Váratlan Szerelem

6. fejezet

-És te, miért érdekel a többiek véleménye, amikor full kamu ez az egész.
- Miért ne érdekelne? - kérdezte.
- Hát mert engem speciel nem érdekel, és nem éreztem magaménak.
- Hát kinek a szava nem érdekelne, ha nem azoké akikkel egy társaságban vagy.
- Hát én őket nem mindig veszem ennyire komolyan.
Erre csak arcokat vágott Nelli.
- Ne maskarázd a Mirát. - mondta a mostmár mellettem lévő lány.
- És azért, mert valakinek megvan a véleménye rólam meg Joshról meg ő ezt így látja, meg máshogy csinálná, kit érdekel?  Ez rólam szólna meg Josh-ról, senki másról.
Meg amúgy rajtam semmi olyat  nem érezhettél, hogy én rá akarok hajtani Joshra.
- Miért ne érezhettem volna? - kérdezett vissza.
- Miért volt?
- Miért nem volt? - kérdezte
- Tőlem olyan dolgot éreztél, hogy én ráakarok hajtani Joshra?
- A tőbbiek mondták. hogy igen volt.
- De a többiektől, milyen dolgot érezhettél?
- Még jó, nem azt mondod, hogy rád tukmáltam, hogy eggyütt vagyok Joshal.
- Eddig egyátalán nem álltál ellenétesen ehhez a dolog felé. Ez az egyik. A másik meg, hogy ha én annyira nem voltam jó barátnő, akkor miért hallgattál a többiekre?

- Nem hallgatok rájuk, egy pletyka kezdődött el, ami kellemetlen kezdett lenni.
- De ha neked ez kellemetlen volt, akkor miért hallgattál rájuk.
- Jó kezdem érteni Dazynek a baját. - mondta gúnyosan.
- Én ezt a barátságot szerettem volna komolyan venni, de ha ennyire fafejű vagy, akkor nem tudok veled mit csinálni. - mondtam már kicsit ingerülten.
- És lehet, hogy nem velem van a probléma, hanem hasonló a probléma a hozzáállásod a Dazyvel. És talán ezért érted a problémáját, mert nem tudtok ezzel mit kezdeni.

Nelli ezen csak elnevette magát.
- És hiába nevetsz amúgy, mert nagyon szemtelen vagy és ezzel a késöbbiekben nem csak neked lesz problémád. És tényleg tiszteletlen vagy. És én szerintem sosem voltam veled az. - mondtam, majd Nelli abba hagyta a nevetést.
- Én sem vagyok az. - mondta, majd alig bírta ki, hogy ne nevesse el magát.
- Nem. Az a baj, hogy te nem tudsz mit kezdeni, hogy nekem nem kell Josh meg velem, hogy kevés.. - ezt már nem tudtam végig mondani, mivel a pofámba röhögött. Majd körülöttünk lévők is elmevették magukat.
- Nem a Mirán röhögnek, hanem rajtad csak te nem veszed észre. - mondta a lány.
- Jó nem érdekel amúgy, hogy ha nevetnek, azzal nem tudok mit kezdeni.

- Hagyd rá Mira az ő bénaságán nevetnek ne aggódj. - majd rám mosolygott a lány.
- És ezt a stílust amit te is felveszel, neharagudj én nem tudom értelmezni.
- Bocsánat. - mondta gúnyosan
- És nem bocsát, akkor sem.
- Akkor tudod mit, nem bocsánat. Bocsánatot kérek nem fogadja el, akkor mit csináljak vele, nem bocsánat. - mondta a mellette érkező lánynak.
- Nem értem egyébként, hogy, miért nem vagyunk kedvesek egymással.
- Azért, mert a végtelenségig felidegesíted az embert.
- De én mivel? - értetlenkedve kérdeztem.
- Erre annyit mondok Nelli, hogy végtelenül egyszerű vagy.
- Engedd el. - mondta a lány, akinek a neve Zora.
- Ne idegeskedj Mira ez csak egy barátság. - mondta Nelli.
- Nem ér ennyit. - mondja, majd mosolygásnak eredt a szája.
- Tényleg nem érsz semmit. - vágtam rá, mire mindenki nevetni kezdett körülöttünk.
- Jó tisztelet van a világon. Szép szavak használata van a világon. - mondta Zora, de közbe vágtam.
- Jaj hagyjál már, nagyobbra becsülöm a kutya szart, amit látok az úton, mint a ti bandátokat. - majd Nellinek lefagyott a mosoly a szájárol.
- Tényleg ne üllj ilyen magas lovon, mert nagyon rosszul fogsz járni te is. - mondta Zora.
- De nektek jó lesz? - kérdezte a Nelli mellett álló lány Tiffany.
- Nekem, nagyon jó, már most is. - mondtam.
- Jah Mira neked lesz a legjobb. - mondta gúnyosan Nelli.
- Én nekem az lesz. - mondtam nyugodtan.
- Direkt fel akar baszni, ezzel tud egyedül védekezni. - mondja Zora. Ő látszólag idegesebb volt, mint én.

