ártatlan - jikook

‎♡‧₊˚31.

az utolsó napon az osztályok külön buszokkal mentek kirándulni, szóval jimin és jungkook nem is találkoztak. szerencsére, hiszen jimin egyáltalán nem akart szóba állni az idősebbel. jungkooknak meg gondolkodnia kellett a helyzeten és el kellene fogadnia, hogy a fiatalabb elindított benne valamit.

taehyungék osztálya egy templomot látogatott meg. a félórás buszút alatt jimin nem szólalt meg és az ülésen szomorkodott. tae pedig csak a kezét simogatta és közben zenét hallgatott.

'ez a templom, amit itt láttok, a tizenkilencedik században épült és a neoreneszánsz stílusjegyei figyelhetőek meg rajta...' mesélte az osztályfőnökük, aki nem mellesleg történelmet tanított. tudták a diákok, hogy ez egy hosszú nap lesz.

'jiminie, próbáld meg élvezni még a mai napot, okés? holnap már megyünk haza.' mondta tae. nem figyeltek a tanár úrra, hiszen egyikőjüket sem mozgatta meg a töri.

'de olyan szomorú vagyok! hogy lehettem ilyen buta? én teljesen azt hittem, hogy jungkook szeret...'

'ha még nem is szeret, de biztos kedvel. azt mesélted, nagyon jókat beszélgettetek és meg is ölelt. ne aggódj! ha tényleg nem gondolja komolyan, akkor meg úgyis mindegy, hiszen két hét múlva már nem is fog jönni suliba az érettségi miatt.'