Váratlan Szerelem

2. évad 6. fejezet

Már 2 napja Dave-nél alszom. Testileg jobban vagyok, de lelkileg össze vagyok esve. Suliba nem megyek úgy is 1 hét van vissza és amúgy is felvettek mindenhova és 5-ös vagyok. Anyu azt mondta, hogy nem vagyok jól úgyhogy az utolsó 1 hétre nem kell bemenjek. Dave kedves. Nagyon is. Ő jó hozzám. Éppen a reggelit fejeztük be, és Dave egy ötletet talált ki.
- Mit szólnál hozzá ha elmennénk valahova? - kérdezte mosolyogva.
- Ha nem haragszol meg akkor inkább nem. - mondtam lehajtott fejjel.
- Jaj, dehogy csak gondoltam valami programot csinálhatnánk, hogy jó kedved legyen.
- Hát ha azt akarod, hogy jó kedvem legyen akkor kéne egy zacskó chips, egy tábla csoki ami EPRES, és Meki és egy jó film. - mondtam poénkodva.
Dave felállt és a kocsikulcsához nyúlt.
- A mekiből mit kérsz? - tette fel a kérdést komolyan nézve.
- Csak vicceltem. - mondtam őszintén.
- Nem baj, mit kérsz? - hadarta el gyorsan.
- Ohmm nagy krumpli, 9-es nuggets és kóla ja meg 2 erős pistás szósz. - mondtam a menüt amit kb 11 éves korom óta eszek csak a szószt válogatom, de ez most a favorit.
- Huha erre a megfontolt válaszra nem számítottam, de okés. - majd a mondatát befejezve már itt sem volt.
Kis idő múlva egy nagy szatyorral tért vissza. Bejött a szobába, majd benyomta a Netflixen a Bridgerton családot és kipakolta a szerzeményit. Jó volt, de az agyam Joshon kattogott. Jött egy értesítésem. Megnyitottam az instát és láttam, ahogy Josh és Szandra Selce városában nyaral és a képen éppen Josh a derekánál fogva csókolja meg. Újra elsötétült előttem a világ annyira emlékszem, hogy Davenek mutatom meg a képet. És már fel is kelek. De sem Davenél sem otthon. 

A falak fehérek. A rémálom! A kórházban vagyok. Basszameg. Kinyitom a szemem és a kezemhez nézek. Minden féle csövek vannak mindenhol a testemben. Sajog a fejem és a szemem is gyenge. Oldalra nézve meglátom Daveet. Vagyis nem nagyon látom mivel a szemem full homályban van.
- Mira! - ugrott fel a székről Dave.
- Miért vagyok itt? - kérdeztem suttogva mert nagyon sok hang sem jött ki a számon.
- Tegnap láttal egy képet amit nem lehetett volna és rosszul lettél és elájultál. Bent kell maradnod még ma, hogy a hangod és a szemed helyre jöjjön. A fáradság és a düh a szemedre és a hangodra hatott. Ma kapni fogsz egy csillapítót és a szemedre antibiotikumot és a hangszálaidra gyógyszert. Remélhetőleg gyorsan hat. - reménykedett Dave, mosolyogva, de ez nem az a mosoly volt, ami örömteli, hanem az, hogy legyél jól Mira és had legyél biztonságba mosoly.
- Reméljük, hogy gyorsan hat. - motyogtam, majd egy kopogás zavarta meg mindezt.
- Egy nővér jött be, majd váltott egy pár mondatot Davevel és oda jött hozzám és így szólt.
- Mira, most készülj fel! Egy olyan személy jön akire nem vagy kíváncsi, de biztos vagyok benne, hogy teljes szívéből szeret, csak nem mutatja ki, mint ahogy te most és, ahogyan régen.
- Ki az? - suttogtam Davenek.
- Majd meglátod. - mondta, majd megpuszilta a homlokom és megfogta a kezem és egy lágy puszit nyomott a kézfejemre, majd eltűnt az ajtóból.
Majd pár perc múlva kopogás. Lassan kinyitódott és egy alak lépett be.