- Én nekem az lesz, nagyon boldog életem van így is.
- Annak örülök. - mondja Tiffany és mosolyog tovább.
- Én ezért tudok ilyen békés, nyugodt és szeretet teljes lenni. - mondtam.
- Ez az? - kérdezte Nelli.
- Igen. - bólógattam.
Nagyon sok mindenki nevetett. Nálam nem fel a pumpa de nagyon. A sírás határán voltam.
- Fú de undorítóak vagytok. - mondja Zora, majd rám néz.
- De most miért csináljátok ezt? - kapcsolódott be egy másik lány aki látszólag a mi pártunkat fogja.
Eltört a mécses. Sírni kezdtem. Ki futottam a mosdóba. Zora és az új lány futottak utánnam.
- Jaj Mira. - majd megölelt Zora.
- De hát csak magát minősíti ezzel, hallod hát ez mi.
- Ő is a sértett kislányt játsza mintha lenne köze a magánéletedhez és Joshhoz. - mondja Zora.
- És te nem is bántottad semmi  előzménye nem volt a vitának. És most is nézd meg milyen nyugodtan le szeretted volna vele kommunikálni ezt csak őt minősíti, had nevessen.
- Mindegy, mert ez sosem mosom le magamról. - mondtam sírva.
- Engedd el és nem veszed fel a szarját se neki, sem Dazynek.
- De hogy ne vegyem fel, de nem értem miért nem fordul át nála egy ponton, hogy ne beszéljen velem ennyire csúnyán.
- Nem tudsz megváltoztatni embereket ez te is jó tudod. - mondta az új lány akit Cintiának hívnak.
- Ismét az ő szintjének megfelelően viselkedett. - mondta Zora.
- Te pedig a saját szintednek megfelelően. - tette hozzá Cinti.

Vissza mentünk Nelliékhez akik látszólag jót nevettek rajtam.
- Amúgy Nelli te is, csak magadról tudsz beszélni, semmi másról nem vagy hajlandó beszélni csak magadról és arról, amivel a lelkembe tudsz tiporni. - montam.
- Te meg csak mást tudsz piszkálni. - mondta Nelli. Önmagadba, mikor nézel?
- Én magamba ritkán nézek? Azért megnézném, hogy amióta nem vagyok jóba Dazyvel azóta mennyit sikerült változnom, amikor neked pár nap alatt semmit nem sikerült változnod csak egy tajparaszt lettél.
- Mira de ez egy kisegítő barátság vagy  mi?
- Milyen kisegítő barátság ez Nellike?
- Ez a barátság arra volt jó, hogy önmagadat megismerd. És ez ember ismerésre volt jó.
- És pontosan te mutatod, meg az a példát, amit szarba se vagyok hajlandó nézni.
- Na örülök neki, mondta Nelli.
- Ja és még valami. - mondta Zora.
- Mira volt az az egy ember, aki bárkivel szemben egyedül téged védett meg, és te képes vagy még így is bántani őt.
- Én is megvédtem a Mirát.
- És a Mirán, mit kell megvédeni? Majd nevetni kezdtek.
- Mi a fasz röhögtök? - kérdezte Cintia, mivel nevetni kezdte Tiffanyval.
- Annyira egoista vagy, Nelli de annyi végtelenül egoista, hogy az valami hihetetlen.
- Az. - mondta Nelli, majd újjból elneveti magát.
- De tényleg az vagy. - mondja Cintia és Zora egyaránt.
- Azért, mert én hallok egy olyat, ami számomra vicces én nem nevethetem el magam?
- De te nem elneveted magad, hanem kinevetsz és még meg is alázol. Érted a Dazyt sosem gondoltam volna ezt rólad.
- És hogy ha látod, hogy itt is ott is rajtad nevetnek, akkor nem akarsz tartani egy kis megálljt és elgondolkodni magadon?
- És akkor még mondod nekem, hogy én nem gondolkodom el magamon? Meg te érted a Dazyt.
- Te se fejezed be. Te se tudod abba hagyni. És mindig csak mondod és mondod.
- Mondani is fogom mert? Miért ne mondanám - ezt kiabálva mondtam Tiffanynak.
- Addig addig gyötröd a másikat amíg el nem durran. Csak annyi, hogy a Nelli nem sírta el magát, mint te. Ő opcén szavakat használt. Tudod? - mondta Tiffany.

- Mert az, hogy kiborulok és az, hogy én elsírom magam az nem az nem érdekes. De, hogy amúgy ember nem beszél így velem. Nem, hogy majd nektek engedem, meg hát ki a faszom vagy itt neharagudj.
- Így van, így van. Kemény legyél Mira. - majd mosolyogni kezdtek mind ketten.
- Neked megengedem ezt a hangnemet szerinted?
- Én egyszer sem kiabáltam veled. - mondja Tiffany és Nelli.
- Nem érdekel én meg fogok és fogadd el.
- Ja te éppen nem üvöltesz vele, hanem csinálsz mást. - Mondja Cintia.
- Akkor fogadd el az én stílusom anyukám. - mondja majd felmutatta a középső ujját.
- Ne mutogassál. Ne mutogassál. - kiabáltam, majd a lányok elkezdtek a másik irányba vinni engem.
- Szevasz. - intett Tiffany.

Xoxo remélem tetszett ez a kis veszekedés xd. 💞