Beyond The Speed - BTSxBTS +18

Race to race

JK pov

Feszült pillantással kísérem végig Jint, ahogy szórakozottan dudorászva rózsaszín Audijához lép. Éppen eleget hallottam erről az RS5-ösről. Ahogy a fekete hajú fiú is mondta, nem kell négy másodperc sem hozzá, hogy százra gyorsuljon, és mindemellett nem elhanyagolható az a tény sem, hogy ezt a modellt kifejezetten versenyzésre tervezték. De hát mégsem várhatom el, hogy a kilencszeres Rainbow Hill királya egy húsz éves Suzukival rohangáljon. Bár úgy tudom, hogy ezt a típust csak hat éve dobták piacra, kíváncsi lennék, hogy előtte Jin mivel nyert háromszor is, és miért váltott.

- A szabály nagyon egyszerű, Jégvarázs – mondja a kocsi tetejére könyökölve. – Mivel kivételesen lefelé megyünk, és nincs verseny meghirdetve mára, ezért csak egy sávot használunk, bár nem sokan használják ezt az utat, de fő a biztonság. Hogy lásd mennyire kis cuki vagyok, ezért te mész elől, és az én dolgom az lesz, hogy leelőzzelek. Ha a hegylábáig ez nem sikerül, akkor nyertél.

- Ennyi? – vonom fel a szemöldököm kérdőn.

- Igen – biccent mosolyogva.

Még egy pillantást küldök felé, egy pillanatra elgondolkodom, hogy talán mégsem kéne belemennem ebbe a hülyeségbe, de nem akarok már visszakozni. Még mindig jobb becsülettel veszíteni, mint gyáván megfutamodni. A legkevésbé sem szeretnék rossz fényt vetni a csapatunkra. Na meg, azért az én kocsim sem egy ócska tragacs. Bár nekem közel öt másodperc kell, hogy nulláról százra gyorsuljak, azért nem panaszkodom a V6-os biturbó motorommal, ami annyira strapabíró, mint egy Forma-1-es autónak.

- Ha esetleg van valami kérdésed, akkor azt fojtsd magadba – kuncogja el magát, majd beül a kormány mögé. Micsoda elmés megjegyzés...

Beindítom én is Mercedes Benzemet, majd a megbeszélt rajthoz állok. Bal kezemet kinyújtva az ablakon hármat mutatok, majd visszaszámolok vele, és elindulok egynél. Próbálom felidézni magamban a lenti utat, de csak az van meg, hogy borzalmasan kanyargós, ahogy felfelé is. Szépen driftelek az első hajtű kanyaroknál, és ilyenkor mindig vállon veregetem magamat, amiért anno beszereltettem a DSG váltót. Mivel automatáról van szó, ezért nem megy olyan egyszerűen a driftelés, sokak szerint igazán csak manuális váltóval lehet ilyen csodákat művelni, de ha van egy kurva erős motor a kocsidban, hátsókerék meghajtásod, na meg pénzed egy kifejezetten erre kifejlesztett speciális, robotizált mechaniukus sebbességváltóra, akkor nyert ügyed van.

A visszapillantóba nézek, látom, hogy Jin nem sokkal van tőlem lemaradva. Nem tudom, hogy ő mivel oldotta meg a drift problémáimat, de szépen hoz minden kanyart, bár egy versenyautóval nem csoda. Kicsit jobban odalépek a gáznak, sosem kezdek teljes erőbedobással, nem szeretem teljesen kiteregetni a lapjaimat. Driftelés közben igyekszem a kanyaroknál teljesen elállni a másik sávot is, hogy versenytársam még véletlenül se tudjon megelőzni. Hiába nem hivatalos a verseny, akkor is gyűlölök veszíteni.

Újra csekkolom a mögöttem lévőt, aki ezúttal jobban le van tőlem maradva. Szeretném azt hinni, hogy ennyire jó vagyok, de félek, hogy itt inkább valami másról van szó. Nem vagyunk már messze a hegy lábától, a szalagkorlát is megszűnik, már csak zöld bokrok, meg sűrű, alacsony susnyás vesz minket körbe. Amennyire vissza tudok emlékezni, még három hajtűkanyar van vissza, aztán vége a bulinak.

Nem szokásom ilyet tenni, de az utolsóelőtti kanyar előtt mégis csak elbízom magamat. A tükörbe nézve pillantom meg a rózsaszín Audit, ami továbbra sincs annyira a seggemben, mint a verseny első pár percében. Finoman megsimogatom a kormányom, majd elmosolyodom. Nesze neked, háromszázkilencven lóerő.

Az utolsóelőtti driftre kerítek sort, amikor olyan történik, amire végképp nem számítok. Erős motorhangot hallok, majd szó szerint a fejem felett látom az RS5-ös alját, egy pillanat múlva pedig már magam előtt a rózsaszín fenekét az ugyanilyen színű ledlámpákkal, és egy fehér matricával, amire az van írva, hogy én gyönyörűbb vagyok, mint a kocsim. Mi a...