Perzselő tűz (Daemon Targaryen Ff.)

6. fejezet

Elena

Tyland és én felmentünk a mostantól közös szobánkba. Tudtam,hogy mi vár rám,de megvártam,hogy ő kezdeményezzen.
- Ezt,nem így akarom.- Mondta a lemondó tekintetemet látva.
- Nem fogok semmit tenni,amit te nem akarsz.- Mondta,mire kissé megnyugodtam.
- Köszönöm.- Mondtam,majd leültem az ágyra.
- Nem szeretném,ha más bábja lennél,vagy nem azt mondanád előttem,amit gondolsz.- Mondtam,majd lehúztam a ruhám felső részét.
- Ha ezt szeretnéd.- Mondta és megcsókolt. Az ágyra feküdtünk. Mosolyogva csókolt meg,én pedig tettem,amit elvártak.

Éjfélkor

Fáradtan keltem ki az ágyból és miután felöltöztem az istenerdőbe mentem. Még javában tartott a mulatság,de ekkor mintha valaki verekedett volna,majd a földön ülő Ser Cristonra lettem figyelmes.
Épp leakarta magát szúrni,de megállítottam.
- Hercegnő,én...- Kezdett bele.
- Rhenyra....igaz?- Kérdeztem,mivel sejtettem,hogy miatta történt valami. Criston bólintott,majd felállt.
- Szeretnék beszélni veled,holnap délben az isten erdőben. Addig ne tegyél semmit,kérlek.- Mondtam,majd elmentem. Ha Criston kiadná Rhenyra titkát,akkor talán sarokba tudnám őt szorítani. A nővérem túl sok mindent vett el tőlem,most az én időm jön. A szobámba visszaérve az alvó Lannistert találtam. Úgy gondoltam,hogy elmegyek fürdeni,majd másnap beszélek Alicenttel.

Másnap

Ruhám

Tyland a kistanácsba ment,én pedig Alicenttel az istenerdőbe,ahol Criston Cole várt.
- Ser, szeretnék veled beszélni a tegnapiról.- Mondtam,mire Alicent érdeklődve kezdett figyelni.
- Sajnálom,hercegnő. Kérlek legyetek írgalmassak felém és egyszerűen öljetek meg.- Mondta.
- Együtt voltál Rhenyrával,igaz?- Kérdeztem,mire bólintott és Alicent megértette.
- Rhenyra az anyja emlékére esküdött meg,hogy nem volt....Daemonnal.- Mondta a végén és helyre állt a kép.
- Nem,vele csak csókolózott és....- Mondtam,de a végét nem bírtam befejezni. Megtett mindent,hogy ő legyen a középpontba és, hogy minden az övé legyen. Ekkor Alicenttnél beindult a szülés. Ser Criston felemelte és elvitte a szobájába,ahol a mester várta. Én is ott voltam a kis Aegon születésénél és végig bíztattam Alicentet. A végén Rhenyra érkezett be,akit csak a gyermek neme érdekelt.
- Lány?- Kérdezte Rhenyra reménykedve.
- Fiú,a király első szülött fia.- Mondta a mester és oda adta a meghatódott Alicentnek.
- Az öcsém is csak pár napig élt. Ő is így lesz.- Mondta Rhenyra a gyerekre nézve és kiment. Alicent elsírta magát és én átöleltem őt és a gyereket is.
- Gratulálok. Egészséges és életerős.- Mondta a mester és ekkor jelent meg a király.
- Gratulálok,apám. Fiú.- Mondtam,mire elmosolyodott,én pedig magukra hagytam őket. A szobámba visszatérve Tyland Lannistert találtam.
- A királynak új örököse lett.- Mondtam boldogan.
- Azt hittem,hogy a nővéred mellett állsz.- Mondta és engem fürkészett. Az ölébe ültem és átkulcsoltam a nyakát.
- Mind a ketten tudjuk,hogy a nővérem a legalkalmatlanabb erre a szerepre.- Mondtam.
- Ebben nem csak mi értünk egyet. - Mondta.
- A királynénál voltam.- Mondtam az előző órákat magyarázva.
- Sejtettem,remélem neked könnyebb lesz a szülés.- Mondta.
- Már ezen gondolkozol?- Kérdeztem meglepetten.
- Ilyen gyönyörű feleséggel  mi másra?- Kérdezte.