Egy csipogás...két csipogás...három csipogás. Lloyd fejében ez a hang hallatszódott szüntelen.
-Lloyd? Lloyd!-hallja a keserves sírást maga mellett. Mintha Reese hangja lenne. Lassan nyitja ki a szemeit. Meglátja Reese. Könnyekkel a szemében és rémült tekintettel. Mi a fene folyik itt?-Doktor úr! Magához tért!-kiabálja Reese. Mintha segítségért kiabálni. Doktor úr? Várjunk? Kórházba vagyok?
* Két nappal korábban:
Ott állt Eleonorral szembe akinek a szemeiből az évek alatt felgyülemlő fájdalom látszódott ki a szemeiből.
-Tudod Lloyd...ennek nem kellene így történnie ha te nem azt a kurvát választod.
-Ne nevezd így.-figyelmeztette.
-Hisz nem az?-nevetett.-Pénzért ment bele a kamuházasság sztoriba. És még te őt véded? Őt veszed el feleségül és...és neki adod meg mindazt amit nekem ígértél?
-Valóban nem ez volt a terv Eleonor. Az volt a terv hogy segít téged visszaszerezni. De kétségtelen hogy az idő alatt amit mellettem töltött én beleszerettem. És tehettem bármit ez idő alatt mindig is ő járt a fejembe. Mert ő megmutatta milyen ember is vagyok valójában.
-Még hogy milyen ember? Egy hazug!-emelte fel a pisztolyát idegesen, egyenesen Lloydra célozva.
-Tudod mi volt életem legnagyobb fogadalma? Amiért amíg csak élek foggal körömmel küzdeni fogok?
-Nem akarom hallani.
-Hogy megvédem a családom. Történjen bármi. Még ha én itt meg is halok...te és Denny már nem juttok ki élve innen. Mert az embereim szinte izgatottan várják mikor lőhetnek titeket fejbe.
-Azt hiszed megijesztesz? Mikor számomra csak egy cél van? Hogy megöljelek téged?
-Még nem késő Eleonor. Ne légy gyilkos.
-Te neked fogalmad sincs igaz Lloyd? Hogy én mennyire vágytam veled egy közös életre.
-Azt hiszem....ha mi együtt maradtunk volna képtelen lettelek volna téged boldoggá tenni.
-Én is egy házasságra vágytam Lloyd!-kiabálta.
-De én már veled nem.-mondta ki Lloyd.-Viszont...Denny igen. Denny mindig is szerelmes volt beléd. Ezt nem tudtad igaz? Szerinted miért segített neked az évek alatt? Miért harcolt azért hogy segítsen boldoggá tenni téged? Még ha ez azzal is jár hogy bűnt kövessen el.
-Mi a picsáról beszélsz?
-Arról hogy itt az a férfi aki bármit megadna hogy valójában megkapjon és ne csak egy kibaszott terv része légy. Csak te túl vak vagy ezt észrevenni.
-De...
-Szerinted ha nem szeretne...örökbe fogadta volna veled Ransomot?-eszébe jutott a fiú akit fiaként szeretett már. Átverte őket.-Picsába pedig épp megkedveltem őt.-morogta keservében.-Minden csak terv volt...? Hogy....a lányomat teherbe ejti az is?-szinte egy gombóc ült a torkán.
-Miről beszélsz?-kérdezett Eleonor vissza.
-A fiad...az örökbefogadott fiad aki a terveitekben segített...teherbe ejtette a lányom.
-Ransom apa lesz?-kerekedett ki a szeme Eleonornak.
-Úgy néz ki. Bár ezek után...
-Nagymama leszek?-változott meg Eleonor hangszíne.
-Kurvára úgy néz ki.-vallotta be Lloyd.
-De...-remegett a fegyveren a keze.-...de ez semmit sem változtat a helyzeten! Akkor is meg kell ölnelek!-és akkor elsült a fegyver.
*
-Lloyd szívem...hallasz engem?
