Beyond The Speed - BTSxBTS +18

Miserable

Hobi pov

Yoongi beharapja az alsó ajkát, ahogy sötét szempillái alól rám pillant. Látom a testtartásán, hogy megfeszül, mintha izgulna, és ettől az én pulzusom is rögtön a duplájára ugrik.

- Mármint, hogy most? – kérdezem elhaló hangon.

- Aha, persze csak, ha ráérsz, és nincs dolgod. Ha szeretnéd, akkor meg is tudlak várni, csak éppen erre jártam, és gondoltam, hogy... hát hogy akkor lehetne, hogy tudod, beszéltük a múltkor...

- Egy óra múlva végzem – villantok Yoongira egy bátorító mosolyt, mire az ő arca is felderül. – De csak ha tényleg nem baj, hogy meg kell várnod.

- Dehogy, nagyon szívesen!

Bólintok egyet, majd a lifthez lépek, de mielőtt beszállnék, csak nem bírok magammal, és felteszek egy kérdést, ami halálra idegesít már reggel óta.

- És Jimin?

Yoongi megfeszül a kérdés hallatán, nagy szemeket meresztve pillant rám vissza.

- Mi van vele?

- Én is ezt kérdezem. Nem lesz baj abból, hogy velem vagy?

- Nem igazán. Mi... mi megegyeztünk pár dologban.

Kis híján leharapom a nyelvem, hogy ne szóljak erre valami csípőset, de inkább csak bólintok egyet, majd beszállok a liftbe. A következő egy óra hihetetlenül gyorsan eltelik, pedig alig vagyok magamnál, minden gondolatomat Yoongi foglalja le. A finom illata, és az a csodás szerelés, amiben idejött hozzám. Egyébként is rettentően szépnek találom, de abban, ahogy ma megjelent előttem... huh, nagyon vissza kellett fognom magamat, hogy ne bámuljam olyan szemérmetlenül.

A gyerekek boldogan köszönik meg a mai órát, majd nagy mosollyal az arcukon integetve távoznak. Veszek egy gyors zuhanyt, közben pedig átkozom magam, amiért ennyire slampos ruhába jöttem. Még civil ruhának is csak egy kényelmes melegítőt meg egy sötét pólót hoztam. Bezzeg Yoongi simán elmehetne valami címlapfotózásra.

Állítgatom még a hajamat, de most valahogy sehogy nem jó. Minden szál másik irányba áll, így végül pár perc idegeskedés után inkább feladom. Úgysem tudom magamat olyan patikába állítani hirtelenjében, mint Yoongi. Egy pillanatra elkap a kis ördög, hogy hazudjak valami olyasmit, hogy Jungkook felhívott, hogy otthon gáz van, és nem érek rá, de elhessegetem a gondolatot.

Feszengve lépek ki a teremből, legnagyobb meglepetésemre Yoongi a liftnél vár. Kezeit lazán zsebei mélyébe süllyeszti, és nyelnem kell egy nagyot, ahogy egy szexi oldal pillantással végigmér. Anyám, nem csoda, hogy Tae nem állt ellen neki.

- Mehetünk? – mosolyog rám halványan, én pedig majd elájulok, ahogy férfias illata az orromba kúszik.

- Ne haragudj, próbáltam magammal csodát tenni, de én sem vagyok varázsló. Ha tudtam volna, hogy jössz, akkor valami csinibb ruhát hoztam volna.

- Csinibbet? – pillant melegítőnadrágomra, majd elkuncogja magát. – Nagyon is jól nézel így ki.

Égni kezdenek a füleim, ahogy beszállunk a liftbe, elmormogok egy halk köszönömöt, majd kukán bámulok magam elé. Egy részem visítani tudna az örömtől, de egy másik óva int. Reggel óta gyomorgöcsöm van, amióta Taehyung csak úgy elhintette, hogy tegnap Yoongival együtt vágták partiba Jimint. Értem én, hogy nyitott kapcsolat meg szakítás széle, de akkor is. Nem akarok megint csak egy pótkerék lenni, kikészülnék, ha még egyszer át kéne élnem azt, amit Nammal. Igenis megérdemlem, hogy végre valakinél első legyek...