10 Fejezet .

167 15 3
                                    


A nap elég hamar eltelt voltam dolgozni, bevásárolni most meg, a kanapén ülök, s várok Tomra, az előbb hívott fel, hogy öt perc múlva itt van nálam. Egész nap hiányzott, annyira jó érzés újra vele lenni.

- Szia - ugrottam nyakába, s csókoltam meg.

- Úgy látom, hiányoztam neked - vigyorgott, s kapott fel, a derekára.

- Igen nagyon - Fúrtam arcomat, a nyakába, s magamba szippantottam, mámorítóan, finom illatát.

- Öltözz fel el viszlek valahová -  ült le velem, a kanapéra.

- Hová viszel???

- Az meglepetés.

- Utálom, a meglepetéseket - forgattam meg szemeimet.

- Ez tetszeni fog baby - nyúlt szoknyám alá, s közben, a nyakamat csókolta, és harapta.

Muszáj voltam eltolni magamtól, bármennyire is vágytam rá. Ugyan is nem akartam megint, az ágyban tölteni, az egész éjszakát.

- Megyek készülődni - pattantam ki öléből, és a szobába rohantam .

Gyorsan magamra kaptam, egy fekete farmer nadrágot, egy fehér színű crop toppal. A hajam hagytam úgy, ahogy van, sminket pedig most nem tettem fel.

- Kész vagyok - ültem ölébe, s ajkaira nyomtam, egy lágy csókot.

- Gyors voltál édes - simogatta derekamat.

Tommal már, a kocsiban ülünk egész úton beszélgettünk, nevetgéltünk, majd, egy óra múlva megérkeztünk, egy erdős részre, ahol, egy nagy tó állt, és a tótól nem messze volt, egy gyönyörű hatalmas kastély, a lélegzetem is elállt. Sosem hozott el Tom, ilyen gyönyörű helyre randizni.

/ így kell el képzelni

Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.

/ így kell el képzelni. /

Tom leterített, egy pokrócot, a fűre s leültünk rá. Tom át karolta, a vállam, én pedig, hozzá bújtam, és élveztük egymás társaságát.

- Ez annyira gyönyörű - mosolyodtam el.

- Tudtam, hogy tetszeni fog, ismerlek már - Hajolt közelebb hozzám, s csókolt meg.

- Tom? Kérdezhetek valamit?? - néztem gyönyörű iriszeibe.

- Kérdezz Baby.

- uhmm  Ally - val, miért csaltál meg? Jobb volt mint, én?? Vagy őt szeretted??

- Nem tudom, miért tettem.... Hülye voltam, mindig is téged szerettelek.

- És Ayumit szeretted??

- Nem - nézett rám, s mosolyodott el.
- Te vagy, az egyetlen nő, akit még, az életemnél is jobban szeretek - húzott ölébe, s egy hosszú csókba invitált.

- Hiányoztál - simítottam végig kissé borostás arcán.

- Te is nekem.

Tommal sétáltunk, az erdőben, a kastélyt is megnéztük közelebbről. Már kezdett sötétedni, és kicsit fáztam is, így már haza felé vettük, az irányt.

Fáradtan dőltem le, a kanapéra, Tom pedig lehuppant mellém, s a mellkasomra hajtotta, a fejét. Simogattam, a karját, és, a hátát tíz perc múlva, már csak, az egyenletes szuszogásást lehetett hallani. El aludt, olyan aranyos volt, nem akartam felébreszteni, így hozzá bújtam, s nem sokra rá, engem is elnyomott, az álom világ.

Lost in japan ~ Tom kaulitz. Onde histórias criam vida. Descubra agora