Beyond The Speed - BTSxBTS +18

Too much

Próbálok nem foglalkozni zakatoló szívemmel, ahogy szinte két lábbal állok a gázpedálon. Hirtelen kibaszottul hosszúnak tűnik az a húsz másodperc, amíg imádott Porschém háromszázra gyorsul, és igazából nem is nagyon éri meg a dolog. A kezdődő hajtűkanyarok miatt nem tudom tartani ezt a tempót. Vagy kisiklok és lerepülök a faszomba a hegyről, ha ilyen sebességgel állok neki driftelni, vagy telibe baszatom magamat a szalagkorláttal. Egyik opció vonzóbb, mint a másik.

Dörmögni kezd a motor a dsg váltó miatt, ahogy beveszem az első kanyart, de nem foglalkozom vele. Finoman csúszik ki a kocsi hátulja, ellen kormányozok közben, ahogy kell, mégsem érzem magamat ezúttal túl magabiztosnak. Jinre fogom az egészet, és arra, hogy megfertőzte az agyamat a dsg váltó utálatával. Még véletlenül sem gondolok arra, hogy jócskán le vagyok maradva Taehyungtól, és ez okozza a bennem lévő feszültséget. Kurva gyorsan be kell hoznom a kettőnk közti lemaradást, különben kinyírok valakit. Hisztisen csikorognak a kerekek is, elhúzom ajkaimat, megint csak bátyám arca villan fel, hogy sűrűbben kéne cserélnem a driftgumikat. Úgy néz ki, ma ez egy ilyen nap, egyszerűen csak semmi nem jó.

Túl vagyunk a verseny felén, jön egy egyenesebb szakasz, így újra megnehezítem kissé lábamat a gázpedálon. Ajkaim felfelé görbülnek, ahogy egyre közelebb kerülök a BMW hátsófeléhez. Hát igen, azért az én 918-asomat nem szárnyalja túl lóerőben egy M4-es, hiába a Competition változat. Maxra kapcsolok, elmémet ellepi a szokásos adrenalin, ahogy fülembe zúg a motor hangja. Istenem, nincs is ettől szebb dallam a világon.

Taehyung rákapcsol, kissé távolódni kezd, de ezúttan nem hagyom veszni. Az előbb talán meg tudott zavarni, de többé nem vesztem el a fejemet. Újabb hajtűkanyarhoz érünk, Tae lejjebb vesz, de én ezúttal kockáztatok. Sosem veszek be ekkora sebességgel kanyart, de most mindennél jobban nyerni akarok. A kézifékért nyúlok, hogy produkáljak egy éles driftet, majd mély levegőt véve behúzom, amikor a megfelelő szöghöz érek. Nagyon gyorsan kell reagálnom, hogy a gyönyörű kocsim hátsója ne csapódjon neki a hegy oldalához vagy a szalagkorláthoz, de még pont időben vagyok. Pimasz mosollyal tartom ki középsőujjamat oldalra, ahogy a drift végén beelőzöm a BMW-t. Ezt neked Taehyung, kinyalhatod a seggemet!

A kis fürtöst teljesen hidegen hagyja kedves kézmozdulatom, de le is szarom igazából. Elkap a hév, széles vigyor húzódik fejemre, ahogy realizálom, hogy eddig sosem mert sebességgel vettem be egy hajtűkanyart. Jin most biztos papolna, ha itt lenne, előadná a kurva nagy bölcsességeit, holott csak arról van szó, hogy nem elég vakmerő. Ellenben velem. Jön a következő kanyar, és nekem eszem ágában sincs lassítani. Ugyanúgy beveszem, mint az előzőt, talán kissé jobban kilengek, de az egész csak egy pillanatig tart. Megfelelő reflexekkel mindent lehet, csak nem kell egy beszari csicskának lenni. Nem vagyok már messze a céltól, talán négy kanyar lehet hátra, sima ügy az egész.

A visszapillantóba nézek, V nem sokkal van tőlem lemaradva, de ellenben velem, ő a saját, kis nyugdíjas tempójában driftelget. Az életben nem fog így felgyorsulni, gyáva szar ez is, mint a bátyám. A rossz érzés mégis csak elfog, mi van ha rászánja magát, és az egyik kanyarnál ő is belehúz? Talán, ha egy kicsit jobban rágyorsítanék... végül is mi baj lehet...

Nem sokkal jobban nyomok rá a gázpedálra, éppen csak annyira, hogy legyen még egy kis hangja a motornak. Erősen szorítok rá a kézifékre, majd egy váratlan pillanatban felhúzom. Kurva nagy magabiztosságom nagyjából egy pillanat alatt száll el a faszba. Nem vagyok elég gyors az ellenkormányzáshoz, kocsim hátulja túlságosan is megszalad, szinte látom magam előtt, ahogy pillanatokon belül neki baszódok a hegy oldalához. Életemben először bepánikolok verseny közben és kapkodni kezdek, aminek az lesz a vége, hogy kétségbeesetten nyomom tövig a fékpedált.