Még mindig szeretlek

5

Emilie Ford

|...|

Gyorsan telik az idő. Rettentő gyorsan. Már jövőhéten szeptember elseje, ami egyet jelent. Én Milwaukee újdonsült lakosa leszek, anyáék elmennek legalább három hónapra Lilytel és Sarah visszamegy a kollégiumba. Szóval ismételten senki nem lesz otthon. Ahogy az utóbbi időben mindig. Vagy mind a négyen utaztak vagy csak anyáék és Sarahékat a nagyiékra bízták. Sok a dolguk és csak így tudják megoldani.

Az elkövetkező egy hetet még a családdal töltöm, amit Peter tiszteletben is tart. Most egy darabig úgyis mellette leszek majd. Andreaval sokat találkoztam, őszintén elég sok türelem kell hozzá, de nagyon jól haladunk. Már minden le van egyeztetve csak a díszlet hiányzik. Ami szintén hosszadalmas lesz, mivel terveztünk nekik egy fotó falat, ami egy felirattal lesz ellátva. Ezen kívül pedig a kertbe égősort helyezünk fel, mintha lefelé esne az égből, ez már kicsit nehezebb, mivel rengeteg égő kell hozzá, de csodaszép lesz. Tényleg a lány álom esküvőjét valósítjuk meg és akármennyire idegesítő néha ő is megérdemli, mindenki megérdemli, hogy élete egyik legfontosabb napja mesébe illő legyen. Minden nő megérdemli, hogy legyen legalább egy nap, amikor tündökölhet. Bár szerintem minden nő minden áldott nap csodálatos, de a lényeg meg van.

– Szia. – vettem fel a telefont Andreanak, amikor az állatkertben sétáltam a húgaimmal.

– Szia csajszi. Tudom, hogy ezen a héten nem vagy szabad, de van egy kicsi bajcsi. – jajj csak ne nyávogna ennyire..

– Mondd csak nyugodtan. – sóhajtottam.

– Nem lehetnének feliratosak a lufik is? – sipított. Hogy mivan? Ez az a baj? Te jó ég.

– De, beszélj kérlek Jasminel és mondd neki, hogy én mondtam, hogy keresd őt. – mondtam el neki, ami amúgy logikus és kereshette volna először őt, de semmi gond. Visítozva megköszönte és elköszönt. Esküszöm azért kell neki ilyen hamar ez az esküvő, mert fél, hogy a pali otthagyja. Így én is félnék..

– Megnézhetjük a struccokat? – kérdezte csillogó szemekkel Lilyt.

– Persze, gyertek. – mosolyogtam. Minden érdekli, mindent kipróbál és megfigyel. A legjobb pedig, hogy meg is jegyzi és tanul belőle. – Lucasról tudtok valamit? – jutott eszembe hirtelen és nem tudom miért a struccoknál, de nem gond.

– Nem beszéltem vele már jó ideje. – vont vállat Sarah. Sajnos igen, nem volt elég időnk megismerni a bátyánkat. Nagyon sokat segített, amikor David elment és megszakadt a kapcsolatom vele, de utána elköltözött. Beszélek vele havonta egyszer, mert ha neki jó akkor nekem rengeteg a dolgom vagy fordítva.

– Hát én sem.. remélem minden rendben van vele. – gondolkodtam el.

– Hazaérünk és felhívjuk. – mondta Sarah, mire csak bólintottam és sétáltunk tovább.
Amikor hazaértünk tényleg az volt az első, hogy indítottunk egy face timeot drága egyetlen bátyánkal.

– Szia Emi! – mosolygott, ahogy felvette. – Sziasztok! – vette észre a kicsiket is. – Otthon vagy?

– Szia Lucas! – köszöntünk egyszerre. – Igen, de már nem sokáig vagyok itthon. – Te nem dolgozol?

– Most nem.