< 5.>

132 10 4
                                    

Megint nélküle kell az ágyba feküdnöm. Szorosan ölelem magamhoz Lando McLarenes pulóverét. Nem lett kimosva. Még mindig az illatát árasztja, ahogy én a könnyeim. Sosem fog eltűnni ez a hatalmas fájdalom a mellkasomból. Amióta Lando meghalt azóta háromszor annyit sírtam, mint előtte valaha. A naplója. Egy hete egy pillantást sem vetettem rá. Itt az ideje. Magamhoz vettem, majd ott folytattam, ahol abbahagytam.

2019 április

Kedves naplóm!

Kezdek egészen beleszokni a Formula 1 világába. A pánikrohamok száma szinte a nullával egyenlőek lettek köszönhetően a támogató csapatnak. Nem. Ez már nem csapat. Ez család. És én büszkén hordom a McLaren márkát magamon. Szeretek a csapattal lenni, főleg a csapattársammal. Verseny előtt szokásos rutinunk, hogy az öltözőmben lógunk. Nem fogom neki elmondani, de talán ezért is pánikolok kevesebbet. Szerintem fogalma sincs mennyire hálás vagyok neki, amiért nem csak elmegy mellettem, mint egy idegen. Vannak mások, akik minden bizonnyal nem lennének velem ennyire kedvesek.

Tovább olvastam a következő bejegyzést.

2019 május

Kedves naplóm!

Ebben a hónapban rávettem magam arra, hogy másfél év után bevalljam a családomnak, hogy meleg vagyok. Tényleg mindenki ott volt. Anya, Apa, a bátyám, a húgaim és a nagyszüleim. Csak nevettek rajtam. Azt hittem azért röhögnek, mert azt hiszik viccelek. De nem. Hanem azon, hogy mondanom sem kellett volna, mert tudták már és elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Apa még azt is mondta, hogy büszke rám, amiért volt merszem elmondani nekik. Megkérdeztem tőlük honnan tudják. Sok mindenre rávilágítottak, amit észre sem vettem magamon, hogy feltűnően teszem. Például véletlenül úgy hagytam a laptopom, amin általában melegekről szóló sorozat vagy film van megnyitva, nem nézek lányokra egyáltalán. Nagyon megnyugtatott, hogy elfogadják a másságom. Nem tudom, hogy lehetek ilyen szerencés. Mindenem meg van a szerelmen kívül...

Kissé magányos volt. Pont, mint én...

2019 június

Kedves naplóm!

Lassan nyári szünet és fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal majd, azon kívűl, hogy bemegyek párszor a gyárba. Carlos nagyban mesélte a terveit, de nekem egy árva ötletem sincs. Járjak világot? Nincs kedvem. Lehet hazamegyek a szülői házba és ott töltöm az időm nagy részét. Biztos örülnének neki. Oké. Apa elég sok versenyemre kilátogat, de a testvéreim és az édesanyám nem. Mindig írnom kell neki, ha kiszálltam az autóból, még akkor is, ha látja a TV-ből, hogy semmi baj sem történt velem. Anya féltett a világon mindig is a legjobban. Legszívesebben sose engedné, hogy autóba üljek, viszont tudja, hogy ez volt az álmom és nem tart tőle vissza. Jobb anyát nem is kívánhatnék.

2019 július

Kedves naplóm!

A hónap vége van. Elkezdődött a nyári szünet. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor a minap Carlos felhívott telefonon és meghívott pár napra Spanyolországba. Jól esik, hogy gondolt rám. Talán jobban is, mint kéne.
Mert azt hiszem, hogy beleszerettem, pedig kibaszottul nem akartam. Hiszen annyi minden ez ellen az érzés ellen szól. Carlos a csapattársam, ráadásul biztos vagyok benne, hogy teljesen heteró. Ha feltenné valaki a kérdést, hogy miért ő, sok mindennel tudnék válaszolni. Jóképű, kedves, humoros és nem tagadom néha az akcentusa elképesztő dögös tud lenni. Minden tetszik benne és ez megijeszt. Muszáj elrejtenem előle az érzéseim, viszont arra nem voltam képes, hogy nemet mondjak. Csak arra az elszalasztott márciusi vacsorára gondoltam. Nem tehetem meg vele megint ezt csak az érzéseim miatt. Talán már akkor is éreztem valamit iránta. Fogalmam sincs. Nagyon félek, hogy nem fog sikerülni az érzéseim leplezése és lebukom. Akkor mindent tönkretennék. A barátságunknkat és a munkamorált is. Ráadásul arról sem tud, hogy meleg vagyok. Lehet már attól hányhatnéka támadna tőlem, ha tudná. De mindegy is. Jobb, ha csomagolok, mert reggel korán indul a madridi járat...

𝚃𝙷𝙴 𝙳𝙸𝙰𝚁𝚈 (Carlando ff.)Onde histórias criam vida. Descubra agora