Sakura vágya - Az összetört cseresznyevirág

Kezdet

"Még mindig gyönyörű.." - gondoltam magamban és csak néztem hosszú órákon át, miközben hálát adtam az égnek, hogy nem törtem meg.

Másnap reggel amint felkeltem első dolgom volt, hogy megkerestem Narutot. Szükségem van a segítségére, ahogy mindenki máséra is. Minden elemet meg kell tanulnom, ahogy a kardforgatást is, hiszen sose használtam még ekkora fegyvert ez előtt. Ezek nem fognak egyedül menni. Ráadásul elég szűkös határidőn belül kell mindezt megcsinálnom. Félek attól a fél évtől, hogy mi fog történni utána. Otthon a gondolataim közt elmerülve készülődtem össze, miközben vettem fel a cipőm rápillantottam a kardra.

- Te most itthon maradsz, veled később kezdek valamit.. - húztam végig a markolatán a kezem majd kiléptem a szobából és behúztam az ajtóm magam mögött. Elköszöntem anyumtól és már indultam is Naruto lakásához.

Rövid időn belül odaértem. Már tíz, tizenegy óra lehetett. Benéztem az ablakon és bekopogtam.

- Naruto! Itthon vagy? - kérdeztem kicsit hangosabban, de válasz nem érkezett. Arrébb sétáltam az ablakhoz, hogy benézhessek. Elég nagy rendetlenség volt bent.

- Narutooo! Nyisd ki, kérdezni akarok valamit! - kopogtam be hangosabban, de még mindig nem jött válasz.

Kezdtem ideges lenni. - Szét fogom verni a fejét! - gondoltam magamban, miközben magam előtt már ropogtattam a kezem. Chakrát gyűjtöttem az öklömbe és beütöttem az ajtót. Hatalmas hangzavart okozott az ajtó törése és a kiabálásom hangja. - NARUTOOOO! 

Naruto felriadt az ágyból, maga elé helyezte a takaróját, mintha csak egy pajzs lenne. - Kérlek ne bánts, Sakura-chan! - kérlelt könyörgő tekintettel.

- Hogy a jó istenbe tudsz te még ilyenkor is aludni? - fogtam a fejem és értetlenül ránéztem. - Az ajtóért.. ne haragudj. Kifizetem. - nyúltam a zsebemben lévő tárcáért, amiből kivettem némi összeget és letettem a konyhapultra.

- Ugyan hagyd csak, Sakura-chan. Inkább mondd, hogy miben segíthetek ilyenkor. - vigyorgott, miután látta rajtam, hogy már nem vagyok mérges.

- Nos.. Tudod... Tanítanod kéne.. - kezdtem el, mire láttam, hogy Naruto szemei enyhén kikerekedtek és már fogalmazódnának meg benne a kérdések, így folytattam. - A szél elemet, Te is szél típusú vagy, így reméltem, hogy meg tudnád tanítani, hogy hogyan kell használni...

- Elmondhatom persze, ezzel nincs gond. Csak érdekelne a "miért?" része. - mondta kíváncsisággal a hangjában.

Elmeséltem neki mindent, a tekercstől kezdve, a chakra feltörésen át, egészen addig amit Tsunadéval beszéltünk, mindent. Hatalmas szemekkel figyel, miközben magyaráztam neki. A mondandóm végén egy már feldobtott ramen dobozhoz nyúlt, amibe beleszagolt és elkezdte enni a tésztát. 

- Az nem romlott még meg? - kérdeztem undorra húzva a számat.

- Még nem érezni rajta. - nézte a lejárati dátumot és teli szájjal megszólalt, miközben megvonta a vállát.

- Undorító... - nyúltam a dobozért, amit kivettem a kezéből és egy gyilkos pillantást is odavetettem neki, hogy eszébe se jusson ellenkezni. 

Elkezdtünk Naruto lakásán rendet tenni, miközben beszélgettünk a szél elemről.

- ... sok mindent tudsz a széllel csinálni, tudsz támadni és védekezni is. Én csak támadni tudlak megtanítani. A védelemre neked kell rájönnöd. - fejezte be a mondatot, miközben mi végeztünk a takarítással és elindultunk a közeli rétre.

Kiértünk a tisztásra, háztetőkön és faágakon ugrálva nincs olyan messze szerencsére. Naruto mindig nehezen magyarázta el a dolgokat, így idefele megbeszéltük, hogy megmutatja, megpróbálja elmondani azt, amit Jiraiya-tól megjegyzett és én abból alkotok valamit.