Beyond The Speed - BTSxBTS +18

Start

Jin pov

Lazán támaszkodom az elhagyatott Rainbow Hill kerítésére az első sorban, ahová ha minden jól megy, úgy húsz percen belül elsőnek érkezik meg drága féltestvérem. Ha meg nem megy minden jól, nos, akkor már előre sajnálom az ürgét, aki a másik kocsiban ül.

- Engedjetek már, baszki! – hallom meg valahonnan legjobb barátom morgását. Sóhajtva fordulok meg, és szembesülök azzal, hogy Yoongi úgy tíz méterrel hátrább próbálkozik előre verekedni magát. Megsajnálom szegényt, és kihasználom a vezetői posztomat.

– Szabad tudnom, hogy miért nem adjátok meg a kellő tiszteletet egy Déli Alfának? – ordítom el magamat, mire az egész tömeg egy emberként fordul felém.

- Ez Kim Seokjin! – hallom meg több ember susmorgását. Telefonok zseblámpája fordul felém, hiszen a késő esti sötétségben nem olyan egyszerű látni a melletted állót, hiába az utcai lámpák fénye.

- Tudtátok, hogy egymás után nyolcszor is ő lett a Rainbow Hill királya? Nyolszor! – pusmogja egy másik hang, mire teljesen felháborodom.

- Kilencszer! – nézek a fiatal fiúra szúrósan, mire az sűrű elnézésekbe kezd. – És idén meglesz a tizedik is.

A tömeg végül kettéoszlik, így Yoongi nyugodt léptekkel indul el felém. Bár nem mi választottuk a csapatnevet, én meg még inkább nem jelentkeztem a csapatkapitány szerepére, legidősebbként nem igazán volt választásom. Cserébe roppantul tetszett az a befolyás és tisztelet, ami mindezzel járt.

- Ez Suga-hyung! – kiáltanak fel többen megint, és a zseblámpák ezúttal Yoongi felé fordulnak.

- Tudtátok, hogy ő az egyetlen, aki váltós autóval versenyzik? – kezd bele ugyanaz a srác, aki elrontotta a rekordjaim számát. – Egy húsz éves Nissan Skyline GT-R-je van!

- Huszonkettő! – kontráz rá legjobb barátom, mire muszáj elmosolyodnom. – És csak hogy tudd öcskös, sokkal jobban megy, mint bármelyik faszom start-stopos, dízeles automata buziság!

Csendre intem a fekete hajút, bármennyire is megértem, hogy az autója elég érzékeny téma. Amikor hat évvel ezelőtt megjelent, hogy versenyezni szeretne, csak azért nem küldték el az akkori nagy kutyák, mert akkor már harmadik éve nyertem meg a Rainbow Hill királya díjat, ráadásul veretlen voltam. Tudták, hogy Yoongi gyerekkori legjobb barátom, ezért nem is kötöttek bele, de sokáig voltam fültanúja annak, ahogy az emberek kinevették a háta mögött, hogy egy ilyen ócska szarral kíván pályára lépni. Aztán megvolt az első amatőr verseny abban az évben, és Yoongi mindenkit szarrá alázott imádott Nissanjával. Az összes ellenfele kinevette, amikor meglátta. Jöttek itt mindenféle csúcskategóriás kocsikkal. Akkori friss szériás Alfa Romeo, zsírúj Maserati, a mindennél is népszerűbb Tesla, sőt, egyszer egy kis újgazdag hülye gyerek megjelent egy Ferrari 488-assal, ami abban az évben jött ki, hogy Yoongi először versenyre adta a fejét. Őszintén szólva akkor azt hittem, hogy legjobb barátomnak lefőtt a kávé egy életre, de Suga nevetve csicskította be a srácot a pályán. Azóta vagy ezren megkérdezték, hogy mégis mi a titka, de a válasz mindig ugyanaz volt:

- Az összhang – felelte a fekete hajú, amikor két évvel a kezdése után második lett. Mindenkit lealázott, csak engem nem, de állítása szerint nem is akart. – Jobban kell ismerned az autódat, mint saját magadat, és ehhez elengedhetetlen az, hogy tökéletes harmóniában legyetek. Nem elég csak bemenni egy autószalonba, és megvenni a legújabb modellt apuci pénzén, aztán várni a csodát.

Azóta eltelt még néhány év, de ez a véleménye sziklaszilárd maradt, és valahol mélyen én is egyetértettem vele. Na meg, sokat segített neki a közös autószerelőnk Vincenzo, aki már jó tizenötéve volt a szakmában.

- Látom Jimin levezette rajtad a feszkót – pillantottam legjobb barátom nyakára, amin egy méretes szívásfolt volt.

