Mennydörgés 2. - Hazatérés

Harmadik Fejezet

Rocio Reyes

- Hová viszel? -kérdeztem Manuel-t, aki mellettem ült a kocsiba. - Oda, ahol minden kezdődött! Szicíliába. -felelte és győztes vigyorral bámult ki az ablakon. - Mit akarsz tőlem? -kérdeztem ismét, s közben Audrey kezét cirógattam. - A segítséged kell! Bosszút akarok állni a családomon! Főleg a bátyámon. -fordult felém. - Felejtsd el, hogy segítek! -vágtam rá. - Ha nem segítesz itt helyben kiteszlek a kocsiból és soha többé nem látod a lányodat! Nem leszel jelen az életében, nem fogod látni felnőni. Engem fog apának szólítani és nem fog rád emlékezni! Matteo pedig sosem fogja megismerni a lányát és sosem fogja neked megbocsátani, hogy nem mondtad el neki! Téged fog hibáztatni és gyűlölni fog! -ahogy ezeket a szavakat elmondta nekem a szemeim megteltek könnyel. - Rendben! Segítek, de ha valamikor akár csak egy haja szála is meggörbül én esküszöm, hogy élve foglak felgyújtani és végignézem, ahogy hamuvá égsz! -mondtam és letöröltem 1 könnycseppet az arcomról. - Addig semmi baja nem esik a kis tündérnek, ameddig azt teszed, amit mondok! Hiszen az unokahúgom, nem fogom bántani amíg nem adsz rá okot! -vigyorgott és amint leállt a kocsi segített kiszállni. A reptérre hozott, a másik oldalra rohantam és óvatosan kivettem a kislányomat, aki még mindig békésen aludt. - Csak utánatok. -intett a gép felé, s két őr mellém állt és fel kísért a gépre. Audrey-t leraktam egy nagyobb ülésre és bekötöttem, amikor 3 lövést hallottam kintről. Imádkoztam, hogy Matteo és Manolo legyen akik lőttek, de hamar csalódnom kellett, amikor Manuel felszállt a gépre egyedül. - Mi volt ez? -kérdeztem és az egyik ablakhoz rohantam. - Nem hagyok szemtanúkat. -mondta és leült az egyik székre, én pedig figyeltem a 3 őrt köztük a sofőrt akik éppen elvéreznek az aszfalton. - Ülj le mert felszállunk! -mondta miközben bekötötte magát.

Matteo Rodriquez

Egyszerűen nem bírtam magamhoz térni, van egy 3 hónapos kislányom. Mindig is arról álmodtam, hogy ott legyek a születésénél, hogy fogjam Rocio kezét és én legyek az első aki a karjába veszi őt. - Min gondolkozol? -kérdezte Manolo miközben a reptérre hajtottunk. Raul megtalálta Manuel kocsiját. - Tudod, mikor elhatároztam, hogy egy nap apa akarok lenni, nem pont így képzeltem el. -mondtam a férfinak, aki megállította az autót. A reptéren ott állt a kocsi, nyitott ajtóval és 3 őr feküdt vérben. - Mi a fene történt itt? -vette elő a fegyverét. - Ezt Manuel tette! El teheted a fegyvert nem lesz rá szükség! Nem hagy szemtanúkat. -feleltem és a kocsihoz mentem, hogy jobban megnézhessem. Egy fekete X6-os BMW volt sötétített ablakokkal. Elkezdtem átkutatni az autót, hátha hagyott valamit, de az autó makulátlan volt. - Hé Matt! -kiáltott Manolo, s én egyből kiszálltam a kocsiból. Egy kulcstartó volt a kezében. - Ezt én vettem Rocio-nak a születésnapjára! -mutatta fel a Szicília feliratú kulcstartót. - Ahol minden kezdődött. -kaptam az agyamhoz, hiszen ott van mindenki. Mindenki, akit Manuel gyűlöl.