Történelem röviden

II. Rákóczi Ferenc családja, háttere

I. II. Rákóczi Ferenc családja, háttere

II. Rákóczi Ferenc (1676-1735)

Apja: I. Rákóczi Ferenc  Kelet – magyarországi főnemesi család leszármazottja.

Anyja: Zrínyi Ilona  Nyugat – magyarországi nemesi család (Frangepán)

Anyja összeházasodik Thököly Imrével  kuruc neveltetés (Habsburg ellenes)

II. Előzmények

A törökök kiűzése után a Habsburg kormányzat Magyarország visszafoglalt területeit saját szerzeményének tekintette.

A magyar főurak megkérdezése nélkül döntöttek az ország dolgairól,

Erdélyt külön tartományként kezelték,

Hamis felségárulási pereket indítottak a gazdag földbirtokosok ellen,

Súlyos adókkal sújtották a jobbágyokat  1697-ben lázadást eredményezett Tokaj-hegyalján. (A császári csapatok leverik)

Ezt a lázadást Bercsényi Miklós (felvidéki főnemes) szervezte.

Ezek után Bercsényi Miklós elkezdi szervezni II. Rákóczi Ferenccel a Habsburgok elleni szervezkedést

Rákóczi látta, hogy külföldi segítség nélkül nem fog menni  Kapcsolatot keresett a franciákkal, azonban XIV. Lajosnak írt levelét még magyar földön elfogták az osztrák kémek.  börtönbe zárták  1701-ben felesége megszöktette majd Lengyelországba menekültek.

A spanyol örökösödési háború következtében a császári sereget szinte teljesen kivonták az országból.

1701-1714: két jelentkező volt

Anjou Fülöp és Habsburg Károly

Csatával akarták ki vívni a trónt, de 1703-tól ausztriai erő ketté oszlik  Ausztria elveszti a spanyolt trónt

1703-ban Rákóczi elfogadta a lengyelországi Brezánba érkező felső-Tisza-vidéki lázadó nép követeinek (Esze Tamás, Kis Albert) ajánlatát, és a mozgalom élére állt.

III. Rákóczi-szabadságharc

A szabadságharc sikerei

Bercsényi Miklóssal közösen kiadta a breznai kiáltványt, melyben felsorolja a felkelés okait és céljait  nem érvényes sem a szabad királyválasztás, sem az ellenállási záradék), az adóztatást, az Udvari Tanács mindenhatóságát, azt, hogy az országot idegen katonák irányítják, valamint a megalázó karlócai békét.

Zászlókat küldött a felkelőknek (Felirata: Cum Deo pro patria et libertate – „Istennel a hazáért és szabadságért”).

Vetési pátenst: melyben a hadba lépő katonáknak és közvetlen családtagjaiknak az állami és földesúri szolgáltatások alóli mentességet ígért.

Egyúttal tiltotta a nemesség, a kastélyok, a templomok elleni fellépéseket.

Gyulai kiáltványban megnyugtatta a nemességet is: a szokatlan jogokhoz jutott parasztok esetleges bűntettei ellen szigorúan fog fellépni, a fosztogatók komoly büntetésekre számíthatnak.

Ezért gyorsan nőtt a felkelők tábora.

1704 elejéig elfoglalták a Tiszántúlt, a Duna-Tisza közét és a Felvidéket,

1705-ben megszerezték a Dunántúlt is.

Erdélyben a gyulafehérvári országgyűlés 1704 nyarán választotta fejedelmévé Rákóczit, melynek azért volt jelentősége, mert innentől egy elvben független állam élén állva már tárgyalásokat kezdeményezhetett a külföldi hatalmakkal az esetleges katonai támogatás ügyében.

A szécsényi országgyűlés (1705): A magyarországi rendek 1705-ben szövetséget kötöttek (rendi konföderáció), és Rákóczit vezérlő fejedelmükké választották.

a fejedelem mellé 24 tagú szenátusát állítottak köznemesekből, akik szakosodva készítették elő a fejedelem döntéseit,

Gazdasági Tanács jött létre a kincstár és a hadellátás irányítására.

Törvénybe foglalták a szabad vallásgyakorlást.

A szabadságharc hanyatlása

Bár 1704-ben valóban úgy tűnt, a szabadságharc eredményes lehet, azonban a kuruc törekvések sorsa alapvetően nem a magyarországi hadszíntéren dőlt el. A franciák 1704-es höchstadti veresége után a reális cél már csak a rendi jogok biztosítása lehetett.

A francia pénzügyi segítség fokozatosan megszűnt,

Császári csapatok érkeztek az országba, amely katonai vereségekhez vezetett:

1707 zsibói csata (Erdély elvesztését okozta)

1708 trencséni csata (döntő vereség)

a szabadságharc nemzetközileg elszigetelődött.

Ellentétek alakultak ki a megoldatlan problémák miatt:

nem teljesültek a jobbágyoknak tett ígéretek  kiújult a jobbágy-nemes ellentét  tömegesen hagyták el az elhúzódó háborút a jobbágykatonák.

A válságot újabb országgyűlések összehívásával próbálták megoldani:

1707 Ónod

Kimondták a Habsburg-ház trónfosztását,

Kikiáltották a Magyarország függetlenségét,

A nemességet is adófizetésre kötelezték.

1708 Sárospatak

A törvénybe iktatták a tovább harcoló jobbágyok adómentességét (a földesúri terhek alól)

A szabadságharc bukása

A trencséni vereség (1708) után a szabadságharc elbukott. Okai:

Az I. Péter cár által ígért katonai segítség elmaradt,

A francia segélypénzek megszűntek.

Gazdaságilag összeomlott:

Értéktelenné vált Rákóczi pénze, a libertás

Pestisjárvány irtotta a lakosságot, ezért visszaesett a termelés

Katonai téren a császári csapatok fölénybe kerültek:

A kuruc hadsereg tisztikara képzetlen volt (Vak Bottyán elhunyt, Ocskay László és Bezerédi Imre átálltak a császáriakhoz),

A kuruc katonák belefáradtak a harcokba

A háború folytatásának feltételei 1711-re megszűntek:

Rákóczi Lengyelországba ment Péter cárhoz segítségért,

A magára maradt Károlyi Sándor a küzdelem méltó befejezésére törekedett,

A császári udvarban is felülkerekedtek a megegyezést sürgető körök (I. József halála, III. Károly vitatott trónra kerülése)  magyar főparancsnokot neveztek ki a császári seregek élére gróf Pálffy János személyében.

1711. április 30-án Károlyi és Pálffy Szatmáron aláírták a békét:

Közkegyelmet adtak minden részvevőnek,

Szabadságharcban résztvevő nemesek visszakapták birtokaikat,

A magyar törvényeket a Habsburgoknak be kell tartaniuk

IV. Rákóczi Ferenc sorsa

A vereséget követően nem tért haza Magyarországra:

Nem fogadta el a békét a neki felkínált kegyelem ellenére sem,

az újrakezdés reményében ment Franciaországba, majd Törökországba leghűségesebb kísérőivel (pl. Bercsényi Miklós, Mikes Kelemen).

Emigrációban (külföldi száműzetésben) élte le életét a törökországi Rodostóban. Itt érte a halál 1735-ben.