Az új suli rossz fiúja

11.rész

//-Hogy van Hanah?-kérdezte.
-Azt mondták az orvosok hogy jól van! -mondtam neki boldogan//

Még vártunk kicsit hátha bemehetünk de sajnos nem engedték be minket így  várakoztunk míg el nem aludtam.

-Mhm hol vagyok?-kérdeztem komásan.
-Itthon, haza hoztalak nem akartam, hogy azon a kényelmetlen helyen kelljen aludnod.-mondta Dylan.
-Értem, és hol van Hanah ő jól van ugye?-kérdeztem tőle ijedten.
- Igen jól van ma még bent tartják és ha nem lesz vele semmi akkor kiengedig holnap.-mondta nyugodtan.

Miután megnyugodtam Dylannel elmentünk reggelizni és pihentünk kicsit aztán délután 3 körül elindultunk a kórházba Hanhoz.
Úgy körül belül 15 perc múlva oda is értünk majd beléptünk és kerestük a
152-es szobát, amit elég gyorsan meg is találtunk, majd bementünk a szobába.

-Szia Hanah....hogy vagy?-kérdeztem.
- Dylan, Amy sziasztok!-kiáltotta nekünk teljesen boldogan Hanah.-jól vagyok köszönöm.
-De örülök neked Hanah!-kiáltottam én is s majd  a nyakába ugrottam.
-Én is nektek, azt mondták az orvosok, hogy holnap már kimehetek viszont ne erőltessem meg magam.-mondta.
- Rendben akkor holnap majd jövünk.-válaszolt helyettem Dylan.

Még vagy 2 órán keresztül beszélgettünk majd sajnos elkellett mennünk mert lejárt a látogatási idő. Haza felé tartunk Dylannel míg eszébe nem jutott, hogy menjünk el fagyizni és sétálni így megálltunk egy parkolóban és mentünk is a fagyizó fele. Én karamellás banános fagyi kértem míg Dylan csokisat és epreset kért.
Sokáig sétáltunk olyan 10 óra lehetett már hiszen nem igen figyeltük az időt.

-Köszönök mindent!-mondtam Dylannek.
-Mégis mit?- kérdezett vissza értetlen fejet vágva.

folytatjuk.....