- Szia. - suttogott egy hang az ajtóban, amit még nem nagyon láttam.
Az illető közelebb lépett hozzám, majd leült a székre. Itt tisztán lehetett látni, hogy mellettem Josh ül aki tegnap még Selcében volt ma már pedig itt van. Fura szitu.
- Mit keresel itt Josh. - fogom a fejem, miközben felé fordulok mérgesen, érzelmekkel teli és fáradtan.
- Szeretném megmagyarázni ezt az egészet köztem és Andrea közötti dolgokat.
- Megengedtem neki, mivel kedves vagyok meg amgy nem tudnék nemet mondani senkinek sem.
- Szóval az úgy történt, hogy amikor be jelentette anyukád, hogy Andrea a nővéred akkor az azért volt, hogy boldoggá tegyen téged. De Mira ő nem a nővéred. - mondta, majd elhalkult, de amikor reagálni szerettem volna újra elkezdte.
- Andrea kitalálta, hogy azzal lennél boldog ha én nem vagyok a te életedben. De ezt nem így gondolom én sem és te sem. Amikor megláttalak első napon a suliban szerelembe estem. Rengeteg nővel voltam, de mint te vagy olyannal sosem voltam és nem is leszek. Én veled szeretnék lenne és nem Andreával. Dave és Andrea unoka tesók. És ezt Dave találta ki, hogy ellenem fordítson és engem utálj meg. - majd felmutatott egy képet. Ezt nem részletezném. Annyi volt h egy családi összejövetel és ők ketten voltak a képen, majd egy "legjobb unokatesó" felirat díszelgett a kép közepén.
- Én nem szeretném, hogy miattam legyen lelki problémád. És rohadt undorító dolog volt tőlem, hogy bele mentem Andrea kis játékába, amit még én magam sem tudtam. És most nem azt szeretném, hogy most azonnal bocsájts meg, hanem emészd fel és ha szeretnéd ezt köztünk folytatni vagy beszélni akkor gyere hozzám nyugodtan, csak ugye én megyek be a suliba és ha akkor keresel is jövök érted azonnal. Josh felállt, majd az ajtó felé vette az irányt.
Úgy gondoltam, hogy most jól cselekedett, hogy kitálalt mindenről úgy, hogy senki sem tudja, meg ezért nem fogom hagyni, hogy elrohanjon és itt hagyjon.
- Josh várj! - szóltam utána, mivel a hangom kezd vissza jönni.
- Igen? - fordult vissza az ajtóból.
- Köszönöm, hogy ezt elmondtad! Ne menj el kérlek! - kérleltem, mivel szerettem volna ha valaki mellettem van.
- Ahogy szeretnéd. - válaszolt, majd vissza battyogott a székre.
- Most mi van köztünk? - kérdeztem, majd a két kezem az arcomra helyeztem.
- Nem tudom... - vallotta be Josh őszintén.

Bejött egy nővérke, majd félre hívta Josht. Majd kis beszélgetés után kiment, majd felém fordult Josh.
- Van egy hát nem tudom, hogy jó vagy rossz hír, de anyukádék elutaztak 2 hónapra Davevel úgyhogy hozzám kell jönnöd. - mondta, majd vissza ült a székre.
- Lecsuktam a szemem, majd így szóltam: Köszönöm.
- Ezt nem kell köszönni. Nem mondom, hogy nem fura ez a szituáció, de örülök, hogy velem lehetsz biztonságba és szeretetbe. És nekem ez a legfontosabb, hogy jó legyél és boldog. - mondta, majd pakolni kezdett.
- Mit csinálsz? - kérdeztem, majd miután össze pakolt mindent így szólt.
- Viszlek haza magamhoz kislány. - mondta, majd megvárta amíg el mosolyodom és a válaszom várta.
- Mehetek haza? - csillant fel a szemem örömömben.

Miután a nővérke bejött és elvégzett pár vizsgálatott elengedett Joshal. Éppen haza felé vesszük az irányt Josh kocsijával. Az illata a régi. Kicsit citromos és kellemes, de elég férfias, ahhoz, hogy orrba mászós legyen. Éppen az ujjamon lévő bőr kapargatom, ami nagy baj, mivel ezt akkor csináltam, amikor szakítottunk Joshal. Ezt észre vette, majd rá tette a kezét, hogy ne kaparvassam tovább és, hogy ne kezdjen el vérezni. Ez bevált. Már nem csak rá tette hanem össze kulcsolta a kezünket. Jól esett bár fura volt az érzés. Nem olyan volt mint Davevel. Vele sokkal jobb, mint Davevel...

Remélem, hogy tetszik 💞
Sajnos lassan vége lesz a sorozatnak, de készülök ujjal! Annyit el árulok, hogy ismét egy tanár×diák kapcsolatról lesz szó ami izgibb és lehetőleg jobb is lesz, mint ez. Köszönöm aki elolvasta 🩷😻