Az új suli rossz fiúja

17. rész

Mark szemszög

Ahogy Amy-t szorosan átöleltem, éreztem, hogy valóban megtaláltuk egymásban azt a különleges valamit, amit mindketten kerestünk. A park nyugalma, a madarak éneke és a langyos szellő mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a pillanat tökéletes legyen. Egy idő után leültünk egy padra, és csak csendben élveztük egymás társaságát.

-Tudod, sokat gondolkodtam rajtad - szólaltam meg halkan. - Azt hiszem, tényleg különleges vagy számomra.

Amy elpirult, de látszott rajta, hogy boldoggá tették a szavaim. - Én is így érzek, Mark. Olyan jó érzés, hogy végre megnyílhattam valaki előtt.

Ahogy ott ültünk, és egymás szemébe néztünk, éreztem, hogy valami mélyebb dolog alakul közöttünk. Nem akartam elrontani a pillanatot, ezért csak csendben maradtam, és élveztem a közelségét.

Amy szemszög

A parkban sétálva és beszélgetve egyre inkább úgy éreztem, hogy Mark az a személy, akivel valóban megoszthatom az életemet. Nem csak egy új kapcsolat kezdete volt ez, hanem valami mélyebb és jelentőségteljesebb.

Tudod, Mark - kezdtem halkan -, régóta nem éreztem ilyen nyugodtnak és boldognak magam, főleg mióta Dylan megcsalt. Köszönöm, hogy itt vagy velem.
Mark mosolyogva megszorította a kezemet. - Mindig itt leszek, Amy. Megígérem.

Ahogy a nap lassan lenyugodott, visszaindultunk az autóhoz. A beszélgetésünk csendesen folytatódott.

Mark szemszög

Amikor hazaérkeztünk, kinyitottam Amy ajtaját, és segítettem neki kiszállni. Mielőtt elindult volna a bejárat felé, megállítottam.

-Amy, szeretném, ha tudnád, hogy bármi is történjen, mindig számíthatsz rám - mondtam komolyan.
Amy hálásan rám nézett, majd gyengéden megcsókolt. - Tudom, Mark. És én is itt leszek neked.

Amy szemszög

Másnap reggel, ahogy felébredtem, még mindig éreztem Mark érintésének melegségét. A gondolataim körülötte forogtak, és alig vártam, hogy újra lássam.

Aznap délután üzenetet kaptam tőle.

"Szia Amy! Szeretnék beszélni veled valami fontosról. Mi lenne, ha találkoznánk a parkban? Ott nyugodtan megbeszélhetnénk."

Mosolyogva válaszoltam: "Rendben, találkozzunk a kedvenc padunknál."

Este, amikor találkoztunk, a park kellemes nyugalma fogadott minket. Ahogy leültünk a padra, Mark komolyan nézett rám.

-Amy, el kell mondanunk Hollynak, hogy mivan köztünk. Hiszen ő a legjobb barátnőd ennyit szerintem megérdemelne nem?-kérdezte.

Bólintottam. - Igen, teljesen igazad van. El kell mondanunk neki. Szeretném, ha ő is tudná, hogy mi történik köztünk.

Felhívtuk Hollyt, és megkértük, hogy találkozzon velünk a parkban. Amikor megérkezett, egy kicsit aggódva nézett ránk.

-Sziasztok! Mi történt? Valami baj van? - kérdezte kíváncsian.
Mark rám nézett, majd vissza Hollyra. - Szeretnénk elmondani valamit, Holly. Amy és én egyre közelebb kerültünk egymáshoz az utóbbi időben, és úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk együtt.

Holly először meglepődött, majd elmosolyodott. - Tényleg? Hát, nem mondom, hogy nem lep meg, de örülök nektek. Tudom, hogy Dylan és Amy története nem volt könnyű, de ha ti boldogok vagytok együtt, akkor én is örülök nektek.-válaszolta boldogan.

Megkönnyebbülten sóhajtottam. - Köszönöm, Holly. Nagyon sokat jelent nekem a támogatásod.

Holly megölelt minket, és nevetve megjegyezte: - Csak vigyázzatok egymásra, rendben? És Mark, bánj jól Amyvel, különben velem gyűlik meg a bajod!
Mark komolyan bólintott. - Ígérem, Holly. Tiszteletben tartom Amy érzéseit, és mindent megteszek, hogy boldog legyen.

A beszélgetés után úgy döntöttünk, hogy sétálunk egyet a parkban hármasban, és közben beszélgettünk. Majd elindultunk haza Mark haza kísért majd a házunk előtt egy hosszas csókkal búcsúztunk el egymástól.

folytatjuk...

506 words