- Ja, egy pólóm bánta – morogta a fekete hajú, mire elhúztam a számat.

- Nem kértem részleteket.

Yoongi ezután nem mond semmit, csak elővesz egy Snickerset farzsebéből, amit kedveskedik elfelezni velem. A tömeg egyre izgatottabb, főleg, amikor meghalljuk az autók driftelését. Természetesen mi kihalljuk öcsém Porschéjénak a jellegzetes fékcsikorgatását, de a legtöbb ember ehhez túlságosan is suta. Suttogni kezdenek, miközben mindenki a zseblámpájával és a telefonjával hadonászik, pedig bőven elegek ide az utcai lámpák is.

- Szólok majd Jiminnek, hogy nézesse meg a gumikat – mondja Yoongi, mire egyetértően bólintok. – Jól elkoptak már, vagy hat verseny óta nem cserélte őket.

- Idióta – sóhajtom magam elé. – Öt éve mondom neki, hogy maximum négy menetenként cserélni kell. Erre mindig az a válasz, hogy én úgy eszem a gumikat, mint más a Xanaxot.

- Ja, nekem is valami ilyesmit morgott, aztán csodálkozik, ha majd elveszít emiatt egy versenyt. Persze akkor is képes lenne az ellenfelet hibáztatni. Szerintem lehajítaná a hegyoldalról a szerencsétlent.

- Mit mondott Vincenzo, mikor lesznek neki új drift gumijai? – tűnődök el egy pillanatra, ahogy bekapom az utolsó falat Snickersem.

- Holnap – feleli Yoongi. – Aszonta, hogy délbe már mehetünk érte, meg hogy... - Legjobb barátom hirtelen elhallgat, ahogy látványosan a szemközti oldalra mered. Érdeklődve kapom oda én is tekintetemet, és már rögtön meg is látom mi, pontosabban kik a nemtetszés oka. – Rohadt seggfejek – mormogja maga elé, mire leintem.

- Hagyd, csak a versenyt jöttek megnézni.

- Itt sem kéne lenniük. Kibaszott északi buzeráns kis...

- Túlreagálod – pillantok rá szúrósan, mire elhallgat.

- Nem hiszem el, hogy téged nem zavarnak. Két hónapja itt rontják a levegőt, és a mi területünkön versenyeznek!

- Az autóversenyzés ugyanúgy az ő joguk is. Ha nekik úgy tetszik, hogy itt kezde...

- De ők Pajuból jöttek – vág közbe nem túl kedvesen. – Bárhogy is nézem az Dél-Korea teljesen másik vége.

- Ismerem a földrajzunkat, Yoongiah.

- Suga – javít ki pimaszul. – Ne hívj máshogy házon kívül.

- Te pedig tiszteld a hyungodat – vetem be az idősebb kártyát, mire bocsánatkérően lesüti macska szemeit. – Különben is, a csendes tetszik – mondom, mire legjobb barátom érdeklődve felém fordul. - Látszik, hogy még kis fiatal, de van benne valami, ami megfogott így külsőre hirtelen.

- Nem nagyon szűkítetted le a kört – húzza el a száját a fekete hajú. – Mind a kettő csendes és fiatal.

- Jaj, én nem az elvarázsolt autista hülye gyerekre gondoltam – mosolyodom el, ahogy újra végig nézek a másik oldalt álló fiún. – Hanem a türkiz hajúra, a tetovált karú, akinek olyan faszállító nézése van.

- JK, ha jól emlékszem. A degenerált meg valami V. Viszont nincs itt a harmadik tagjuk.

- Szerintem valahol a mi csodás vezetőnket feji, ha érted, amit mondok – kacsintok Yoongira, mire kapok egy döbbent pillantást. Szólásra nyitja szépen ívelt ajkait, de abban a pillanatban éles motorhang csapja meg mindannyiunk fülét. Oldalra nézve megpillantom a jellegzetes 918-as Porsche orrát, egy pillanat múlva meg már az egész kocsit, ahogy öcsém beér a célba.

A tömeg visít, éljenez, vakuk ezrei kattognak, mégsem lépi át senki sem a Rainbow Hill kerítését. Jimin kiszáll az autóból, beletúr fekete tincsei közé, fülkarikái megcsillannak a sötétbe, amiket tökéletesen megvilágít az utcai lámpa, ami alá leparkolt.

- Sokáig tartott – jegyzem meg epésen, ahogy egy laza mozdulattal átlépem a kerítést Yoongival az oldalamon.

- Lófaszt! – csattan fel öcsém indulatosan. – Még tizenkét másodperc, és megdöntöm a flancos gyorsasági rekordod!

