Váratlan Szerelem

4. fejezet

Vissza érve a szállásra le fürödtem, mivel utálom a klórt. Mivel ma egy bál lesz felvettem az estélyi ruhám és a magassarkút. Felraktam egy kis szempillaspirált és szájfényt. Ékszernek egy pillangós ezüst nyakláncot és egy hozzá passzoló gyűrűt. Táskának egy kis oldalsót választottak ami fekete színbe pompázott. Kopogtak, ami azt jelentette, hogy ideje indulom. Kinyitottam az ajtót és Josht találtam magammal szemben, aki ki volt öltözve. Fekete öltöny nadrág és fekete ing.
- Szia Mira gyere indulunk. - majd végig nézett rajtam.  Én is így tettem.
- Gyögyörű vagy! - mondta mosolyogva.
- Maga is eléggé jól néz ki mit ne mondjak. - majd mosolyogni kezdtem.
Elindultunk a bál helyszínre. Messze van innen minden, úgyhogy szintén kocsival kell mennem. Az út unalmasan telt csak a  rádiót hallgattuk és csendbe nézelődtem.

Miután oda értünk. Már sötét volt. Beérve már szólt a hangos zene és a fél társaság már részeg volt. A lelkünkre kötötték, hogy semmi alkoholt és cigarettát nem fogyaszthatunk. Persze ezt a társaságba nem sokan fogadták meg és a lépcső alá mentek inni ebbe persze benne voltak Nelliék és Mátéék is.
Táncolni kezdtem, majd kezeket éreztem a derekamon.
- Jól táncolsz kislány. - suttogta az ismeretlen a fülembe.
Megfordultam és egy magas szőke hajú sráccal találtam magam szembe, aki látszólag elég ratyin volt és szerintem még valami drog is lehetett a szervezetébe. 
- Hagyj békén! Most. - kiabáltam rá.
- Ne kéresd már magad. - majd megfogta a csuklóm.
- Engedj el. - majd kirántottam a kezem az övéből.
Rohanni kezdtem, majd bele ütközdtem egy mellkasba.
- Bo..bo...bocsánat. - válaszoltam miután neki mentem.
- Hé mi a baj miért futsz kislány? - kérdezte egy végre ismerős hang.
- Ohmm izé... Huh. - majd vettem egy nagy levegőt.

Mikor elkezdtem táncolni valaki megfogta a derekam és azt akarta, hogy vele menjek. Megszorította a csuklóm és nem akart elengedni. Én kirántottam a kezem és futni kezdtem. És.. és.. ennyi. - mondtam, majd zavartan körül néztem.
- De jól vagy? Ugye nem bántott? - kérdezte majd maga felé fordított.
- Megverem azt a kis pöcsöt. - mondtam, majd ökölbe szorította a kezét.
- Héé Josh bá nyugodjon le. - próbáltam nyugtatni és csillapítani a helyzetet.
Felemelte a kezem és a csuklómat szugerálta.
- Ez tiszta vörös. Ez nem normális.
- Nem fáj? - kérdezte aggódva.
- Nem. - vágtam rá, hogy ne fajódjon el még jobban ez a vita, de eszméletlenül fájt. Óvatosan a kezébe fogta és meg nyomkodtam, amire nem számítottam de egyet felsikítottam.
- Ezek szerint mégis fáj. - majd leengedte a kezemet.

Éjjfél után haza vettük az irányt, majd beérve a házba elsírtam magam. Ki jött minden sérelem. A Nellivel való összeveszés a csukló szorítás és még Josh közeledése most eléggé sok volt. Az ágyba beestem miután átöltöztem és letusoltam. Reggel nem keltett senki furcsa. Hmm vajon mi lehet az oka.
Felöltöztem és arra gondoltam kiülök olvasni. Kicsit hűvösebb lett az idő de még így is póló elég. Felvettem egy over size pólót ami fehér és egy rövid nadrágot. Kiérve leültem a házam teraszán lévő kis fészekhintára. Ez egész kényelmes volt. Csoda. Hangokat hallok, de nincs senki a közelbe. Egyre hangosabb a hang. Egyre inkább megy fel a szívverésem. Egyszer csak egy csattanást észleltem. Rám dobtak valamit. De aztán nem is eggyet. Rám dobtak vagy 20 vizibombát. Amennyit láttam az annyi volt hogy Nelli dob felém valamit ami, nem egy vizibomba volt. Hanem egy k*rva nagy kő. Ezután már csak hangokat hallok. Mindenki keltegetni kezdett, de hiába, majd már a hangokat sem hallottam.

