𝚃𝙷𝙴 𝙳𝙸𝙰𝚁𝚈 (Carlando ff.)

< 9.>

Megkönnyebbülten indultam vissza a garázshoz a sajtósommal az oldalamon, hogy megkérdezzem a szerelőket, tudok-e bármiben is segíteni. Őket sem érdeklem nagyon, de felteszem a kérdést, mert csak magamnak okozok fejfájást, ha elmulasztom valamely kötelességem.

- Jobban bírtad, mint gondoltam volna. Ügyes, ügyes! - tapsolt meg.

- Örülök, hogy megfeleltem az elvárásaidnak. - forgattam meg a szemeim.

- Ez a csapat elvárása volt és nem az enyém. Annak örülök, hogy nem rendeztél jelenetet a média előtt. Ha megteszed engem ki is rúghattak volna miattad. És talán téged is a szezon végén.

- Nem tudnál lekopni rólam? Elvégezted a munkádat. Ennyi. - mordultam rá.

- Na, de Carlos! Hogy viselkedsz? Bárki megláthatja, hogy hogyan viselkedsz velem és ez rossz fényt vetne a Ferrarira. Már az sem tett túl jót, hogy a Ferrari neve az utóbbi időben csak veled kapcsolatban jelent meg a cikkekben. - próbált nyomást gyakorolni rám. Nekem muszáj törődnöm a Ferrari hírnevével, de ők meg nem törődnek igazán velem. Csak egy teljesítő robot vagyok számukra. Most már biztos vagyok abban, hogyha ki akartam volna hagyni a szezont a gyász miatt nem értettek volna meg. Helyette felbontják velem a szerződésem. Egy szóval kirúgnak. Innen látszik, hogy a szüleim túlságosan jóhiszeműek. Jó, hogy nem hallgattam rájuk. Amikor odaértem időm se volt kérdezni, mert Charles épp rám várt. Bementem volna a garázsba, de nem engedett. Helyette megfogta a vállam és a kezembe nyomott egy kis pohárnyi kávét.

- Beszélgessünk egy kicsit, Carlos! Szükséged van rá. Menjünk be az öltözőmbe! - bólintottam, mert ha ellenkeznék az ötletével addig erősködne, míg bele nem megyek. Bezárkóztunk oda.

- Róla kérdeztek. Egyedül voltam. - vallottam be.

- Tudom. Hallottam róla. Ez hogyan történhetett? Nem szabadott volna egyedül lenned.

- A vezetőség intézte. Ez nem a véletlen műve volt.

- Micsoda?! De miért tették? - csodálkozott.

- Mert az elbaszódott életem elvonja a Ferrariról a figyelmet.

- És arra nem gondoltak, hogy neked ez milyen érzés?

- Lehet jövőre elmegyek innen. Robotként kezelnek engem, Charles. Ezt nem fogom bírni. Veled törődnek és félre ne érts engem, mert megérdemled. De úgy érzem, mintha el akarnának üldözni innen. - fakadtam ki. Megveregette a hátam.

- Megértelek. És hova mennél? Lesz egyáltalán ülés számodra? - kérdezte aggódva.

- Találkoztam Zakkel. Felajánlotta, hogyha Mick vagy az újonc, Oscar Piastri nem teljesítene az elvárásaiknak megfelelően, akkor tárt karokkal fogadnak vissza a csapatba. És biztos lesznek még lehetőségeim, ha a McLaren mégis elégedett lenne a pilóta párosukkal.

- Értem. Szóval lehet, hogy ez az utolsó közös évünk?

- Ha lesz lehetőségem másik csapatba kerülni, akkor igen. Nem bírom már, hogy robotként kezelnek. Ne haragudj!

- Ugyan már, Carlos! Emiatt nem kell bocsánatot kérned. Ha azt érzed kényelmetlen ebben a csapatban neked, akkor jobb lesz a lelkednek is, ha váltasz. Mondtad már nekik?

- Még nem. Nemrég gondolkoztam el ezen. Lehet nem is megyek el, de benne van a pakliban. Várok még vele pár hónapot. Addigra hátha Zak is el tudja határozni, hogy elégedett-e a két pilótája teljesítményével.

- Ezzel arra célzol, hogy a fő opció számodra a McLaren ülés? Visszamennél oda? - kérdezte.

- Persze. Ott legalább fontosnak éreztem magam, itt meg nem. Csak te foglalkozol velem igazán. Természetesen a kamerák előtt a Ferrari azt mutatja, hogy mennyire nagy érték vagyok számukra, miközben valójában leszarják a mentális egészségem. - fintorogtam. - Most lenne igazán jó, ha itt lenne velem. Ő mindig megnyugtat, ahogy szorosan hozzám bújik és megölel.