tehetségem megkopott és poros. Egyszerűnek érzem a történetet, de ahogy egyre jobban simulok bele a szereplők fejébe, úgy adom át az érzéseimet, ami számomra fontos, hogy ne legyen egy századik sablonos történet. Nagyon kritikus vagyok magammal szemben, éppen emiatt bele sem olvasok a régi Harry Styles fanfiction írásaimba, viszont nagyon jó érzés, hogy a mai napig még olvassák emberek! Igazából a saját magam szórakoztatására keletkeznek a történetek, az már csak egy ráadás, hogy mások olvassák és valamilyen véleménnyel vannak az írásaimról.

Köszönöm, akik velem vannak!