Plusz egy

13.

Michele mentes az életem kerek egy hónapja. A csókunk után különösebb magyarázat nélkül elment. Még csak ki sem kellett kísérnem az ajtón. Másnap Joe felkeresett a lakáson. Amikor kinyitottam az ajtót nem voltam meglepődve,mert számítottam rá, hogy ezt ő sem így akarja lezárni kettőnk között. Nem megoldás némaságba burkolózni. 

Joe szeme lila volt, zsíros volt a haja és egyáltalán nem nézett ki jól.

-Remélem adsz esélyt arra, hogy megvédjem magam és megmagyarázzam.-ült le a szobámba.

-Megvédeni ebben a helyzetben nem tudod magad Joe.-nézek rá hitetlenkedve.-Egyelőre én vagyok az áldozat.

-Tudom és életem végéig sajnálni fogom. Én csak bulizni akartam egy nagyon jót.

-Kábulni akartál egy nagyon jót. Nekem viszont úgy kiütötted a szervezetemet, hogy még ma sem vagyok jól. Joe!-vágtam a fejéhez.-Infúzióztak! Szerencse, hogy Michele ott volt!

-Először nem tudtam hova tűntél, nem tudtam mi történt veled, aztán dühös voltam, mert Cho azt magyarázta elvitt téged. Azt hittem megcsalsz, le sem esett a tantusz, hogy én tettem veled rosszat. Aztán még láttam a fickót és neki estem. Elborult az agyam!

-Verekedtetek?-lepődöm meg, hiszen emlékeim szerint Mik azt mondta nem ütötte meg.

-A faszkalap kidobói vertek meg.-néz rám értetlenül.

Tehát Mik hazudott nekem félig-meddig.

-Hát tudod, szerintem megérdemelted, egálba vagyunk. Most pedig kérlek menj el.

-Tudom, hogy vége köztünk P. Tudom, hogy nem hozhatom helyre, csak azt kívánom egyszer majd bocsáss meg nekem.-áll fel.-Egyet még kérek.-néz rám komolyan.- Ha jót akarsz magadnak, akkor kerüld ezt a fickót,mert veszélyes. Pete mesélt pár dolgot a buli estélyén még a rosszulléted előtt.

-Köszi, nem kell eltiltogatni, tudok magamra vigyázni és hidd el őt sem akarom látni, meg téged sem.

-Köszönöm, hogy meghallgattál.-búcsúzik el.- Tényleg hibáztam, pedig jól alakultak a dolgok.

Nem szóltam semmit csak kikísértem és becsuktam az ajtót. Aznap álomba sírtam magam.

Cho igyekezett az elmúlt egy hónapban programozni velem és olyan dolgokat csinálni, amihez neki általában nincs kedve, mint például az edzés vagy a futás. Beletemetkeztem a munkába és igyekeztem elfelejteni a két férfit. Többször elmentem Mik szórakozóhelye előtt, amikor vezettem be munkába, de még csak ránézni sem akartam. Örültem, hogy nem bonyolódtunk testiségekbe, de eléggé megviselt az elutasítása, holott mindig azt éreztem bármiben és bármikor benne lenne.

Ismét olyan kérdések maradtak a fejemben vele kapcsolatban, amire már nem kapok választ. 

-Ma este jön Pete és megtudod vele beszélni, amit szeretnél.- Kocog mellettem a kínai lakótársam. 

Pete. Az ő ismerőse volt Mik, általa került hozzánk, ráadásul állítólagosan tud olyan dolgokat, amiket én nem. Lehetséges, hogy már feleslegesen tudok meg Mikről tényeket, de legalább nem hagy vakfoltot a fejembe.

-Én ma randira megyek Max-al, de Pete megígérte, hogy eljön csak azt még nem tudja, hogy én nem leszek és, hogy te vallatni szeretnéd.

-Nem szeretném, csak rendbe akarom tenni ezt a Mik dolgot a fejembe.

-Egy hónapja nem tudod, szerintem ezek után sem fog menni. Ismerlek. Kell egy kis idő, amíg megemészted. Tudod mi lenne neked jó? Egy jó nagy, merev...

Nem hagyom végig mondani, erősen oldalra lököm és Cho bebuckázik egy bokorba én pedig tovább futok.

-Mindig igazam van Polly Adams! Mindig.-kiállt utánam.

Cho mindig mellettem állt. A bohókás természete ellenére néha igazán jó tanácsokat tudott adni és jó hallgatóság is volt. Michelet szerintem ő előbb a memóriájába zárta mint én. Sokat beszélgettünk arról, hogy ő miért is pártolná azt ha mellette kötnék ki. Persze az előbb említett komoly és érett tanácsadás nem pontosan ekkor bújt elő belőle. Olyanokat említett, hogy sok pénzem lehet és végre tulajdonosa leszek egy saját Fendi táskának. A történtek miatt Cho sem bulizott az elmúlt egy hónapba, mert őszintén megijedt a történtek miatt. Lehetséges, hogy mind a kettőnkben kialakult egy szorongás, amiatt, hogy bárki belerakhat valamit a poharunkba.

Pete pontosan érkezett az este és valóban meglepődött, hogy nem Cho fogadja az otthonunkba hanem én.

-Ez valami szembesítés lesz?-kérdezi és leülünk a konyhába.

-Nem, viszont megkínállak egy kis borral.-veszem elő a palack bort a hűtőből és gonoszul mosolyogva lerakom elé.

-Kezdek félni tőled Polly.

-Oké. Az jó.-bólintok.

-Ha a múltkoriról lesz szó,akkor én semmit nem tudok, megígértem Miknek nem mondok semmit.-a barna hajú szemüveges fiú lemerevedik előttem.

-Látod!-mosolyodom el.-Neked nem is kell bor, hogy beszélj.-nevetem el magam, majd elkomorodok.-Megkért Mik, hogy ne beszélj. Miről?-emelem fel a szemöldökömet.

-Hát nem. Én csak bulizni voltam, hagyjatok ki ebből.

-Pete!-kiabálok rá.-Kérlek válaszolj a kérdéseimre.-bontom meg a palack bort és kitöltöm egy borospohárba.

-Jól van. De csak azért, mert Cho barátnője vagy.-süti le a szemét.-Tekintve, hogy már nem igazán fogsz találkozni Mikkel, főleg úgy, hogy most fél évet Olaszországban lesz elmondom.

Pete belekezd az este mesélésébe, de nem tudok koncentrálni, mert csak arra tudok gondolni, hogy Mik elhagyta a kontinenst.