- Én csak nyolc másodpercre vagyok tőle – jegyzi meg legjobb barátom mosolyogva.

- Az pont annyi, mint ameddig ma bírtad az én kocsimban – méri végig lenéző pillantással Yoongit, majd felém fordul. – Megkaptad az üzenetem? Ma pizzát akarok.

- Én meg azt, hogy vegyél vissza az arcodból, és ne üzengess nekem a hyungoddal. Ha akarsz valamit, akkor mondd meg te magad. Se én, se Suga nem a csicskád – mászok Jimin arcába, mire az pökhendin elfordítja a fejét. Na, én is így gondoltam. – Menjünk – mormogom még az orrom alatt, hogy legalább ne a fél város előtt rendezzünk jelenetet, de ekkor olyan történik, amire végképp nem számítok.

Az elvarázsolt tekintetű fura srác szeli át hipergyorsan a köztünk lévő távolságot, majd egy hirtelen mozdulattal ragadja meg legjobb barátom arcát. Nem szól semmit, csak félig lehunyt pillái alól nézegeti a fekete hajú jobb és bal profilját, miközben mi totál lefagyva szobrozunk mellettük.

- Mi a tetves faszom? – kap észbe Yoongi, majd egy erőteljes lökéssel taszítja el magától a fiút. – Mi van te kis köcsög, szarrá verjem azt a degenerált pofádat, baszdmeg?

- V! – hallunk meg egy számomra érdekes orgánumot, oldalra fordulva pedig mosolyogva konstatálom, hogy a jégkék hajú srác rohan felénk, pontosabban a fura szerzet felé. Hozzánk érve ideges pillantással kap a világosbarna hajú csuklójára, aki továbbra is legjobb barátom arcát kémleli, persze most már csak tisztes távolságból. – Az istenit neki, hányszor mondtam már, hogy nem taperolunk csak úgy össze minden idegent?

- Le akarlak festeni – közli indokolatlanul a V nevű srác Yoongi felé lépve egyet. – Nagyon szép arcod van, igazi különlegesség.

- Mi van, tán buzi vagy? – nevet fel idegességében legjobb barátom, mire megforgatom szemeimet. Istenem, mintha ő nem ugyanabban a csapatban játszana.

- Igen – válaszol rá rögtön a világos hajú. – A nők unalmasak.

- Ezzel egyetértek – helyesel Jimin, mire Yoongi szikrázó szemekkel néz rá.

- Bocsánat – fordul felénk kissé meghajolva a kék hajú, - a barátom egy kicsit... öhm, művész beállítottságú – feleli kínosan rám mosolyogva, nekem pedig rögtön a kis ezüst karikára téved a tekintetem, ami a szájában fityeg. Hmm, vajon milyen érzés lehet egy csóknál?

- És veled mi újság, Jégvarázs? – dobom be magamat, ahogy a velem szemben állóra pillantok. Rávillantom méltán híres fél oldalas szexi mosolyomat, miközben végig mérem őt vadászó tekintettel. – Te milyen beállítottságú lennél?

- Hogy t-te-tessék? – kérdezi vissza zavartan, miközben próbálja kerülni szemkontaktusomat, de nem szabadul tőlem ilyen könnyen. Meghallom magam mellett legjobb barátom halk kuncogását, de most azzal sem foglalkozom.

- Jaj, tudod ám, hogy értem – vonom fel kacéran egyik szemöldökömet. – Jobb vagy bal kapura játszol? Esetleg a kenyér mindkét oldala vajas?

- Fúj – húzza el a száját V. – Úgy nem is lehet rendesen megfogni egy kenyeret.

- Úgy értette, hogy biszex-e – horkan fel Yoongi gúnyosan.

- Ha nagyon érdekel, akkor volt egy menyasszonyom – feleli a kék hajú.

- Volt, volt, hát jól van na, nekem is volt kutyám, macskám, aranyhalam, most még sincs egyik sem – tárom szét a karjaimat.

- Nekem egy afrikai óriáscsigám van – szól megint közbe a degenerált. – Mr. Csigának hívják.

Egyszerre pillantunk Jimin felé, akiből hatalmas nevetés tör ki, még csíkká szűkült szemeit is többször megtörli.

- Hát ez zseniális – mondja a hasát fogva. – Bár én is így tudnám játszani a kretént.

- Nem kell neked azt játszanod, zsigerből adod a gyökeret – felelem egy megjátszott mosollyal, mire öcsém látványos duzzogásba kezd. – Nos, akkor...

