Plusz egy

4.

-Nincs barátom.- fintorodtam el. Mik érdeklődve jött vissza és ült le az asztalhoz. Pulzusom megemelkedett és hirtelen kényelmetlenül éreztem magam előtte egy szál mackógatyában. Nem méltatta válaszomat, inkább felállt és még közelebb lépett, azonban elhajolt mellettem és megpiszkálta a darálthúst, amit pároltam egy serpenyőben.

-Mit főzöl?

Megint az átkozott érdektelen hangjával kérdezett, ami miatt folyton enyhe idegességet éreztem.

-Egy egyszerű spagettit próbálok összedobni.-méregettem robosztus alakját.

-Segíthetek? -kérdezte és most az először éreztem azt, hogy túl kemény vagyok vele, hiszen összeségében ő eddig mindig kedves volt velem. – Nem hinném, hogy tudnál.-húztam fel a szemöldökömet és ismét nekiláttam a paradicsom felszeléséhez.

-Olasz vagyok. Még is mit gondolsz?! Nem tudok egy jó hazait összedobni? – ekkor elhagyta száját egy gyönyörű mosoly, ami miatt ismét szorongani kezdtem.

-Nem tudtam, hogy olasz vagy. Jó nyilván sejtenem kellett a nevedből és kinézetedből adódóan.

-Miért? Hogy nézek ki Polly? – kuncogott egyet, nekem pedig ismét türtőztetnem kellett magam érzelmek terén. Azt hiszem nyugodtan bevallhatom magamnak, hogy Miki a világ legdögösebb pasija.

-Hát olyan olaszosan öltözködsz.-mosolyodtam el őszintén.-Nem tudom, nem ismertem még olasz embert, de nyilván sok filmet és könyvet olvastam olasz férfiakról, Olaszországról és hasonlók.- sosem beszélek össze-vissza, de most az egyszer úgy éreztem nem viselkedem pr-osnak megfelelően. Michele zavarba hozott.

-Gyere majd én főzök.- finoman odébb terelt és kezébe vette az irányítást. Abszurd látvány volt egy flanelinges, elegáns férfi fakanállal a kezében. Leültem a konyhaasztalhoz és tekintetem akarva-akaratlanul feszes és gömbölyű popsijára szegeződött. Nem szóltam egy szót sem, csak néztem, ahogy a kikészített termékekből és nyers ételekből összepakol valami finomat. Néha rápillantottam a telefonomra az időt miatt, hiszen mára még terveztem egy programot.

-Nagyon fontos fűszerek hiányoznak a konyhából.-mondta Mik és a vállára dobta a konyharuhát, majd leült velem szembe.

-Nem vagyok felkészülve egy profi olasz étel elkészítéséhez, de hidd el, eddig nagyon jókat főztem a saját fűszereimből. -megjegyzését lehet, hogy nem sértésnek szánta, de egyelőre még idegen és kiismerhetetlen számomra.

-Nem kell mindent támadásnak venni. Csupán csak azt mondom, hogy lehet, majd kezembe kell venni az irányítást.- mért végig cseppet sem zavartatva magát.

-Igazad van csak nem kezeltem túl jól a helyzetet, hogy egy férfival kell, majd együtt laknom, de ne tudd meg milyen nők jöttek ide.-nevettem el magam.

-Megértem a kétségeid. Nem szeretnék ennél is tolakodóbb lenni, de nincs kedved megismerni egymást egy bor mellett?- Miki előre könyökölt az asztalon és megnyalta vastag, húsos ajkát.

-Nem tudom ezt nem tolakodásnak venni.- nevettem fel szórakozottan.-Először is ma dolgom van és nem illik az első adandó alkalommal randira hívni egy lakótársat, akit még nem mellesleg nem is ismersz, annyira, hogy azonnal eltudd dönteni érdekel-e a személyisége. Túl gyors léptek és minden bizonnyal a történet ágyban végződne.-toltam ki magam alól a széket és felállva a már majdnem kész ételhez fordultam.

-Szerintem érthetően megmondtam, hogy ismerkedés céljából hívnálak el az abszolút randinak nem mondható eseményre. De mivel ilyen okos következtetéseket levontál már mindenről, azt hiszem igazad van, túlságosan elhamarkodottan akartam kedves lenni.-lépett oda hozzám Michele és eltűrt a fülem mögé egy tincset a hajamból.

Ekkora ajtó nyitódása hallatszódott és vidám barátnőm, Cho köszönése.

-Sziasztok!- viharzott be a konyhába és két jól megpakolt szatyrot rakott le elénk. -Bevásároltam.- villantott egy mosolyt és már el is tűnt a szemünk elől.

-Aranyos, hogy mindig ilyen lelkes. – jegyezte meg Mik és Cho után ment.

Arrogáns, beképzelt, nagyképű, segg arc. Így, ezek a szavak jutottak eszembe Mikről. Hiába néz ki eszméletlen jól, egyelőre még a szívem és az agyam is természetesen ellene van. Nem lenne szükségem olyan férfira, aki többet foglalkozik magával, mint másokkal.

***

-Megjött Joe! Az előbb telefonált fel a kaputelefonon.- kiáltotta kintről Cho.

-Megyek már!- törtem ki a fürdőből a nappali helyiségébe.

-Ki az a Joe, ha szabad megkérdeznem?- kérdezte hangosan Mik, inkább Cho-tól, mint tőlem.

-Aaa...-barátnőm elhallgatott majd rám nézett.- Ti most jártok?- kérdezte meg kínosan, miközben én próbáltam belerakni az arany, karika fülbevalóimat a fülembe.

-Azt mondtad nincs barátod. – mondta nevetve Miki és tudtam , hogy a vibrátoros incidensre gondol.

-Mert nincs, de az nem azt jelenti, hogy nem randizok valakivel. -húztam össze szemeimet, majd kinyitottam az ajtót.