Lost in japan ~ Tom kaulitz.

4 Fejezet .

- Szóval... Uhmm... Miért jöttél ide, ilyen későn?? - Törtem meg, a kínos csendet.

- Azt szeretném, ha nekem dolgoznál.

- Nem akarok Tom..... Nem tudtam, hogy tiéd, a cég, hidd el, ha tudtam volna else jöttem volna.

- Kérlek dolgozz nekem - Nézett, mélyen, a szemembe.
- Losangeles - ben is titkár nő voltál, szóval tudom, hogy jó munka erő lennél.

- Honnan tudsz rólam ennyi mindent??? - Tördeltem ujjaimat, annyira zavarban voltam, az alsó ajkam pedig harapdáltam.

- Az legyen mindegy...... Szóval mit mondasz??? Dolgozol nekem??

Egy pillanat erejéig elgondolkoztam, azon, hogy abban nincs semmi, ha dolgozok neki, és amúgy is szükségem van, a munkára.

- Uhmm... Legyen elfogadom, az állást.

Tom arcára, egy hatalmas vigyor keletkezett, majd kezébe vette, a még mindig jó hőmérsékletű pezsgőt, s  egyhuzamra lehúzta, a pohár tartalmát.

- Rendben, holnap várlak, pontos legyél, nem szeretem, a késést - Húzta mosolyra ajkait, mogyoró barna iriszei pedig csillogtak.

Nem válaszoltam, csupán, egy aprót bólintottam, majd, a fali órára pillantottam, ami 21:30 percet mutatott.

- Nem zavarlak, hagylak pihenni, holnap találkozunk - állt fel, a kanapéról, s megigazította magán, a nadrágját.

Piszok jól nézett ki, egy fekete szövet nadrág volt rajta, egy fehér ingel, ami egészen kirajzolta felső teste izmait, ha akartam volna se tudtam volna, le venni róla, a szemem. Aztán észbe kaptam, hogy perceken keresztül őt bámulom, így gyorsan elkaptam róla, a tekintetem. Zavartan lépkedtem, az ajtó felé, amit aztán ki is nyitottam.

- Jó éjszakát Eleonora -  Állt meg előttem, s mélyen, a szemembe nézett.

- Neked is Tom - Motyogtam alig hallhatóan.

Miután Tom elment, az ajtónak dőlve meredtem magam elé. Annyira furán érzem magam, kellemes bizsergés járta át testem minden egyes porcikáját. A szivem pedig hevesen vert. Lehunytam, a szemem és magam elé képzeltem, az első találkozásunkat. Olyan boldog voltam még akkor, szerelmes tini voltam. Vajon Tom mit csinálna, ha tudná, hogy, meghalt, a közös gyerekünk, a hasamban, és csak is, az én hibámból..... Borzasztóan fáj, a lelkem.

Miután észhez tértem elmentem letusolni, fogat mosni, majd ágyba bújtam, és nagy nehezen sikerült álomba ringatni magamat.

Reggel, a telefonom idegesítő hangjára riadtam fel, ki nyitottam, a szemem, majd, az ágy szélére ültem, a lábaimat pedig letettem, a hideg padlóra, majd felálltam, és, a fürdő szobába vettem, az irányt, ahol megmostam, az arcomat, és a fogamat. Miután ezzel kész voltam magamra kaptam, egy fekete szövet nadrágot, egy fehér csipkés blúzzal. A hajam feltűztem, egy laza kontyba elől pedig hagytam ki lógni kettő hajtincsemet. A sminkem pedig tus vonalból, és, egy kis szempilla spirálból állt. Be fújtam magam testpermettel, és, egy kis parfümmel, majd, a kezembe kapva, a táskám, és a lakás kulkocsomat rohantam ki, az ajtón. Miután bezártam, az ajtót, a metróhoz siettem, mert már így is késésben vagyok.