Máshol ébredtem. A fal fehért volt. Körbe méztem és Joshal találkozott a tekintetem.
- Hol vagyok? - kérdeztem értetlenül.
- Kórházba, kicsit félre sikerült a vizibombás mutatványuk a lányoknak.
- Mióta vagyok itt? - kérdeztem.
- Tegnap reggel hoztak be most este 20:23 van.
- Itt maradt? - néztem ledöbbentve
- Semmi pénzért nem mentem volna haza. - majd elmosolyodott.
- Köszönöm. - majd vissza mosolyogtam rá.
- Mikor mehetek haza?
- Holnap reggel. - mondta lágy hangon.
- De a táborba nem tudunk vissza menni. Becsekkolni nem tudunk az ofőd nélkül. Ő nem tud kijönni mi pedig bemenni nem tudunk.
A szüleidet felkerestem, hogy nem e tudsz e haza menni de nincsenek otthon. Valami üzleti úton vannak. Ezért arra jutottam, hogy haza viszlek magamhoz ha szeretnéd. Vagy pedig maradhatsz a kórházban.
- Akkor ha nem haragszik, inkább magát választom.
- Engem nem zavar. - majd mosolyogni kezdett.
Hamar el telt a nap.

Reggel eljött értem Josh és már jobban is éreztem magam. A fejem még sajogott, de kaptam valami szar ízű gyógyszert, ami elméletileg segíteni fog. A kocsiba ültünk.
- Nagyon megilyedtem, mikor futva jöttek oda a fiúk, hogy fekszel és nem válaszolsz. - mondta.
- Én meg nem értettem mi van.- válaszoltam vissza.
-Azt nem értem, hogy mi volt a lényege az még oké, hogy megdobtak vízi bombával de, hogy kővel. Ránéztem a pólómra. Teljesen más volt mint ami rajtam volt. Egy hatalmas fekete piros póló Bulls felirattal.
- Jaa igen. Mikor ledobtak vizibombával csurom víz lett a pólód és mindened át látszott. Nem szerettem volna, hogy mindenki átázva lásson és a te házad zárva volt így bevittelek és átöltöztettelek.
- Látta a... - mondtam kínosan, mire közbevágott.
- Láttam igen. - mondta, mosolyogni kezdett.
Oldalba löktem mire elnevette magát.

Egy laza 6 óra múlva ott is voltunk Josh háza előtt. Bevitte a cuccom és engedte, hogy körbe nézzek.
- Azta tök szép a háza. - ámultam körbe.
- Remélem nem zavar, hogy ide jöttünk, de egyedül semmiképpen nem szerettelek volna ott hagyni és a szüleid is bele egyeztek, így ide hozzalak.
- Én örülök, hogy nem kell egyedül lennem.  Letette a bőröndömet.
- Bocsánat, lehet tolakodó leszek, de éhes vagyok mert nem ettem semmit sem ebben a két napban.
- Persze, addig eszel ameddig el nem fog fogyni.
- Hát oké. - mondtam, majd a hatalmas konyha felé vettük az irányt.
Megkérdezte, hogy mit szeretnék enni és azt is kérdezte, hogy ő csinálja meg vagy rendeljünk. A rendelésre esett a választásunk. Én egy adag hasábot választottam szokás szerint rántott sajttal. Ő egy Hawaii pizzát választott. Röpke 40 perc múlva megérkezett. Megettük, majd felvetette az ötletet, hogy sorozatozzunk. Bele mentem, de csak egy feltétellel, hogy ha én választhatok. A pörgős nyárra esett a választásom. Még nem láttam a második évadát, de elméletileg van benne egy nagyon helyes fickó. Már az 5. résznél járhattunk amikor majdnem megcsókolta a srác a főszereplő csajszit.

- De miért nem csókolja meg. - mondtam, mert nem értettem, miért nem tette meg.
- Mert nem elég tökös hozzá. - mondta mosolyogva.
- És maga tökösebb nála? - kérdeztem az agyát húzva.
- Szeretnéd, ha tökösebb lennék? - kérdezett vissza pimaszul.
- Hmm talán... - mondtam mire elmosolyogta magát.
- Akkor kérésed számomra parancs. - mondta.
Kikapcsolta a sorozatot, majd a szemembe nézett.
- Már tudod mióta várok, hogy kettesbe legyek veled kislány.
- Hmm mióta? - kérdeztem rá.
- Amióta elindultunk a táborba.
- Tényleg? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
- És még tudod mire vágyom még. - kérdezte, mire a szívem hevesenbben kezdett el verni.
- Hogy megcsókoljalak . - suttogta a fülembe.

Xoxo remélem tetszett 💞
Ha bármilyen hibát észleltek jelezzétek nyugodtan. ❤️