Sakura vágya - Az összetört cseresznyevirág

Kényszermegoldás

"- Majd ha felkel, akkor megkérdezem tőle, hátha elmondja nekem, hogy mitől lázas, vagyis... Nem hiszem, hogy ez lás lenne, szerintem a tűzhöz van valami köze, a chakrája is mintha lángolna, szinte éget a közelsége... Remélem minden rendben van veled, Sakura. - motyogta Itachi maga elé."

————

Kevés pihenés után Sakura felkelt, köszöntötte Itachit és összepakoltak - készen álltak az indulásra. Itachi nem hozta fel a korábbit, ahogy Sakura sem. Néma csendben sétáltak egymástól enyhén eltávolodva. Érezni lehetett, hogy Sakura nincs jelen lélekben, mintha történt volna egy változás mélyen a szívében. Talán elhatározta magát és választ talált az eddig megválaszolatlan kérdéseire? Képes lenne esetleg bántani Sasukét, ha úgy hozná a sors? Mi is a sorsa - Szeretni vagy Gyilkolni? Továbbra is sok a kérdés, de válasz annál kevesebb.

- Minden rendben van, Sakura? - állt meg tőle pár méterre várva a lány válaszára.

- Persze. - Vágta rá szinte azonnal érzelemmentesen Sakura háttal állva Itachinak, aki pár lépést közelebb lépett.

- Biztos? Mert ez a válasz nem úgy tűnt. - kérdezte, hiszen látta rajta, hogy hazudik.

Sakura csak hátra fordult, hogy Itachi szemébe nézhessen. Itachi látta Sakura szemeit, azokat a csodás szemeket, amik minden helyzetben csillogtak, reményt adtak mindenkinek, amit szinte már istenített - eltűntek. Helyükbe csak egy sima, üres, már-már halott zöld szempár nézett vissza rá. Nem tudta, hogy mit mondjon, hogyan cselekedjen, csak egy lépéssel próbált közelebb kerülni a lányhoz, akinek szava megállította.

- Ne gyere közelebb. - parancsolt rá a lány Itachi próbálkozására, akinek a szemében érezni lehetett értetlenségét, amire Sakura folytatta a mondandóját. - Volt egy álmom vagy látomásom, nem is tudom pontosan mi volt. Nem akartam elmondani, de titkolni se tudnám. Ebben Sasuke ellen fordultam. Megöltem volna, ha nem ébredek fel. Kétszer szúrtam át a testét, minden létfontosságú szervet kerülve. Kínozni akartam. Szerettem őt régebben, mégis bántani akarom. Vért akarok Itachi. Sasuke és mindenki más vérét is kívánni fogom, akik valaha fontos volt nekem.

Sakura arcán nem mutatkozott semmilyen érzelem, se egy mosoly, se a bánat, se egy könnycsepp. Semmi. Itachi nem ismert rá, mintha egy teljesen más személyiség lenne. Közelebb ment és megfogta a lány felkarját.

- Sakura, ez nincs így! Te is nagyon jól tudod, hogy te nem ilyen vagy. Nem szereted szenvedni látni a szeretteidet. Biztos csak az erő próbál úrrá lenni rajtad, de neked ellenkezned kell! - próbálta megnyugtatni Itachi, de hiába.

Ekkor Sakura egy kunait szegezett a közeli patak vize és a szél segítségével Itachi torkához, majd elmosolyodott kissé oldalra döntött fejjel.

- Igen? Azt hiszed? Tudod Itachi, téged is bántani foglak egy nap. Lehet most, lehet két hét múlva, de lehet csak tíz év múlva - ha addig életben marad valamelyikünk. Az én életemben nincs és nem is lesz olyan, hogy "Happy End". Ez az erő egy átok az egész klánomra nézve. Minket kellett volna teljesen likvidálni a faluból évekkel ezelőtt, nem a Te családod. Mi vagyunk az igazi fenyegetés. Sose kellett volna megszületnem, nem kértem ezt az erőt, nem akartam a megváltó lenni. Csak egy boldog lány, aki hasznos a falujában, amit szeret. De tudod mit kaptam? Ezt. A. Rohadt. Erőt. - mondta idegesen, már-már nevetve. 

Körülöttük a szél erősen fújt, az ég dörgött, mintha minden megvadulna. Sakura felemelte Itachi kezét, majd átnyújtotta az eddig Itachi torkánál lévő kunait a fiúnak.

- Tedd meg Itachi! - parancsolt rá a lány. - Tedd meg, hogy most lehessen egy boldog befejezés, amire mindenki vágyik. Engedd, hogy hasznom legyen ebben az életben, akárcsak egyszer is! - tárta szét a karjait Sakura várva a végső pillanatra.