ártatlan - jikook

‎♡‧₊˚15.

este minden diák valamelyik barátjának a faházában volt, beszélgettek és nasikat ettek.

ám jimin a saját faházukban volt taehyunggal. ők csak ketten voltak, mivel más nem akart velük lenni egy kisházban. mondjuk őket ez nem zavarta, szerettek ketten lenni.

'tae?' nézett jiminie a barátjára. filmet néztek, pontosabban az aranyhajat. jiminnek az volt a kedvence, mert neki is szőke volt a haja és amúgy már nagyon sokszor látta.

'hm?' nézett vissza taehyung.

'neked már tetszett valaki úgy nagyon?'

'persze, nem nagyon mesélek róla, mert kicsit még... mindig fáj, de nyáron volt barátom!'

'tényleg, hyungie? ez nagyon jó' mosolygott jimin és a szemei nagyon kicsire összementek.

'igen, nagyon jó volt, csak aztán megcsalt és ah, nagyon szomorú voltam, tudod?' pöckölte meg jimin orrát.

'és milyen érzés volt?' jimin nagyon kíváncsi volt. folyamatosan azon gondolkozott, milyen lenne, ha jungkook megpuszilná. nagy dolgokról gondolkozott a kicsi jiminie.

'csodálatos. annyira szeretve éreztem magam, de látod, mi lett a vége...' biggyesztette le az ajkait tae.

'sajnálom hyungie! pedig te nagyon kedves ember vagy! téged nem lehet nem szeretni!' bújt jimin a másikhoz.

'jiminie olyan kis ártatlan' gondolta tae. valóban az volt, nagyon kis tapasztalatlan.