-Kibaszottul...
-Fáj...fáj valamid?-kérdezi Reese pánikolva.
-....gyönyörű vagy.
-M-mi?
-Ugye...nem haltál meg te is? Te...te nem halhatsz meg.-mondta erőtlenül.
-Mindketten élünk te idióta.-mosolyodott el Reese.
-De...a golyó...
-Öregszel mondták már?-mondta könnyekkel a szemében, mosollyal az arcán.-Egy súrolástól így kidőlni hogy két napig nem térsz magadhoz. Én meg....én meg majdnem megszültem idegességembe.-Lloyd hirtelen egyenesbe vágta magát.
-Meg...megszültél?!
-Azt mondtam majdnem te idióta! Feküdj vissza!
-Pillanat.-fogta le Reese kezét ami az ágyhoz akarta nyomni.-Hol a lányunk?-Reese csendbe maradt.-Reese hol a lányunk?!
-Apa...-hallotta meg a lánya hangját az ajtóban.-Apa.-rohant hozzá sírva ahogy azonnal átölelte az édesapját.
-Kislányom.-ölelte szorosan Lloyd őt.
-Apa úgy sajnálom. Én...én...-remegett a hangja.-Én nem tudtam hogy Ransom....-Bloom megtört.
-Ne sírj.-vígasztalta Lloyd. Reese felállt és az ajtó felé indult.-Reese!
-Vigyázz Bloomra rendben?
-Te hova...?-nem válaszolt csak kilépett az ajtón. Tudta hogy most ő neki kell cselekednie. Mégpedig egy módon oldhatja meg ezt az egész zűrzavart.
-Reese biztos hogy egyedül akarsz bemenni?-kérdezte Alan.
-Biztos.-bólintott.-Várj meg itt kérlek.-Alan nem tudott mit tenni. Hiába volt családtag már, a Hansenek szava volt az amit teljesítenie kellett. Reese belépett egy ajtón majd leült az üvegfal mögötti részen. Ekkor bevezették őt...aki miatt jött.-Szia...Eleonor.
-Te mit keresel itt?-kérdezte ingerülten.
-Kérlek ülj le. Beszéljünk.
-Mi? Mégis minek beszélnénk?
-A gyermekeink miatt.-Eleonor egy kisebb hezitálás után leült.
-Mit akarsz?
-Békét.-mondta ki.-Elég...a háborúból ami köztünk zajlik. Kérlek fogadd el hogy te és Lloyd...a múlt vagytok egymásnak és...ez soha se fog változni.
-Most ezért jöttél hogy az orrom alá dörgöld hogy te nyertél?
-Senki se nyert Eleonor. A lányom Lloyd karjaiban sír...ahogy az unokámat és...a te unokádat hordja a szíve alatt.
-Mit akarsz ezzel mondani?
-Azt hogy szeretném ha a családjaink békét kötnének. A gyermekeinknek szükségük van ránk....de egymásra mégjobban. Tény hogy amit Ransom tett...nem egy helyes cselekedet volt de...de én nem tudom elhinni hogy mindez színjáték volt amit a lányommal tett.
-Szereti őt.-mondta Eleonor egy sóhajjal.-A hülye is látja hogy nézett rá.
-Segíts nekem Eleonor. Látni szeretném a lányom boldogságát és...és erre csak a fiad képes. Ransom...nem egy rossz fiú. Nem tudom min mehetett keresztül de...de nem lett rossz ember Eleonor. Én képtelen vagyok elhinni hogy ő saját döntése miatt ártott volna a lányomnak és...
-Mit akarsz?
-Segíts kibékíteni a családjaink.
-Kibékíteni?
-Ássuk el a csatabárdot Eleonor. És...ha ez sikerül...mind lehetünk egy család.
-Család? Mármint mi és...
-Pontosan. Ti...és mi. De ehhez segítened kell. Ez az utolsó esélyünk hogy...mind boldogok legyünk.
*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra❤️*
