Heves vágyak (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

16. Mozi

Lili szemszöge

Felvettem a táskát, amit Donna hozott le. Vicky már hívogatott.

- Örültem, hogy megint találkoztunk - fogott kezet Mark Buckyval.

- Ennek én is.

- Akkor jövök szombaton a méregzsákért - szóltam a többieknek és kiléptünk az ajtón. Az eső még mindig szakadt.

Bucky rám terítette a pulcsiját.

- Lehet vizes már és nem ér semmit, de valamit hátha - mondta, amikor ránéztem.

- A metróig kell visszamenni.

- Add ide azt és szedd a lábaid.

Megfogta a kezem. Rákulcsolta ujjait az enyémre.

- Mehetünk? - kérdezte, amire bólintottam.

Kicsit sem voltam vizes, amikor beléptünk a bárba. A hajamból és a ruhámból csöpögött a víz.

Vicky a pultban állt és Leah is. Sokan voltak most bent.

Odamentem, Bucky jött utánam.

- Azt hittem sose érsz ide! - még ő mérges.

- Nem értem éppen rá, örülj hogy végül jöttem.

Vicky hátra nézett Buckyra.

- Ohh. Ohh. Randin voltatok? - kérdezi hangosan. Leah is ide fordult.

- Igen - válaszolja Bucky helyettem.

- Na. Mikre képes egy óriási csokor rózsa.

- Jó ötlet volt? - kérdezte Bucky.

- Bizony. Voltál nálunk is?

- Igen, volt - válaszoltam most én. - Viszont megyek. Nézz rám!

- Aha. Látom, de egy pillanatra gyere csak.

Hátra mentem vele. Tudtam mi vár rám.

- Megígérted, hogy szólsz!

- Elfelejtettem.

- Elfelejtetted? Írt tegnap?

- Igen. És utána is beszéltünk estig. Majd reggel is, amikor innen hazamentem éppen Samnél volt.

- És most randin voltatok - vezeti tovább.

- Így van.

- Ma is lefekszel vele?

- Vicky! - szóltam idegesen és inkább ki indultam.

- Most mi van? Jó szórakozást - kiált utánam, amikor visszaindultam.

Nem mondom, hogy nem jutott eszembe a szex, de azt mondta Bucky, hogy most nem akarja elszúrni. De nála ez mit jelent?

Ugyanott állt, ahol hagytam. Csak Leah nem ott volt, ahol hagytam. Buckyval szemben állt.

- Mehetünk? - lépett oldalra, amikor meglátott.

- Igen.

- Akkor.. - kezdte Leah, de Bucky megfogta a kezem és úgy kísért ki.

- És most? - kérdeztem a bár ajtaja előtt.

- Hazakísérlek.

- De itt laksz! Eljössz, hogy visszagyere? - értetlenkedtem.

- Pontosan.

Szorított a fogáson és megint a metró felé mentünk. Már leszartam az esőt. A lakásom felé oly mindegy volt, hogy mennyire ázok még el.