𝚃𝙷𝙴 𝙳𝙸𝙰𝚁𝚈 (Carlando ff.)

< 10. >

Nem tudom hogyan aludhattam be, de arra kelek, hogy egy idegen hotelszoba ágyában fekszem, miközben a volt főnököm a szobában lévő fotelből bámul. Arra gondolva, hogy hogyan juttathatott ide szégyellni kezdtem magam. Jézusom, de ciki ez! Hogy történhetett ez?

- Tudom mit gondolsz, de ne érezd magad kellemetlenül emiatt. Nem valami sokat aludhattál mostanság.

- Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak, de miért nem ébresztettél fel az autóban?

- Pont azért, mett ki vagy merülve. Szükséged van a pihenésre.

- Elmehetek. Nem akarok zavarni.

- Nem zavarsz. - nyomta a rendelt salátát a kezembe. - Most pedig ezt edd meg!

- Nem kéne ennyire törődnöd velem, hiszen nem a te csapatodban vagyok már. Amúgysem hinném, hogy megérdemlem azt, hogy bárki is ezt tegye velem. Nem érdemlem meg.

- Ne mondj ilyet! Nem a te hibád, hogy ő itthagyott minket. Ez az ő döntése volt.

- Nem érted, igaz? A döntése azt jelenti, hogy kudarcot vallottam, mint odaadó társ és férj.

- Tudod, nem is értem, hogy voltam annyira vak, hogy nem vettem észre, hogy ti ketten szerelmesek vagytok egymásba. - mondta. - És nem tudom milyen volt a kapcsolatotok dinamikája, de Landót úgy ismertem, mint a saját fiam. Igaz, megjátszottátok, hogy barátok vagytok, de a paddockban is látszódott, hogyha rossz kedvvel ment el tőlünk, amint visszajött a garázsba mosolygott. Ez a te hatásod volt rá, Carlos.

- Tényleg?

- Tényleg. És sokszor mondta, hogy Daniellel is jól kijön, de nem ugyanaz, mint veled. Főleg 2021 elején. Nehéz volt neki vörösben látnia téged.

- Erről sosem beszélt nekem. Amikor megtudta, hogy megyek a Ferrarihoz örült. Azt mondta, hogy ez nagy lehetőség nekem és nem akar visszatartani.

- Azt nem is akart. Támogatni akart téged, de fájt neki eleinte, hogy ott lát, hiszen te voltál az első csapattársa.

- Tudom. Mindig azt tette. És én is próbáltam ezt tenni, de elbuktam, mint partner. - kezdtem hozzá végül a vacsorához, de minden falat íztelennek tűnt. Nélküle minden étel az...

- Nem te buktad el, ő döntött így. Ő sem akarja biztos onnan fentről, a Mennyországból, hogy magadat hibáztasd a haláláért.

- Arról, hogy nem az én hibámból történt nem fog senki tudni meggyőzni. Én pontosan tudom, hogy én vagyok a bűnös az idióta makacsságommal. Sosem engedtem semmiből. Mindig ő engedett. Párszor már a gyerek téma is felmerült.

- 22-23 évesen mások nem éppen arról álmodoznak, hogy gyerekei legyenek. Főleg nem férfiak.

- Ő ebben is más volt. Szerintem te is észrevetted már mennyire oda van a kisgyerekekért.

- Persze. Imádott velük foglalkozni.

- Én azt mondtam, hogy várjunk még. Megígértem neki, hogy miután visszavonulunk lesz saját családunk. De hazudtam neki, Zak. Ebben az egy dologban hazudtam neki. Mert én nem akartam gyereket soha.

- Miért nem? Egy gyerek csodálatos dolog. Még jobban összeköt titeket.

- De el is választhat. Sosem meséltem neki részletesebben arról, hogy mik az aggályaim ezzel kapcsolatban. Nem lettem volna jó apa, ráadásul kibaszottul tartottam attól, hogy Lando elhidegül tőlem a gyerek miatt, hogy elhanyagolja a szerelmünket.

- Hiba volt, hogy nem beszéltél neki róla.

- Nem szeretek érzésekről beszélni. Még vele se szerettem igazán. Csak arról szerettem beszélni neki, hogy mennyire szerelmes vagyok belé, mert minden ilyen alkalommal láttam és mondta, hogy mennyire jó érzés neki ezt hallania. De mióta meghalt nem bírom megállni, hogy ne terítsem rá a szennyesem minden olyan emberre, aki közel áll hozzám. Mert egy önző fasz vagyok.