Plusz egy

10.

Jó pár óra múlva ébredek fel. Még beszűrődik a napfény az ablakon. A szoba ajtaja zárva van. Az éjjeliszekrényre pillantok, ahol egy pohár víz van. Egyből utána nyúlnék, de érzem a kezembe valami van. Egy kanül, azon keresztül pedig csepeg az infúzió a szervezetembe. Megijedek ismét, de eszembe jut hol vagyok és mi történt velem. Egyértelmű, hogy valaki valamit dobott a piámba, ami durván kiütött. Csak remélni tudom, hogy nem egy emberrablás áldozata vagyok jelen pillanatban is. Lassan felülök és iszok egy kortyot. A gyomrom korog, de még mindig émelygek. Keserű íz van a számban a hányástól és egyből undorodni kezdek magamtól. A fejem már sokkal jobb és szédülni sem szédülök. A telefonom szintén a szekrényen nyugszik. Le van halkítva és tíz nem fogadott hívás van rajta. Az üzeneteim sorakoznak egymás után megnyitatlanul. 15 óra 21 van, bőven délután. Egymás után pörgetem az üzeneteimet. Elsősorban csoportokban beszélgettek arról milyen jó volt a tegnapi buli, egy üzenet jött a munkatársamtól, négy pedig Chotól.

2.10

Agsom.

Így szól az egyik. Majd pár perccel később ismét írt.

2.15

Aggoodomm. Nem vagy swejdhol.

6.15

Jobban vagyok, hánytam. Mik felhívott. Feltételezem bedrogoztak, de nem indítható rendőrségi eljárás. Majd beszélünk, viszont Joe nagy probléma lesz. Nem tudom, hogy magyarázod ezt ki.

9.10

Most keltem fel, hívj, ha felébredtél. Nagyon féltelek, de szerintem jó kezekben van. 

Nagyjából semmit nem értettem és millió egy kérdés sejlett fel bennem. Először is Mik miért lakott nálunk, ha ilyen gyönyörű házban él. Másodszor, mit tud Joe és hogyan magyarázom ki. Miért nem jöttek el értem és cibáltak haza?

Megkerestem a főnököm telefonszámát és dobtam neki egy üzenetet, hogy kiveszek egy hét szabadságot, majd az olasz megmentőm (feltételezhetően) profiljára böktem és bejelöltem ismerősnek. Pár perc múlva kopogtak az ajtón.

Még utoljára a telefonomra néztem. Joe hívott rengetegszer, de fárasztó lenne most ezzel foglalkoznom, így ledobtam magam mellé a készüléket. 

-Szerintem egy életre nem fogom elfelejteni ezt a borzalmat, ami lezajlott az elmúlt egy napban.

-Hogy vagy?-kérdezi Mik. Fel van öltözve, nagy bánatomra. A gyógyulásomat fokozta volna a csodálatosan izmos, férfias teste. Dohány szaga van és parfüm. Egy flanel ing és világos lenge nadrág volt rajta.

-Haza mennék és jó lenne ha erre is magyarázatot adnál.-mutatok az infúzióra.

-Csak sorban.-ül le velem szemben a fotelra.

Csendben várok, hogy neki kezdjen.

-Az unokatestvérem orvos és megkértem jöjjön el,mert kiütött valami szar. Bekötött egy vitaminbombát neked,amitől talán most már jobban vagy, de még lehetséges a hányás és szédülés. Amíg jobban nem leszel maradhatsz.

-Tehát, akkor valamit dobhattak az italomba?

-Igen.

-Most az egyszer hálás vagyok, hogy a közelemben voltál. De szégyellem magam, hogy így láttál.

-Polly valamit tudnod kell.-dől előre a széken.-Visszanéztük a kamerafelvételeket.-megtörli a száját,majd feláll. Zsebre dugja a kezét és hátat fordít. A hatalmas ablakon néz kifele. A nap már lemenőben, így jobban elhúzza a függönyt.-Többet nem kéne találkoznod a csávóddal.

-Tessék? Nem értem.-suttogom és emelkedni kezd a pulzusom.-Szedd ki belőlem ezt a szart.-sírom el magam. Mik felém fordul,de nem tesz semmit. Nyugodtan áll velem szemben. Kitakarózom. Még mindig a pólójában vagyok és egy szál csipkés tangába, ami pont nem takar semmit. Így vagy úgy, de lassan tényleg minden részletemmel tisztában lesz Mik.

Mik leguggol elém, a kezébe veszi a karomat és szakszerűen kiveszi a tűt a könyékhajlatomból. Beragasztja a helyét, majd a combomra rakja hatalmas kezét.

-Non è tutto oro quel che luccica.-mondja nekem, majd egyik kezével eltűr egy tincset a szememből.

A keze után kapok és megfogom a csuklóját.

-Mondd el nekem mit tudsz.-másik kezével megszorítja a combomat. Még mindig a csuklóját fogom, hirtelen észbe kapok és elengedem. Közelebb csúszok hozzá. Az arcunk félelmetesen közel van egymáshoz. Alhasamban motoszkálni kezd valami. Michele szeme elsötétül és a számra téved tekintete.

-Joe tett valamit az italodba.

Ellököm magamtól, már amennyire van erőm hozzá.

-Látni akarom a felvételt.

Mik egy szó nélkül előveszi a telefonját és felém fordítja. Könnybe lábadt szemekkel kérem, hogy vigyen haza. Némán bólint és kimegy a szobából.