ártatlan - jikook

‎♡‧₊˚36.

épp ebéd volt a suliban. ez volt a végzősök utolsó hete az érettségi előtt, avagy jungkooknak is. jimin kicsit sajnálta, hogy nem lesz vele a kiszemeltje, de tudta, hogy telefonon úgyis fognak beszélgetni.

'ennél jobbat nem tudtak volna adni? mi ez a leves?' fintorgott taehyung, miközben a levesét méregette.

'nem is olyan rossz!' mondta jimin, de miután ő is evett pár kanállal, kicsit rosszul lett.

'hogy vannak a kedvenc elsőseim?' kiáltott fel jungkook három méteres távolságból, miközben jiminék felé sétált.

odahajolt jiminhez, majd szőke hajába adott egy puszit, aztán leült melléjük.

'szia kookie, annyira nem vagyunk jól, ez a leves borzalmas!' kuncogott jimin.

'uh, mindig is utáltam a menzát...' rázta a fejét az idősebb.

'most hogy mondjátok, megfájdult a hasam, nagy baj lenne, ha most kimennék a mosdóba?' kérdezte tae, de jungkook tudta, hogy csak azért csinálta, hogy jiminnel kettesben lehessenek.

'ne menjek veled?' állt föl jimin az asztaltól.

'ne aggódj, már futok is!' kapta fel a tálcáját tae, majd eltűnt a diákok között.

'te hogy vagy jungkookie? ez az utolsó heted itt...' hajtotta le a fejét a szőke.

'kiélvezem ameddig itt vagyok, de annyira nem fog hiányozni.' nevetett kook. 'te viszont igen.' fogta meg jimin állát gyengéden, majd a szemébe nézett. 'de biztosra mondom neked, hogy minden nap fogunk beszélni.' mondta, majd a kisebb ajkaira hajolt.

rendes csók volt, bizonyám! jimin szégyenlős volt és nagyon nem érezte komfortosnak, hogy jungkook az ebédlőben csókolta meg.

'elég, kookie. mindenki néz!' sütötte le szemeit jimin.

'hagy nézzék, hogy milyen szép vagy!' dicsérte jungkook a kisebbet, majd újra csókolgatni kezdte párnáit.