𝚃𝙷𝙴 𝙳𝙸𝙰𝚁𝚈 (Carlando ff.)

< 4.>

– 2021. december 19. –

Landóval úgy döntöttünk Ciprusra megyünk, kettesben. Az utóbbi egy hétben egyre idegesebb lettem a tervem miatt. Ugyanis azt tervezem, hogy megkérem a brit kezét. Igaz, csupán kicsivel több, mint egy másfél vagyunk együtt, de tudom, hogy ő nekem a nagy Ő. Mindig mindenhol őt keresem a tekintetemmel, számomra nem létezik rajta kívül semmi és senki más. Landoltunk a magángéppel, de ő még mindig alszik a vállamra döntve a fejét. Gyors csókot nyomtam az ajkaira. Persze, bőven gondoskodtam arról, hogy egyik személyzeti dolgozónak se járjon el a szája.

- Landito! Megérkeztünk. Ébresztő! - nyomtam még egy csókot a szájára. Ébredezni kezdett.

- Annyira szeretem, amikor így ébresztesz. - mosolygott rám.

- Tudom. Azért csinálom. - álltam fel. Leszálltunk a repülőről, majd beültünk a uberbe, ami jött értünk.

- Eszünk valamit? Éhes vagyok. Te nem?

- Ehetünk valahol.

- Én tudok egy jó helyet. Elvihetem oda magukat, ha szeretnék.

- Az nagyon jó lenne. Még sosem voltunk itt. - mondtam. Lefékeztünk egy kicsi, barátságosnak tűnő helyen és kiszálltunk. Legszívesebben megfognám a kezét és látom rajta, hogy ő is ezt szeretné. De nem lehet. Mindketten jól tudjuk. Elő kell adnunk, hogy csak barátok vagyunk. Legalábbis, ha nincs itt valami VIP eloszlatott hely, ahol csak addig kell eljátszanunk, hogy azok vagyunk, míg a pincér a közelben van. Páran felismertek minket és képet kértek. Most már mindenki tudni fogja, hogy együtt töltjük az időnket. Ha tudnák, hogy nem csupán barátokként. Megkérdeztem, hogy van-e valami elkerített rész, azt mondták hogy igen. Odáig kísértek minket. Leültünk az asztalhoz és a kezünkbe vettük az étlapot.

- Te értesz ebből egy szót is? Fura neveik vannak a kajáknak. Az italokat legalább emberi nyelven írták le.

- Nem nagyon. Válasszunk random! - tanácsoltam.

- Rendben. - mindketten mást kértünk, a pincér felvette a rendelésünket, majd távozott.

- Kíváncsi vagyok milyen ételek kerülnek majd elénk.

- Én is. - áthajoltam az asztalon, majd egy pillanatra az ajtóra néztem. Tiszta a terep. Egy gyors csókot nyomtam az ajkaira. Elmosolyodott.

- Ezt most miért kaptam?

- Észérv kell ahhoz, hogy megcsókoljam a pasim? - vontam fel kérdőn a szemöldököm.

- Nem. Természetesen nem. - túrt a hajába a kezével. Amikor az enyémbe túr és rángatja jobban tetszik...
A pincér meghozta az ételeinket. Lando majdnem hátraesett, mikor meglátta a halat a tányérján. Hangosan nevetni kezdtem, miután a felszolgáló távozott. - Ne nevess! Te legalább csirkét kaptál. Cseréljük el a húsokat! Odaadom a halam, te pedig a csirkemellet.

- Nem elég jó az üzlet. - mondtam. Be kell valljam szórakoztat, hogy így ki van már a hal látványától is. - Inkább kóstold meg! Biztos finom.

- A hal nem finom. - morgott, mint egy kisgyerek. - Légyszi cseréljük el! Te úgyis szereted a halat.

- Mit tudsz felajánlani?

- A halat. Nem elég? - vonta fel kérdőn a szemöldökét.

- Nem-nem. Mit tudsz felajánlani ezért a cseréért?