Váratlan Szerelem

2. évad 5. fejezet

Josh teljesen össze zavart. Most akkor mivan? - Ültem fel az ágyamból ezen gondolkodva. Egyszer közel enged magához, egyszer elhúzódik. Döntse el már, hogy mit akar. Leérve a konyhába sehol senki. Se Josh, se Dave. Ez fura. Josh nem mondta, hogy el megy bármerre is. Felhívom és megkérdezem.
- Szia Josh. Merre vagy? - kérdeztem, miután meghallottam a telefon másik oldaláról a torok köszörülését.
- Ohmm most nem tudok beszélni mostanában nem alszok már ott. - mondta zavartan és letette a telefont.
Ez tényleg fura. A gondolkodásomat a telefon csörgésem zavarta meg. Anyu neve díszelgett a telefonomon.
- Szia anyu! - köszöntem neki, mivel a hívása váratlan volt.
- Szia kicsim! Ma lesz egy családi összejövetel. Van egy hírűnk. Ezt nem mondhatom el, de remélem, hogy örülni fogsz neki. Josht már meghívtam. Dave is jön. - fejezte be anyu a mondandóját.
- Rendben. - mondtam értetlenül.
Anyu letette és tovább bámultam a telefonom. Dave zökkentett ki a gondolataim cikázásából.
- Szia Tündérrózsa. - mondta, majd kinyitotta a hűtő ajtót és kivette a tejet.
- Mi ez a jófejség? - kérdeztem értetlenkedve. Mivel múltkor még lehordott.
- Hát én mindig kedves vagyok. - tette fel a kezét. Majd a bögrébe öntötte a tejet.
- Azért ne túlozz! - mondtam, majd felálltam és felvánszorogtam a szobámba.
Felöltöztem, majd elmentem edzeni. Elég fárasztó volt a délutánom. Az egész napot at edző terembe töltettem a sok videózás és ugye az edzés miatt. Este 6 volt mikor ledőltem az ágyba. Lefürödtem, majd a telefonom csippanásra lettem figyelmes.
Anyu írt.

Anya : Szia kicsim. Ne feledd ma 20:00kor lesz a családi összejövetel. Addig is puszi. Szeretünk.

Mira: Ohh basszus anya jó, hogy írtad. Teljesen kiment a fejemből. Ki jön értem? Vagy, hogy menjek? Azt légyszi írd meg. Addig elkészülök.

Anya: Dave-vel mész. 19:30 felé beszéltük meg, hogy akkor indultok. Fura, hogy nem említette, de hagylak készülni.

Mira: Köszönöm. Akkor megyek. Szia.

Majd bezártam az üzenő felületet és a fürdőbe mentem, hogy letusoljak és elkészüljek.
19:20-ra elkészültem, majd kis idő múlva Dave kopogott és lassan beszálltunk a kocsiba. Az út felénél járhattunk, amikor a csendet Dave törte meg.
- Sajnálom, hogy amikor itt volt az a Josh fickó így viselkedtem veled. Csak tudod... Ohmm. na szóval, hogy is kezdjem.

- Nem kell bocsánatot kérni. Igen valójában rosszul esett. De ez a múlt ennyi. Ezen nincs mit magyarázni.

- Nem pont épp erről szerettem volna beszélni. Csak arról, hogy ez a vacsora vagy összejövetel nem a családi pillanatok boldog része lesz. És anyukád mondta, hogy ne mondjak semmit, de nem bírom magamba tartani miközben mindenki tud mindenről és előled kell ezt elhallgatni.

- Dave kezdesz meg ijeszteni mégis miről van szó? Mire kell felkészülnöm? Ki vezet meg? Vagy most mivan? Nem is vacsirázni megyünk.

- Mira. Figyelj most rám. Lesz egy személy. Egy lány. Aki be fog lépni váratlanul az életebe. És úgy, hogy te sosem találkoztál vele, de mégis olyan közeli, hogy nem biztos, hogy fel tudod dolgozni.

- Milyen lány? Miért ki ő? - kezdtem faggatni kérdésekkel és értetlenül meredtem rá.

- Ennyit mondok, ez is már sok amit. Tartanom kellett volna a szám, mivel anyudék ezt meglepetésnek szánják, de ismerlek téged már nagyjából, ezért gondolom, hogy nem nagyon fog tetszeni és fel szerettelek volna készíteni erre.

- Hát jó. - mondtam, majd elgyengült a testem.

