Sakura vágya - Az összetört cseresznyevirág

Törődés

- Hogyan tudnálak itt hagyni, mikor mindenkinek ennyire fontos vagy? Már hozzánk tartozol, Sakura. - fordítottam felé a fejem és suttogtam magam elé, miközben figyeltem rá.

Egy hét telt el, mióta Sakura az ágyban fekszik lázasan. Se egy gyógyszer, se semmilyen hűtés nem tudja levinni a lázát. Látszik rajta, hogy egyre gyengébb, se enni se inni nem tud, mintha minden folyadék elpárologna belőle szinte azonnal. Egyedül az olyan víz marad benne pár óráig, amibe Kisame chakrát irányít, semmi más.  A többiek eléggé megkedvelték, pedig nem sok időt töltöttek együtt, de mégis mindannyian aggódnak érte és segíteni próbálnak neki. Sajnos hiába.

ˉˉˉˉˉ

- "Csak nem aggódsz érte, Itachi Uchiha? " - hallottam egy női hangot és lassan felültem az ágyamból.

- Ki vagy? - kérdeztem minden érzelmet kizárva, nyugodt hangon.

- "Segíthetsz neki, miért nem teszed?" - kacagott fel a mondat végén.

Némán ültem és próbáltam rájönni, hogy hol lehet a hang forrása, de nem éreztem semmilyen chakrát a környéken, ami idegen lenne.

- "Ne próbálj megtalálni, hiszen nincs fizikai testem. Én maga a Tűz  vagyok." - jelent meg egy kis lánggömb a szemem előtt.

- Hogyan tudnék én segíteni neki? - kérdeztem rá az amúgy nyilvánvaló kérdésre. Egy hét alatt nem tudtam neki segíteni, mi az, amiről elfeledkeztem volna?!

- "Nem is emlékszel már, hogy elnyelted a tűzet, amit eredetileg Ő alkotott?" - kérdezte értetlenül, mintha játszadozni akarna.

- De emlékszem, és? - kezdtem elveszíteni a türelmem. 

- "Magadtól kéne tudnod, Itachi Uchiha." - nevetett fel, tényleg játszadozik.

- Haldoklik a picsába is már! A tűz miatt fekszik most ott, szinte eszméletlenül! - fakadtam ki és emeltem fel a hangom talán a kelleténél is jobban.

- "Hehehe... Tanítsátok egymást és nem fogtok meghalni.." - kacagott fel ismét, miközben elhalkult a hangja.

- Mégis mi a retekre tanítsuk EGYMÁST?! Válaszolj! - kérdeztem, de válasz már nem érkezett, csak egy kopogás. Kisame volt az.

- Mi van már 'Tachi? Mit kiabálsz itt egymagad az éjszaka kellős közepén? - dörzsölgette a szemét, de nem igen érdekelt, hogy mennyi most az idő. Odaléptem Sakura ágyához, letérdeltem mellé és egy tűzlepedőt csináltam, ami lebegett felette pár centire.

- Hahó, kérdeztem valamit, 'Tachi! Meg mi a francot csinálsz? Leégeted az egész házat! - hallottam a hangján, hogy annyira azért nem álmos, mintha most kelt volna.

Kicsit hagytam, hogy ott lebegjen a tűz Sakura felett, majd kértem Kisamet, hogy vegye le róla a takarót, amit szó nélkül megtett, bár értetlenül nézte, hogy mégis mit akarok. Lentebb engedtem a tüzet, hogy a testéhez érjen, ami mintha reakcióba lépett volna Sakura chakrájával beleivódott a testébe és eltűnt. Sakura mintha rosszat álmodott volna felkiáltott. Szinte szíven mart, hogy így kellett látnom.. A hangjára Konan és Deidara is már az ajtóban voltak, hogy mi is történik. Öt perc kapálózás után lenyugodott és lassan kinyitotta végre a szemeit.

- Sakura! - rohant oda hozzá elsőnek Konan, de mindenkin látszódott egy enyhébb megnyugvás.

- Mit csináltál vele? - suttogott felém Kisame miközben megbökte párszor a vállam.

- Hallgattam a hangokra. - mondtam, mintha ez olyan egyértelmű lenne.

- Hogy miva'?! Milyen hangokra? - értetlenkedett Kisame, amire én csak megvontam a vállam és lesétáltam a konyhába, ahova Deidara és Kisame követett.