Mindenki velem (Vamar, Manuel, Bruno x Spacc ff )

Kilencedik fejezet

"Az interjú teljesen más arcot festett kapcsolatunknak.."

Sok olyan dolgot mondott Áron, ami nem fedi a valóságot és amit nem is kellett volna tudnia. Mindennek a kezdete egy olyan kijelentés volt, amiről tudni csak én tudtam.

-Tudod Levente, Zsófi elvesztése számomra nagy fájdalom volt, de az még nagyobb, hogy Manuel nem csak őt, de a gyermekem is elvette tőlem! -hangzott el a videóban.

-Ezt kifejtenéd kérlek? Mit takar a gyermekem szó? -lepődött meg Levente.

-A videó, ami miatt itt vagyok nem egy szimpla ütés volt. Azt egyértelműen látni, hogy nem Zsófit akartam megütni, de ő védte azt a férfit a testével úgy, hogy egy életbe került számomra. Előrébb tartotta egy férfi védelmét, mint a gyerekünkét. Zsófi akkor már terhes volt. Őt viszont ez nem érdekelte, hiába tudta! Mi szerettük volna azt a babát, de egy alkalom számára többet ért. Az a srác egy családot szedett szét és miatta nem élhet egy aprócska élet! Az a lány eltitkolta mindenki elől amit tett. Nem véletlenül! És még Manuel szemébe mer nézni azután, amit róla mondott nekem és ahogy az egész jelenségéről nyilatkozott. Csak egy kis hírnév kell neki és gondolkozás nélkül gázol át ezért bárkin! Neki nincsenek érzései, a gyomrom felfordul az ilyentől! -mondta Áron a lehető legnagyobb hazugságot, de a véleményeket rólam már nem változtatja meg semmi. Egy nő lettem, aki csak magára gondol és ebben semmi sem akadályozhatja meg.

...

Éppen haza tartottam egy megbeszélésről, amikor az interjút hallgattam, így nem mondhattam el a teljes igazságot Manuelnek. A házba lépve az üresség fogadott, minden eltűnt ami az övé volt. A ruhái és minden dolga köddé lett. Hívni próbáltam, de a telefon hangpostát kapcsolt. Második gondolatomként hívtam Lacit, hátha tud róla valamit.

-Szia..! -szóltam bele elkeseredetten.

-Nincs itt Zsófi és látni vagy hallani sem szeretne rólad! -mondta ridegen.

-Örülnék, ha nem beszélnél így velem, mikor semmit ne tudsz az igazságról! -förmedtem rá.

-És, ha tudni sem akarom? -kérdezett vissza dühösen.

-Akkor csalódni fogok, mert egy számomra fontos személy annak hisz, aki eddig csak ártott.

-Akkor már ketten leszünk csalódottak nem gondolod? -hallottam a sértettséget hangjában.

-Kérlek! -lágyult meg hangom.

-10 perc és ott vagyok! -sóhajtott.

-Köszönöm! -válaszoltam megkönnyebbülve. Lenyomta a hívást én pedig vártam, hogy jöjjön. 10 perc múlva tényleg meg is érkezett. Miután belépett szerettem volna megölelni, de ő eltolt magától és karba tett kézzel vizslatott.

-Szóval? -húzta fel szemöldökét sértetten. -Mi a nagy igazság? -ült le a kanapéra. Mellé kuporodtam és mindent elmeséltem neki arról, ami valójában történt velem és Áronnal és azt, ahogy Manuellel mi megtaláltuk egymást.

...

-És honnan tudjam, hogy ez igaz? -sóhajtott végül.

-Szerinted képes lennék ebben hazudni? Laci ez nem kis dolog!

-Tudom! És sajnálom!

-Mármint mit? -értetlenkedtem. Telefonját felém nyújtotta. Egy beszélgetés volt közte és Manuel között. Szimplán olyan üzenetekkel tele, amiben Manuel azt ecsetelte, hogy milyen undorító vagyok, amúgy sem szeretett, csak a szexre kellettem, mellettem volt neki más is és csak a haszon reményében plusz egy kis pénzért volt velem. Most pedig már nem kell semmit kitalálnia, ami miatt lelép. Amúgy is az exével járt össze, akivel van lehetősége újra kezdeni, szóval elutaztak ketten. Mellette pedig egy kép valami hotel szobájában, ahogy fekve fogja a csaj seggét. -Nos..- néztem könnyes szemekkel Lacira. -Akkor ez ennyi volt! -gördült le egy könnycsepp arcomon.

-Zsófi..- ölelt magához.

-Nincs semmi baj! -mosolyogtam rá, de könnyeim csak folytak.

-Kérlek ne sírj! -fogta arcom kezei közé, ujjával pedig letörölte könnyeim.

-Talán én ezt érdemlem.

-Ne hülyéskedj! -rázta meg fejét. -Még van, aki tényleg őszintén szeret és nem hasznot akar belőled!

-Ugyan ki? -nevettem el magam keserédesen. Közelebb jött arcával enyémhez.

-Olyan hihetetlen ez? -mosolygott rám.

-Eléggé! -nevettem fel fájdalmasan, miközben egy újabb könnycsepp távozott arcomon.

-Én szeretlek! -centik voltak ajkaink között. Éreztem leheletét arcomon.

-Laci! -ajkai közeledtek, majd találkoztak puha ajkaimmal.

...