A kezem remegni kezdett. Dave észre vette és elterelésként rá tette az enyémre, hogy ne örlődjek rajta.
Egy kicsik lenyugodott a szív dobogásom. Oda érve átkarolt Dave. Ez most nem az a romantikus átkarolás volt, hanem az a nyugodj meg és ne stresszelj átkarolás volt.

- Nyugi nem lesz semmi baj. - súgta a fülembe Dave, majd a homlokomra nyomott egy puszit és bementünk az éttelembe.
Kémleltünk, majd kis idő múlva megpillantottuk Josht, Anyut és "Aput" és még egy lányt. Jaj ne ez az a lány akiről Dave beszélt? Nyugi Mira semmi pánik. Levegőt beszív és kifúj. És még ezekhez hasonló mondatok kavarodtak a fejembe.
Az asztalhoz érve mindenki felállt. A kezem remegett. Josh mellett ült az a bizonyos lány. Így nem tudtam mellé ülni. Így én Dave mellé kerültem.

- Szia Andrea vagyok! - mondta a szőke póthajas, feltöltött szájú lány, miközben a botox miatt az arcán a fintor nem látszódott.

- Szia Mira. - majd egy kínos mosolyt elytettem.

- Hát Mira bemutatom neked Andreát. Ő a nővéred. Sajnos nem élt velünk és nem tudtam, hogy mondjam el neked, de itt van és most még ismerkedhettek.

- Hogy kicsodám? - estem le a székbe konkrétan. A nővérem? Ez nem lehet.

- Igen én vagyok az. - mondta, majd egy lenéző cinikus mosolyt elytett.

- Ohmm, hogy tessék? - én ezt nem értem. Ezt most fel kell dolgoznom.

Furcsa gondolatok kavarodgak a fejembe. A kajához hozzá sem nyúltam nem, hogy az üdítőhöz. Már mindenki a desszertnél tartott amikor én még a levest bámultam.

- Kicsim mi a baj? - kérdezte aggódva anya.

- Semmi. - mondtam, majd a remegő lábamat kémeleltem tovább.

Dave szép lassan a lábomra vezette a kezét, hogy enyhítse a remegést. A kezével véletlen leverte a villámat, majd leesett a fölre. Lenyúltam érte, de amit láttam az egyszerre elszomorított és megdöbbentett. Josh és ez az Andrea aki a nővérem fogták egymás kezét.
Zavarodottságdomban össze szedtem magam, majd felkelve kikéretőztem mosdóba. A sírás hatásán jártam. Az ajtó nyitódott. Majd valami belépett.
Dave volt az. Várjunk Dave mit keres a női mosdóba. Baszki.

- Mira jól vagy? - hallottam halkan, mivel a fülembe dobogó vér hangjától elnyomódott minden.
- Mit keresel itt? - kérdeztem, majd minden egyre homályosabb lett. A szemeim lecsukódtak és a hangok is megszűntek. És képszakadás.

Felébredek ismeretlen helyen. A fal ilyen krém színű. Fehér bútorok. A csuklóm be van kötve. Fura nem emlékszem semmire. Annyira, hogy valami lány azt mondja, hogy a nővérem és láttam, hogy fogják egymás kezét Joshal. Ajtó kinyílik, majd egy szűrke melegítő nadrág jelenik meg előttem.
Dave az. Huh. Most megnyugodtam. Nem raboltak el és nem Joshnál vagyok.

- Szia Tündérrózsa. - köszön egy tálca kajával a kezébe.

- Hol vagyok. - fogom a fejem, mivel úgy sajog mintha le vágták volna.

- Nálam. A saját lakásomba. Elájultál és a kezed beütötted a mosdó kagyló sarkába. Bekötöttem, mivel láttam, hogy piros. Josh és Andrea elmentek innen. Azt mondták, hogy nem volt jó ötlet találkozni vele. Ők együtt vannak.

- Kapok gyógyszert? Fáj a fejem. Várj mit mondtál? Együtt vannak? - keltem fel az ágyból, de ahogy felkeltem a fejem ismét sajogni kezdett.

- Hé nyugi. Csak szép lassan. Még friss ez az egész. Nem szeretném, ha bajod essen Mira. Igen együtt vannak. Tegnap amikor ki mentél akkor jelentették be...

- Ezt nem értem. - majd egy könnycsepp gördült le az arcomról.

- Hé ne sírj! Mira. Figyelj. Ne sírj. Én itt vagyok nyugi. Most amíg jól nem leszel testileg és lelkileg addig nálam leszel. - mondta, majd be feküdt mellém és úgy aludtam vissza.

Remélem, hogy tetszik! Sajnálom, hogy nem volt rész. 🥹 De megpróbálok aktív lenni eskü! 🩷