Sinister //L.S// [Magyar fordítás]

Harmincadik fejezet

A csend megtölti a szobát, és Louis látja a szabálytalanul pulzáló artériát Harry nyakán, az arcán pedig a rémült kifejezést.

És hirtelen, az egyetlen dolog amit akar, megcsókolni őt.

Három hosszú lépéssel eltünteti a távolságot kettejük között, a nyaka köré fonja a karjait, az ajkaik szinte összeütköznek.
Harry azonnal ellazul a férfi mellett, akit átölel hosszú karjaival, és olyan közel húz magához, amennyire csak lehetséges.

Az íze szinte csípős a sós a könnyektől, és Louis azon kapja magát, hogy ő is sír, ahogy ajkaik elnyílnak, és a nyelvük összefonódik lassan, kusza érzelmektől átfűtve, vágyakozón, szerelmesen.

Louis közben lassan rádöbben, milyen végtelenül mélyek már benne ezek az érzések, és rácsodálkozik, hogy volt idő, mikor Harry csak egy volt a páciensei közül a Violet Quatersben.

Úgy érzi, az univerzum működése most kizökkent a szokásos kerékvágásból.

A csókjuk vad, és szenvedélyes. Louis azon veszi észre magát, hogy szinte eszét veszti, mikor Harry finoman elhúzódik egy picit, bár továbbra is a szájából veszi a levegőt ziháló légzéséhez. Aztán kimondja a szavakat, amikre Louis soha nem számított:

- Szeretkezz velem!

A zokogás Louis torkára forr, ahogy felemeli a fejét, aztán lábujjhegyre áll, hogy újra megcsókolja a fiút, ezúttal lassan és puhán.

Az is finom, és lágy, ahogy a szobájába terelgeti, édes csókokkal, és gyengéd érintésekkel.
Harry még mindig annyira sír, miközben az ajkaik összetapadnak, hogy Louisnak újra és újra összetörik a szíve, míg végül úgy érzi, már csak por van a mellkasában.

Az ágyra fekteti a fiút, és a csípőjére ül lovagló ülésben, nedves csókokkal halmozza el a nyakát, értelmetlen semmiségeket suttogva a légvételek között, miközben lassan lesegíti róla a ruháit, aztán már újra csókolja mindenütt. Az álla vonalától kezdve, végig a törzsén, egészen a feltolt csípőcsontjáig, aztán tovább haladva lefelé, a combjai közé.

Harry kétségbeesetten sóhajtozik, a nyögései mélyről törnek fel a torkából. A szemöldökét összehúzza, szemeit szorosan lezárja, mert szokatlan számára, hogy kiszolgáltatott és engedelmes legyen.

Louis kicsit felemelkedik, és a fiú sápadt, nyúlánk testét tanulmányozza a halvány fényben, ami beszűrődik az ablakon. Nézi a recés szélű sebeket, amiket a borotva hagyott, végig a hasán keresztül, és a combjai felső részén. A szemei megpihennek egy hosszú, érdes hegen, ami a kulcscsontjától a szívén keresztül húzódik, egészen a bordákig.

Óvatosan odanyúl, és gyengéden átrajzolja az ujjaival, mielőtt fölé hajol. Csókokkal fedi be, mert tudja, hogy ez egy durva öngyilkossági kísérlet nyoma. Egy kétségbeesett kísérleté, hogy elmenekülhessen a káoszból, amiből nincs más kiút.

Louis felemelkedik, és ő is megszabadul a ruháitól, aztán ráereszkedik a fiú testére, hogy elveszhessenek a lassú és lágy csókokban. A kezei végigsiklanak a fiú oldalán, hogy aztán felemelkedve lazán beletúrjanak a göndör tincsekbe.

- Harry! –mondja, ahogy szuszognak, szinte egymás szájából lélegezve, és az ajkaik súrolják egymást. –Szeretlek!

A hangja csendes, egy suttogás, amit áthat a legmélyebb törődés. Úgy súgja, mintha a szavak túl törékenyek lennének ahhoz, hogy hangosan kimondja őket, mert akkor szilánkjaikra hullanának.

Harry arcán újabb könnyek csordulnak végig, ahogy felemelkedik a párnákról, hogy ismét megcsókolja a férfit.

És aztán Louis elhelyezkedik a fiú combjai között, felkészülve rá, hogy egyetlen behatolással elvegye a szüzességét. Halkan suttogja közben, hogy mennyire szereti, és finoman belé nyomakodik. Szüntelenül simogatja a mellkasát, miközben egyre mélyebbre ér, és elakad a lélegzete, mikor látja, hogy Harry két keze oldalra lendül, hogy megmarkolja a lepedőt, a háta ívbe hajlik, elemelkedve az ágytól, és fájdalmasan felnyög.

Az arca megrándul a kíntól, ahogy Louis tempója gyorsul, de aztán a vonásai ellágyulnak, ahogy kezdi elragadni a kétoldalú extázis. Az ádámcsutkája liftezik a nyakán, közben nyöszörög. Annyira ártatlan és kiszolgáltatott, és ez sokkal inkább ő, mint a durva, kíméletlen szex.

Louis ráhajol, miközben folyamatosan mozog benne, újabb és újabb csókokat nyomva elnyílt ajkaira. – Szeretlek! – mondja ismét, ezúttal hangosabban.

Megragadja a fiú combjait, ahogy a forróság kezdi átjárni a testét, a homlokát az övének támasztja, miközben a csípője fáradhatatlanul tör előre, míg Harry nyögései el nem fúlnak, és nyüszíteni kezd.

Együtt élveznek el, Louis két erőteljes, felfelé irányuló döféssel, és egy reszkető nyögéssel, Harry teste pedig szinte kicsavarodik, a lábujjait is behajlítja, de közben megállás nélkül, csendesen sír.

Louis ismét ráomlik a fiúra, és addig csókolja őt, míg a szavak össze nem mosódnak a könnyeiktől. A fiú most már zokog, a kezei remegnek, ahogy átfogja a férfi nyakát.

De Louis fáradhatatlanul ismételgeti, újra és újra, tovább és tovább, amíg biztosan érzi, hogy a szavai most elég hangosak, és pontosan kifejezik mindazt, amit ebben a pillanatban, ennek a fiúnak akar elmondani:

- Szeretlek Harry, nagyon szeretlek!