Mennydörgés 2. - Hazatérés

Második Fejezet

Az étterem teljesen üres volt, Manolo csak nekünk bérelte ki a helyet. Amikor megláttam, hogy ott ül az asztalnál a gyomrom görcsbe rándult. Manolo karját szorítva mentünk az asztal felé. - Jó estét! -köszönt Matteo és kezet fogott Manolo-val. - Jó estét! -mondtuk a bátyámmal. Matteo a szemét le sem tudta venni rólam. Leültünk az asztalhoz és már jött is a pincér egy üveg borral. - Én nem kérek köszönöm! -mondtam a pincérnek s neki kezdtünk az üzletnek. A kezeim remegtek a vacsora közben, s a szívem már a torkomban dobogott. Órákon keresztül beszéltek, amikor megcsörrent a telefonom. Annyira megijedtem, hogy a villa kiesett a kezemből. Hulia.
- Elnézést! -mondtam és kimentem telefonálni.
~ Baj van Hulia?
~ Lassan sétálj ki az épületből és ne szólj senkinek különben a gyerkőc és a kis bébiszitter halott! -a hang ismeretlen volt számomra.
~ Ki vagy te? -indultam meg a kijárat felé.
~ Nem hiszem, hogy a bátyám még nem mesélt rólam Rocio.
~ Manuel. -kiérve az épületből valaki kikapta a telefont a kezemből és a földhöz vágta. - Élőben még szebb vagy. -morogta a fülembe és egy fekete autó felé kezdett vonszolni. - Mit akarsz tőlem? -kérdeztem és beültetett a kocsiba, ahol ott ült a lányom egy gyerekülésben. - Igazán tündéri kislány! Kár lenne ha valami baja esne!

Manolo Reyes

Rocio már fél órája ment ki. - Hol van már ilyen sokáig? -kérdezte Matteo, s mindketten felálltunk és kimentünk. Ahogy az épület elé értünk megláttam a telefonját a földön. Be volt törve a kijelzője. Kicsit odébb pedig egy rózsaszín cumi volt a földön. A. - Mi ez az egész Manolo? -kérdezte Matteo miközben a kezemben levő tárgyakat vizslattam. - Nagyon nagy gáz van Matteo! Van valami amiről nem tudsz, vagyis akiről nem tudsz! -a férfi nem értette, de egy pillanatra elfelejtett levegőt is venni. Az autóba beültünk és egyenesen a cég felé vettem az irányt. - Miután Rocio eljött velem Rio-ba, nem volt túl jól. Egy hét elteltével az orvos azt mondta neki, hogy terhes. Nem tudta, hogyan mondja el neked és csak húzta halasztotta mígnem eltelt 1 év. -meséltem és közben felnyitottam a telefonomat és a képet felé mutattam.
- Kislány. -mondta halkan és hosszú percekig nézegette a képet. - A neve Audrey. -mondtam és be kanyarodtam az épület parkolójába. Kiszálltunk és az épület alaksorába vezettem, ahol Raul ült a monitorok előtt feltett lábbal és a telefont nyomkodta. - Hello főnök! Hogy ityeg? -kérdezte fel sem nézve. - Amadeus étterem kameráit kéne megnézned de most azonnal! -sétáltam mellé. - Mire ez a nagy sietség? -Matteo begőzölt, kikapta a telefont a kezéből és a fejét az asztalba verte. - Tedd amit mond! -morogta és lecsapta a telefont az asztalra. Raul neki is látott a kamerák feltörésének. - Te miért nem mondtad el? -intézte a kérdést nekem Matteo. - Mert nem az én feladatom lett volna! Szerinted én jó ötletnek tartottam, hogy kussoljon róla? Minden nap mondtam neki, de tudod, hogy milyen makacs! -feleltem és Raul már mutatta is kamera felvételeit. - Ezt nem hiszem el. -mondta halkan Matteo, amint meglátta a férfit aki a kamerának integet. - Ki ez? -kérdeztem tőle. - Ő az öcsém.