Sakura vágya - Az összetört cseresznyevirág

Felismerés

Feküdtem a vérben, egyedül és körülöttem egyre távolibbnak és halkabbnak hallottam a halálsikolyokat. Ismét elaludtam az álmomban, a semmi közepén, egyedül.

Körülbelül két-három óra telhetett el mióta a patak mellett feküdtem. Miután felébredtem még ott maradtam egy kis ideig csukott szemmel és csak hallgatóztam. Kellemes és megnyugtató volt hallgatni a patak lassú és halk csobogását, a madarak csiripelését és a gyenge szelet. Kinyitottam a szemem és csak néztem az eget. Gondolkodtam az álmomon. Mit jelenthet? Miért most, hogy elolvastam a valóságot? Tényleg van valami erőm, tehetségem amiről eddig nem tudtam? Rengeteg kérdés kavargott bennem.

A homlokomra tettem a kezem. Melegséget éreztem azon a ponton ahol álmomban is. Nagyon megijedtem hirtelen és felpattantam a fűből. - Ugye ez nem igaz?! - suttogtam magam elé miközben a kezem csak tartottam magam előtt. Csak álltam és bámultam magam elé a tenyeremre. Kis idő után ökölbe szorítottam és éreztem ahogy felkapott a szél, a víz hevesebben csapdosta a köveket, amik a medre szélén voltak. Madárszárny csapkodásokra lettem figyelmes ahogy elrepültek az eddig lassan táncoló ágakról, hiszen a szél miatt a fák lombjai is ide-oda csapódtak. A hajam is csak jobbra majd balra fújta a szél. Olyan volt, mintha a jelenlegi hangulatom tükrözné az időjárás. Feldúlt és zavaros lett minden körülöttem. Felkaptam a fejem a hatalmas hangzavarra. Hirtelen jött a váltás az eddigi békés környezetről a mostani káoszra. Körbenéztem magam körül és sehol nem volt senki. A kezem még mindig magam előtt tartottam. Lassan elkezdtem elengedni magam, már nem tartottam ökölben a kezem. Újra a tenyeremre néztem. Mély levegőt vettem és megpróbáltam lenyugodni, bármennyire is zaklatott voltam az álom miatt. Észrevettem hogy már nem olyan erős a szél, sokkal barátságosabb. Csak néztem a tenyeremre és a másik kezemet odaemelve elkezdtem körözni felett. Pár pillanat se telt el és láttam a szelet, ahogy egy apró tornádót kezd formálni. Gyenge volt és alig észrevehető, de láttam. Arrébb helyeztem a kezem és csak néztem ahogy forog a kezemben. Amint elemeltem a kezem fentebb emelkedett és szinte körbetáncolt. Barátságosnak, viccesnek és gyengédnek éreztem. Akaratlanul is elnevettem magam. Visszaszállt a kezembe és mintha suttogást hallottam volna. "Ne félj tőle, hiszen ez a sorsod. Segít amikor kéred, a szolgálatodban áll." Körbenéztem, hogy van-e valaki körülöttem, de sehol nem volt senki. Visszakaptam a kezemre a tekintetem és már el is tűnt az az apró tornádó.

Csak álltam ott és próbáltam feldolgozni amik az elmúlt pár órában történtek. Néztem ki a fejemből és oldalra pillantottam a patak fele. Leguggoltam és végighúztam a víz felszínén az ujjaimat. Az egyikkel belenyúltam a vízbe és köröztem benne egy kicsit. Néztem ahogy a víz az ujjammal együtt táncolt. Pár perc után befejeztem és már emeltem el a kezem, hogy nézzem még azt a kicsi örvényszerűséget amit az imént csináltam. Már majdnem lecsillapodott a forgás mire egy buborék jelent meg a felszínen. Nyúltam felé, hogy kilyukasszam, de elkezdett felemelkedni a mellkasomig körülbelül. Átlátszó volt még és ingatag. Bármelyik pillanatban visszahullhatott volna a vízbe. Kicsit szivárvány tükröződött benne, ahogy a Nap sugarai érték. Csak néztem, ahogy emelkedik. Amint elérte azt a magasságot, ahol a mellkasom, a szívem volt megállt. Lassú szél kezdett el fújni körülöttünk amitől a buborék alakja megváltozott és inkább egy kardot vagy egy vékony, élesebb, hegyes jégcsap alakot vett fel majd megfagyott. A jég átlátszó volt és csöpögött róla pár vízcsepp, de a hűvösséget még így is éreztem ahogy a szél felém fújta. "Egyesítheted őket. Vagyis inkább azokat, akiket tudsz irányítani. Nézz csak körbe, Miattad él ez az erdő jelen pillanat. Amikor idejöttél érezted, hogy él. Miattad volt.". - hallottam az előbbi suttogást ismételten. 

- Akkor tudom irányítani a szelet, a vizet és a földet? - kérdeztem kérdőn, vonakodva és kissé megszeppenve. Közben hozzáértem az előttem álló vékony jéghez, ami abban a pillanatban hullott vissza a földre. Ahol földre ért ott fű kezdett nőni.