Beyond The Speed - BTSxBTS +18

Bypass

Yoongi pov

Három perccel négy előtt veszem le magamról a fejhallgatót, és lépek ki a stúdiófülkéből. Matatok még egy kicsit, iszom egy korty vizet, közben különös izgatottság lesz rajtam úrrá a tudattól, hogy ma Jiminnel randink van. Nem kergetem magamat naiv álmokba, de azért az mégis csak jelent valamit, hogy ő kezdeményezett. Arról nem is beszélve, ahogy egész éjjel belesimult az ölelésembe, néha még egy-egy apró csókot is nyomott a számra. Annyira meghittnek éreztem, hogy el is felejtettem, nem csak ketten vagyunk ebben a kapcsolatban.

- Úgy vigyorogsz, mint akit baszni visznek – jegyzi meg Halsey kuncogva, én pedig lazán vállat vonok erre a kijelentésre.

- Ha minden jól alakul, akkor remélhetőleg így is lesz.

- Érezd jól magad, Yoongi – simít kedvesen a karomra. – Jimin rá fog jönni idővel, hogy te vagy hozzá a tökéletes fél.

- Remélem igazad van.

Búcsút veszek a lánytól, majd lerohanok az épület elé. A liftben fújok magamra egy kis parfümöt, megigazítom a hajam, ha már váltó cuccot nem hoztam. Jimin reggel azt kérte, hogy ne bajlódjak ilyenekkel, elvégre örül, ha nem lesz csupa ragacs az olajtól.

A bejárat melletti kijelölt dohányzóhelyhez megyek, leülök ott a padra, majd írok egy szimpatikus üzenetet páromnak, hogy merre talál, ha megérkezik. Nem írja ki rögtön, hogy kézbesítve lenne a levelem, csak annyit látok, hogy elküldött státuszban van. Várok még pár percet, majd írok még egy üzenetet, de ahogy az előző, az is csak elküldött állapotban marad. Negyed öt is elmúlik már, amikor tárcsázom Jimin számát, de a számomra oly kedves hang helyett egy automata válaszol, miszerint párom nem kapcsolható. Még kétszer megismétlem ezt a folyamatot, de ugyanúgy a gépies női hangot sikerül csak elérnem.

- Minden rendben? – szól hozzám Halsey, mire ijedtemben megugrok.

- Jimin nem elérhető, és már vagy húsz perce itt kéne lennie.

- Ugye nincs baja?

- Nagyon remélem – mormogom aggódva.

Halsey kávéért megy, amíg egy barátnőjét várja, aki aznap a táncstúdióban dolgozik, és csak később végez. Illedelmesen megkérdez, hogy hozzon-e nekem is egy jó kis koffein adagot, de nemlegesen megrázom a fejem. Idegesen toporgok, fél ötkor azonban feladom, és felhívom Jint, hogy küldje el a Papa számát, mielőtt végleg szétbasz az ideg. Legjobb barátom kettő percen belül teljesíti a kívánságom, én pedig heves pulzussal tárcsázom ezúttal az öreget. Amikor már azt hiszem, hogy ez is zsákutca lesz, reszelős hang töri meg a jellegzetes búgást, és érdeklődik, hogy mégis ki a bánat vagyok. Kedvesen köszöntöm Papát, próbálom elnyomni a túlzott idegeskedést a hangomban, ahogy Jiminről érdeklődöm.

- Nem rég indult el, pedig már vagy egy órája végzett – dünnyögi az öreg. – Nézd el neki, ha késik, annak a hóbortos, északi fazonnak szerelt fel alvázfényeket. Biztos te is ismered, az a bonyolult figura a BMW M4-essel.

- Persze, ismerem – felelem gépiesen, ahogy hirtelen elkap a hányinger. – Akkor várok tovább, kösz Papa!

Bontom a vonalat, mielőtt az öreg elköszönne, közben olyan tekintettel bámulok magam elé, mintha minimum a kiskutyám halt volna meg. Halkan horkantok egyet csak úgy magamnak, ahogy realizálom az előbb hallottakat. Örülök itt a fejemnek, hogy randira megyünk, egész nap izgatott vagyok, végre elkönyvelem, hogy nem vagyok egy naiv barom, és tessék! Min Yoongi, te aztán tényleg megérdemled, hogy a balfasz lista legelejére kerülj.

A telefonomra pillantok, tíz perc múlva öt óra lesz. Ha jól számolok, Jimin nem sokára ideér, már ha egyáltalán emlékszik arra, hogy értem kéne jöjjön. Az is lehet, hogy Taehyunggal ment valahová, amivel alapvetően nem is lenne probléma, hiszen úgy látszik az önbecsülésem már csak lábtörlőként funkcionál, a gond az, hogy kurvára nincs nálam a Nissan.