Sakura vágya - Az összetört cseresznyevirág

Külön utakon

 Csukott szemeimből könnyek folytak és akaratlanul is az ismerős illathoz bújtam. Megszorítottam a köpenyét és a mellkasának döntöttem a fejem, miközben mentünk előre.

Eközben Konohában káosz uralkodott. Egyre több ház égett, a lakosok féltek és jó páran ellátásra szorultak. A kórház megtelt, kinek kisebb-nagyobb sérülések borították testét, amit el kellett látni. Tsunade és Naruto csak nézték Sakura hűlt helyét és a lány hulláját, de hamar észhez kellett térniük.

Akik üldözték Sakuráékat végül visszatértek a Hokage mellé jelenteni, hogy sajnos nem sikerült elkapniuk. Tsunade bólintott egyet és kiadta a parancsot, hogy lakosok után kutassák át a környéket. Mélyen örült neki, hogy nem kapták el, hiszen mégis csak a tanítványa volt, nem akarta megöletni. Nem akarta elhinni, hogy ez megtörtént. Kis idő elteltével odasétált Narutohoz megállt mellette és a vállára tette a kezét.

- Visszahozzuk.. Ő lesz az első most, hogy megtaláljuk.. - mondta szinte némán, amire Naruto nem reagált, majd elindult a kórház felé.

Naruto csak állt ott miközben eleredt az eső, mintha gyászolna az ég. Sötét volt és hideg. Naruto lángok közt állt pár lépésre a hulla mellett, akit nem tudott megmenteni. Akit a társa, a legjobb barátja, a lány, akibe beleszeretett kiskorában ölt meg. Sasuke eltűnése után megesküdtek egymásnak, hogy sose fognak más úton járni, mindig együtt maradnak, összetartanak. Ezek a mondatok ismétlődtek a fejében. Minden emléke lepörgött maga előtt, amit Sakurával kapcsolatos.

- Hányszor megmentett... Hányszor vidított fel... Mindig ott voltunk egymásnak... Miért..? Miért? Miért?! - csapott a falba idegességében Naruto, miközben elsétált a helyszínről. A szomorúsága tehetetlenséggé majd idegességgé változott, de nem Sakurára haragudott. Rá képtelen lenne, hiszen annyira szerette, annyira fontos volt neki. Arra haragudott, aki erre kényszerítette.

Végigfutott az utcákon figyelve, hátha meghall pár segélykiáltást. Néhány falusit kiszabadított a törmelékek alól, miközben elért a főtérre. Ott épp fehér lepedővel fedték le a megölt embereket. Miközben sétált oda összefutott Inoval, Hinataval és Nejivel. 

- Mi a franc történt itt? Mi történt Sakurával? Miért árult el minket? - hallotta meg Ino mérges és csalódott szavait miközben odaért hozzájuk. 

- Ino, nyugalom! Biztos, hogy van rá valami magyarázat! Meg kéne keresnünk Tsunade-sama-t, Ő biztos tudja! - szinte már hadarta Hinata, aki végigkémlelte a szemeivel a környéket, hogy lát-e még valakit, aki segítségre szorulna.

- Nem árult el minket, valami történt vele.. Valaki irányította.. - szúrt oda ellenséges hangjával Naruto, majd folytatta - Hogy nem vagy képes bízni benne? Kinéznéd belőle, hogy elárulja azt, amit az élete árán is megvédene?! - kiabált Ino felé, de a mondat végére elhalkult a hangja.

- Nem.. Nem nézem ki belőle, de mégis láttam, hogy mi történt.. Megölt egy csomó embert, miközben a mesterére is rátámadt.. Csak.. Nem akarok erre gondolni, de olyan nehéz, hiszen láttam.. - remegett Ino hangja, majdnem sírt. Fájt neki ezt látni. A barátja.. áruló lett. 

- Akkor se igaz, tudjuk, hogy volt valami más benne, ami nem Sakura hibája! Ino, állj le! Ne őt hibáztasd, hiszen nem tehet róla. Tudtuk mindannyian, hogy valami történni fog ebben a hat hónapban, csak még nem telt le az az idő, így nem voltunk annyira felkészültek! - megfogta és megrázta a vállát Hinata, már kicsit mérgesebben, hogy észhez térítse.

Neji csak némán nézte az eseményeket és ő is túlélők után kutatott a szemeivel. Magában viszont tépelődött. Magát okolta. Ha nem hagyta volt akkor egyedül Sakurát, most nem lenne ez. Ha adott volna arra a megérzésére, hogy figyelik, ha ő jobban figyelt volna..