Perzselő tűz (Daemon Targaryen Ff.)

1. fejezet

Elena

Ma látogat királyvárba a bácsikám Rhenyra izgatott,de engem hidegen hagy.5 éve nem láttuk,most itt marad egy napra, majd újra eltűnik és egy pár év után visszajön. Mindig ezt csinálja. A trónterembe sétáltam és majdnem tovább is,mikor ráeszméltem,hogy a trónon ül.
- Bácsikám.- Mondtam közömbösen,majd felállt a trónról.
- Az öcsém tiszteletére jöttél?- Kérdeztem,majd megállt előttem és engem fűrkészett.
- Úgy hallottam,hogy lovagi tornát szerveznek a tiszteletemre. Gondoltam részt veszek rajta.- Mondta.
- A király örökösének tiszteletére. A születendő öcsémnek.- Mondtam.
- Amíg a királyné fiú utódot nem szül,addig én vagyok az örökös. Fordulj meg.- Mondta,mire furcsállva a dolgot,de megfordultam és egy nyakláncot akasztott a nyakamba.

Nyaklánc

- Caraxes pikkelyei alapján készült.- Mondta.
- Köszönöm,de félek,hogy Drogon féltékeny lesz.- Mondtam,mire elmosolyodott és elment.  Én pedig megkerestem a nővéremet és Alicentet.
- Elena,gyere csatlakozz.- Mondta Alicent,aki Rhenyra mellett ültem az isten erdőbe. Persze a nővéremnek azonnal szemet szúrt a nyaklánc.
- Melyik hódolódtól kaptad?- Kérdezte mosolyogva.
- A bácsikánktól.- Mondtam,mire Rhenyra arcáról lehervadt a mosoly.
- Biztosan neked is hozott valami érdekeset. Talán egy valír ékszert vagy egy selyem ruhát.- Mondtam a nővérem kedvenceit,mire jobb kedve lett és pletykálni kezdtünk.  

Másnap

Ma lesz a lovagi torna napja,de reggel még egy kistanács gyűlés volt. Biztosan valami izgalmas dologról lehet szó,ha már hajnalban összegyűltek,így leültem a terem melletti padra,ahonnan mindent tökéletesen lehet hallani.
- A fivérem csak a dolgát végezte.- Mondta az apám,tehát Daemon csinált valamit.
- Fél királyvárat megcsonkította. - Mondta,mire Daemon felnevetett.
- Ti nem halljátok,hogy mit gondolnak az emberek. Királyvárat tartják a legmocskosabb és legveszélyesebb helynek. A nagy házak vezetői is félnek ide jönni.- Mondta Daemon.
- Egyetértek a herceggel. Az őrségtől félniük kell a bűnözőknek.- Mondta Corlys Velaryon.
- Köszönöm a támogatását Corlys nagyúr.- Mondta Daemon.
- Bárcsak a hitvesével is ennyit törődne,mint a munkájával. Rég nem látták Sasfészekben. Békéltető tartania a házassági kötelességeit.- Mondta Ottó,Alicent apja.
- Ha kell egy nő,aki felmelegíti az ágyát,akkor szívesen átadom a helyem,hiszen a felesége nem rég hunyt el. - Mondta Daemon,mire Ottó felállt.
- Ugyan,barátom,tudod,hogy a fivérem szeret szórakozni veled.- Mondta apám,majd Daemon egy köszönés után kiment. A folyosón találkoztunk és véres volt az arca.
- Nem az én vérem.- Mondta,majd mosolyogva elment,én pedig a szobámba vettem az irányt. Alicent és a nővérem már készültek a tornára,így én is elkezdtem készülődni.

A ruhám tökéletesen illett a vörös színű szememhez. Lementünk a lovagi tornára,ahol a bácsikánk választott ellenfelet a bent maradt legjobb lovagok közül. Először hozzánk sétált,hogy az áldásunkat kérje,ez egy amolyan szokás. Rhenyra felállt és elé szaladt,mi pedig követtük őt.
- Biztosan te nyered meg a versenyt, bácsikám.- Mondta Rhenyra,mire Daemon a nyakamon lévő ékszert nézte.
- De csak akkor,ha a hercegnő az áldását adja. - Mondta Daemon és rám nézett. Rhenyra féltékenyen bámult minket,én pedig a fegyverére akasztottam a  vörös színennel jelölt koszorúm.