Sakura vágya - Az összetört cseresznyevirág

Vér és könny

"Pont azért sírt, mert őszinte volt és bízott Itachiban. Képes volt neki megmutatni az eddig rejtett érzéseit és ez mindkettejüket megnyugtatta."

—————

"- Kurvára nem érdekel, hogy mi köt hozzá! Ugyan arra a sorsra fogsz jutni, mint Itachi. A SAJÁT kezemmel foglak megfojtani, te rohadt kur—! - rontott Sasuke Sakura felé, miközben a kardját bevonta a villámaival.

- Elég legyen Sasuke! A bosszú teljesen elvette az eszed! Ugyanolyan seggfej vagy, mint kicsiként is voltál mindenkivel. Élsz a saját világodban, ahol az igazságot még hírből se ismered! - tért ki Sakura a támadás elől.

- Szerintem kettőnk közül Te vagy az, aki nem tud semmit! Neked mindegy, csak Uchiha legyen, nem igaz? Hogy az én vagyok-e vagy Itachi, az számodra már mindegy. Csak egy tipikus nő vagy, aki egy dolog után megy! - támadt tovább egyre idegesebben.
- Azt hiszed nem tudom, hogy megtettétek? Azt hiszed nem tudok semmit? A chakrád elárul, Sakura. Undorító vagy, hogy egy ilyen alaknak, mint Ő odaadtad magad.

- Talán ha nem hagytál volna ott azon az éjszakán, akkor neked adtam volna mindenem, amim volt... Tudtad, hogy mit érzek, de nem érdekelt téged semmi csak a bosszú! - folytak ki az első alig látható könnycseppek Sakura szeméből, amit az ugrálások és támadások kikerülése közben hamar letörölt, mielőtt észrevette volna Sasuke.

- Hazug! Mindig csak hazudtál! - Sasuke eltűnt egy pillanatra, majd Sakura mögött megjelent és a torkánál fogva a falhoz dobta. Ott termett előtte és felhúzta a falon, miközben egyre szorosabban fojtogatta Sakurát.

- Áhh—! - Sakura vért köhögött fel és a kezeivel megfogta Sasuke kezét, ami a falhoz szorította. Próbált menekülni, de nem tudott.
- Ez nem fog működni... Túl erősen szorít, ha így folytatódik tényleg megöl! - gondolta magában Sakura.

- Látod Sakura? Ez vagy Te. Egy jelentéktelen lány, akit senki se akart soha senki, se a közelében tudni, se jóban lenni veled. Szerettek téged, mert van erőd és féltek tőled, mert nem tudod használni. Nincs ami motiváljon téged, hogy erősebb legyél. Csak vagy és semmi hasznod, hiába azzal a híres erővel. Azt hiszed, hogy az Akatsuki azért fogadott be téged, mert erős vagy és mert kedvelnek? Ne nevettess! - nevetett fel Sasuke. - azért vagy ott, mert hasznuk van belőled, semmi másért. Itachi is csak a hasznot látja benned, amint nem leszel értékes eldobna— bár erre nem lesz szükség. Én fogok itt és most véget vetni annak a szánalmas életednek. - szorított rá még erősebben Sakura torkára, aki már egyre homályosabban látott.

- Lehet, hogy igaza van... Lehet, hogy tényleg mindenkinek csak egy jelentéktelen ember vagyok... Tsunade és Naruto akkor végig hazudtak volna nekem? És Itachi, Konan? Mindenki csak hazudott volna? Lehet... Mióta is nem akarok már élni... Kiskorom óta csak szenvedtem a magányban, mi történt ami miatt ez megszűnt? - hunyta le a szemét Sakura, visszaemlékezett az elmúlt időszakra, amik történtek vele.
- Szeretlek Sakura. - jutott eszébe a mondat, amit annyira hallani akart most Itachi szájából.
- Igen! Itachi nem hazudott nekem soha, ahogy senki sem! Éreztem a chakrájukból, a gesztusaikból! - Sakura kinyitotta a szemeit és Sasuke izzó sharinganjaiba nézett, amik nem hatottak rá. 

Sasuke nem értette, hogy miért él még Sakura, hogyan van még eszénél, hiszen genjutsuba akarta helyezni egy életre. Sakura szeme tűzben égett, mérges volt, annyira mérges, mint eddig még talán soha. Ölni akart. Végezni szeretett volna Sasukéval úgy, hogy azt mindenki megtudja. Sakura teste égni kezdett, amit Sasuke teste nem bírt elviselni egy idő után és elugrott Sakurától, elengedve így a lányt, aki a földre rogyva levegő után kapkodott.

- Mi van veled Sakura?! Megmutatod, hogy valami erő csak-csak szorult beléd? - kacagott fel Sasuke vérszomjasan, majd ránézett a kezére, amiről leégett a bőr, ahol Sakura szorította.
- Mi van ezzel a csajjal?! Soha senki se égetett még meg, főleg nem ennyire!