- JK! – kiabál egy hátra nyalt hajú srác, bár sötét rövidebb tincsei elől még így is az arcába lógnak. Á, a harmadik tag. Körbenézek gyorsan, és meg is látom azt a személyt, akit keresek.

Kim Namjoon kivörösödött fejjel dől neki lazán tőlünk pár méterre egy oszlopnak, miközben segédjével beszéli meg a verseny menetét. Kíváncsi vagyok, hogy eddig miért nem ért ide, és hogy merre volt ez a lenyalt képű gyerek mindezzel egyidőben.

- Mi újság? – néz ránk túlzott vidámsággal, ahogy beáll a hülye gyerek meg Jégvarázs közé. Feltételezem utóbbi JK, mintha Yoongi is valami ilyesmit mondott volna.

- Semmi, éppen indulni készültünk – bökött hátra a fejével a kék hajú.

- J-Hope vagyok! – pillant rám széles mosollyal a most érkező. – Jin, igaz? Neked van az RS5-ös Audid, ugye? Azt hallottam, hogy négy másodperc alatt gyorsul százra! És az a metálpink szín is valami zseniális!

- Húzd vissza a nyelved, Napsugár – lép elém legjobb barátom. – És ha már játszod itt a Wikipédiát, nem árt tudnod, hogy az az Audi 3.9 másodperc alatt gyorsul százra.

- Semmi baj, a kölyök csak lelkes – fogok Yoongi vállára. – Kérlek nézd el a barátom viselkedését, szegény befeszült attól, hogy a haverod összefogdosta a cukika pofiját.

- V – néz rá szemrehányóan a világos hajúra, aki éppen valami nagyon érdekfeszítő dolgot bámul az égen, miközben halkan számol.

- Menjünk – mondja végül JK még egy utolsó pillantást rám vetve.

- Akkor megadod a számodat, Jégvarázs? – szólok utána kaján mosollyal a képemen, mire megtorpan.

- Nem az van a szabályzatban, hogy házi nyúlra nem lövünk? – néz rám válla felett.

- A szabályzat csak a bírókra, és a vezetőkre vonatkozik – felelem, majd erőteljesen fúrom a tekintetemet J-Hope-éba. – Tudod, akiknek pártatlannak kéne maradniuk.

A levegő egy pillanatra megfagy, még kapok egy érdekes mosolyt a tetovált karútól, majd hátat fordítva elindul a társaival együtt. Kifújok egy adag levegőt, ahogy mosolyogva a fekete Porschénak dőlök, de öcsém azonnal felcsattan.

- Húzzál már a faszba! – taszít rajtam egy kisebbet. – Új a fényezés!

- És akkor a gumijaid miért nem azok? – guggolok le a kerekekhez, hogy szemügyre vegyem elhasznált valójukat. – A következő versenynél majd kisiklasz a picsába, aztán majd még te leszel megsértődve.

- Jól van, majd lecseréltetem őket – mormogja az orra alatt, miközben hátrább simítja fekete tincseit.

- Vincenzo holnap kap új szettet – pillant öcsémre kedvesen Yoongi. – Félre rakattam neked egyet.

- Mi vagy te az anyám? – förmed rá Jimin, mire megforgatom szemeimet. – Magam is el tudom intézni!

- Ez bizonyára a vacsorádra is igaz – felelem műmosollyal, ahogy karon ragadom legjobb barátomat. – Mi most elmegyünk pizzázni, te pedig azt csinálsz, amit akarsz.

- Mi van? – ordít ránk a törpe. – Most meg mi a fasz bajotok van?

- Semmi – fordulok vissza kuncogva egy pillanatra, - csak elviselhetetlen vagy.

Jimin még tombol ott pár pillanatig, amikor is realizálja, hogy komolyan gondoltam minden egyes szavamat. A tömeg időközben szétoszlott, pedig amikor RM visszaért, még voltak itt páran. Na igen, ha Jimin versenyzik, akkor senki nem mer odamenni hozzá függetlenül az eredménytől. Sajnos nem egy kínos szituációm volt már az öcsém miatt, ezért manapság már csak annyit mondok, hogy szegényt egy szeméttelepen találtuk, megsajnáltuk, és hazavittük, ezért ez az óriási különbség közöttünk.

Mielőtt még beszállok Audimba intek egyet RM-nek, aki kimérten aprót biccent. Semmi kétségem afelől, hogy dugnak azzal a Hope gyerekkel. Engem hidegen hagy a dolog, de ha kiderül, abból hatalmas botrány lesz.

Sóhajtva indítom be a kocsit, majd kitolatok a parkolóból, miközben Yoongi a telefonját nyomkodja. Van, aki sosem tanul a hibáiból.