Sinister //L.S// [Magyar fordítás]

Kilencedik fejezet

Miután idegesen beterelgette és leültette Harryt a kanapéra, Louis elindult, hogy elvégezze a rá váró feladatokat. Bezárta az ablakokat a vendégszobában, és hosszú, idegesítő perceket töltött el a riasztó programozásával, a bejárati ajtónál.

Mikor minden készen volt, felállt, és kinyújtóztatta a hátát. Kipillantott a frissen hullott hóra, ami a szomszéd házak tetejét borította, mint egy hófehér szőnyeg, éles kontrasztot alkotva a gyorsan leereszkedő sötétséggel.

Majdnem kiugrott a bőréből, mikor hangos csörömpölés törte meg a csendet. Minden szőr felállt a tarkóján. Egy cifra káromkodás hagyta el a száját, érezte hogy kifut a vér az arcából, majd besietett a nappaliba, ahonnan a hangot hallotta.

Amit ott látott, egy pillanatra összezavarta, de aztán érezte, hogy helyreáll a pulzusa, és megkönnyebbülten felsóhajtott. Harry a kínai komód fölé hajolt, és bilincsekkel a kezén megpróbálta összeszedegetni az üvegdarabokat, amik a széttört pohárból maradtak. Körülötte üvegszilánkok csillogtak az egész padlón.

- Jézusom Harry! Úgy megijesztettél, hogy majd összeszartam magam! - lihegte Louis. Odalépett a fiúhoz, akinek huncut mosolya elérte hatalmas, gyönyörű szemeit, mikor felfogta a férfi szavait, és ránézett.
- Menj és ülj le bazmeg!

Louis a kanapéra mutatott. Harry odaballagott, és leült, az orvos pedig nekikezdett, hogy óvatosan összeszedegesse a szilánkokat, és rendet tegyen.

- Bocsi! - mondta a fiú mesterkélt mosollyal, mire Louis megforgatta a szemeit.
- Ha leszednéd ezt a szart a kezemről, akkor nem történnének ilyen balesetek. - mondta, és megcsörgette a bilincseit. A hangjuk fülsértő volt. Louis csak küldött felé egy "kapd be" mosolyt, és nekidőlt a konyhapultnak.

- Nem foglak bántani! - emelte rá Harry a tekintetét egy ártatlan mosollyal, és kezeit az ölébe ejtette.

Louis ismét a szemét forgatta: - Persze, legutóbb is ezt mondtad.

Harry elengedett egy hangos kacajt. Megemelte a csípőjét, aztán keresztbe tette a lábait.
- De valójában akkor sem bántottalak. Ráadásul szerintem élvezted.

Louis egész teste megfeszült, a fogait is összeszorította. Próbált úrrá lenni felszökő pulzusán, és az erein végigszáguldó forróságon, ami a mellkasából a lágyékába kúszott.
- Nem is tudom. Szerintem a fojtogatás kimeríti a bántás fogalmát. - köpte végül, és elfordult. A konyhába indult, mert úgy érezte szüksége van egy pohár borra.

- Vannak, akik erre gerjednek. - mondta Harry egy újabb kéjes és arrogáns mosollyal.

- Biztos vagyok benne, de én nem tartozom közéjük. - mondott ellen Louis gyorsan, de a hangja rekedt volt, ezzel elárulva, hogy nem volt teljesen őszinte. Kétség kívül van egy olyan része, ami élvezi a szadizmust, de az a szituáció egészen más volt.
Megfogta a poharat, és átszelte a szobát, hogy leüljön a fiúval szemben, a dohányzóasztalra. Harry megnyalta a szája szélét.

- Egy pillanatig sem hittem. - morogta a fiú egy széles vigyorral - Kaphatok belőle? - nézte, ahogy az orvos a szájához emeli a poharát.

Louis bólintott, és átnyújtotta neki. Harry belekortyolt, de közben le nem vette a szemét a férfiról.

Aztán előrehajolt, odanyújtotta a poharat, és miközben visszaadta, engedte, hogy az ujjai végigsimítsák az orvos kezét, mielőtt hátradőlt.
- És milyen az élet a Violet Quartersben nélkülem?

- Igazán fantasztikus! - vágta rá Louis azonnal, és egy újabb kortyot ivott a borból.
Harry mosolya még szélesebb lett. - Micsoda öröm! - hajolt előre és megbéklyózott kezét az orvos térdére tette.