we can't be friends (Lestappen ff.)

~ 1. ~

Charles Leclerc

- Jól vagy, haver? - kérdezte Sainz miközben lecsippantottuk a belépőnket a padockban. - Látom alig aludtál azóta mióta Alexandria szakított veled.

Carlos soha nem tudta megjegyezni a barátnőm rendes nevét. Hol Alexandriának nevezte, hol Andreanak.

- Nem, de úgy gondolom, hogy látszik is rajtam.

- Nem kell velem ilyen bunkón viselkedni. Amúgy meg...majd jön egy másik.

- Én nem te vagyok, aki fél évente váltogatja a barátnőit. - vágtam rá.

- Hát sokan nem tudnak ellenállni nekem, mi tagadás. - röhögött fel.

Carlos Sainz igazán önelégült tud lenni. Szeret dícsekedni a barátnőivel akikkel nem jár még fél évig sem, mert megunja őket. A legutóbbi hóditásával is egy hónapja szakított. Valami modell volt vagy mi. Bár furcsa, hogy most nem dörgöl az orrom alá senkit sem. Általában ilyenkor már van egy újabb csaja.

Tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok a legjobb barátja, hanem a brit Lando Norris. A mclarenes évek alatt nagyon összebarátkoztak. Szinte sülve-főve együtt vannak és igazából csodálkoztam is, hogy velem akart jönni.

- Hogy-hogy nem Landóval jöttél, hanem velem?

- Összevesztünk. - rántott vállat, de tudtam, hogy nagyon bántja a dolog. - Mostanában elég sokszor ami nyugtalanít.

- De ti mindig kibékültök.

- Akkor sem normális és ezzel te is tisztában vagy. Ahogy jómagam is. Nézd, ott van a kedvenc embered! - mutogatott az egyik irányba, ahol éppen Max Verstappen állt aki Helmut Markoval társalgott épp.

- Az persze. - mondtam szarkasztikusan. - Mindjárt odamegyek és barátilag megölelem.

- Na, azt azért megnézném ahogy ti ölelkeztek. - mentünk be a Ferrari motorhomejába.

Max Verstappen, kétszeres világbajnok aki a legnagyobb ellenségem volt amióta ismerem. Gyerekkorunkban sok bajnokságban együtt szerepeltünk. A versenyek alkalmával pedig egyre jobban utáltuk egymást. És már csak hab a tortán volt az az "inchident" ami az egész világon elterjedt és nagy mém lett belőle. Teljesen besértődött, pedig ő jött belém.

Carlos kávét csinált magunknak, amit hálásan el is fogadtam, majd beléptünk az irodába, ahol az új csapatfőnök Frederic Vasseur várt minket mosolyogva.

Igazából én már ismertem, mert az Alfa Romeonál is ő volt a fönőköm. Nem volt ismeretlen számomra, így boldog voltam, hogy egy olyan főnök állt itt munkába akiről pontosan tudtam, hogyan dolgozik.

- Látom, nálatok nincs probléma. Jól el vagytok egymással. Ennek örülök.

- Mert kinek van ilyen problémája? - húztam kérdőn a szemöldököm.

- Russellt és Hamiltont láttam veszekedni.

- Inkább beszéljünk a munkáról. Amúgy még mindig nincs csajod, Fred?

Carlos tipukusan az az ember akit minden érdekel. Aki nem fél semmit sem megkérdezni. Szerintem ez kissé pofátlanság a részéről, de ki vagyok én, hogy ítélkezzzek ezzel kapcsolatosan? És úgy tűnik Fredet ez egyáltalán nem zavarta. Carlos ilyen volt amiért nem lehetett hibáztatni.

- Nem, még mindig egyedülálló vagyok.

- Akkor ezek szerint mindhárman egy hajóban evezünk.

- Carlos!

- Oh, hoppá! Bocs, Leclerc! Elfelejtettem!

Nem felejtette el ebben biztos vagyok csupán csak tesztelni akart. Az biztos, hogy Carlos Sainz szeret más életében vájkálódni. Akkor is amikor a saját élete van teljes katasztrófában. Mint mondjuk most, amikor összeveszett Landóval.

- Inkább foglalkozzunk az autóval, végre! - feleltem végül kissé elvörösödve.

Az ilyen tárgyalásokat általában élvezni szoktam, de most teljesen elbambultam és dekoncentrált lettem. Igazából csak az járt a fejemben vajon mit baszhattam el Alexandrával? Nem törödtem vele eleget? Nem voltam vele elég romantikus? Fogalmam sem volt és ez nagyon frusztrált engem. És az sem tetszett, ahogy szakított velem. Ugyanis csak egy cetlit hagyott maga után a közös hotelszobánkban. Ráírtam, hogy miért, de azóta sem kaptam rá választ. De eldöntöttem nem leszek olyan aki utána futkorászik. Nem fogok megalázkodni előtte.

- Végeztünk. Van pár órátok felfrissülni mielőtt az interjúkra menétek. Te Carlos a Press Conference-re vagy beosztva Norrisszal, Verstappennel, Alonsoval és Seargenttel. Te meg Charles mész a tévésekhez.

Örültem, hogy nem kell Mr. Seggfejjel egy levegőt szívnom. Carlosra néztem aki merev arccal nézett maga elé.

Ennyire összekaptak volna Landóval?

Ezek szerint igen, mert utána minden szó nélkül távozott. Csak pislogtam utána. Egyáltalán nem volt valami udvarias a viselkedésével. Főleg a csapatfőnökkel szemben. De úgy vettem észre, hogy Vasseurt ez teljesen hidegen hagyta. Én udvariasan viselkedve elköszöntem és fel akartam keresni a személyi edzőmet, aki úgy eltűnt mint a kámfor. Ráadásul a tömeg sem segített rajtam.

- Kit keresel Leclerc? - hallottam meg irritáló hangját.

- Hát nem téged az biztos Verstappen.- vágtam rá minden hezitálás nélkül.

Már csak ő hiányzott nekem!

- Érdeklődni sem lehet te kis béna?

- Van jobb dolgod, nem? - fordultam felé. - Nincs szükségem a basztatásaidra. Zargasd a hülye fejeddel Landót.

- Zargatnám, de jelenleg valami videót forgatnak Piastrival.

- Akkor keress magadnak más társaságot, mert nem vagyok rád kíváncsi!

- Értem, hogy frusztrált vagy a kemény nulla pontoddal a tabellán.

- Landónak is az van.

- De neki egy traktorja van. Ráadádul te hibáztál az első kanyarban mert koccantál Strollal.

Igaz, ami igaz. A McLaren szénája elég rosszul áll. És a baleset nem az én hibám volt.

- Nem az én hibám.

- Ha óvatosabb vagy, akkor nem estél volna ki. - gúnyos vigyor telepedett az arcára, amit legszívesebben letöröltem volna. - Hallottam, hogy utána még a nőd is elhagyott.

- Honnan tudod?

- A paddockban gyorsan terjednek a hírek. És hát újságot is olvasok. Bár csodálkozom, hogy eddig kibírta.

Jobb volt, hogy faképnél hagytam, mert bevertem volna neki egyet. Az pedig ahogy hallottam nevetni még jobban felbaszta az idegeimet.

Hogy fogom én ezt kibírni?