Perzselő tűz (Daemon Targaryen Ff.)

3. fejezet

Elena

Pár nappal  később

A velaryon flotta is megérkezett először támadó állást vettek fel,de megálltak,amint meglátták a sárkányomat. Daemon is velük volt,aki először szállt partra a sárkányával. Én a sereg élén álltam és vártam,hogy elém sétáljon.
- Nem hittem volna,hogy itt találkozunk.- Mondta és ekkor észre vette a nyakamban lógó pikkelyeket,amit még ő adott.
- A flottátok minden gond nélkül kiköthet,ahogy látom. - Mondtam,mire bólintott. Corlys és Daemon bejött a vezetői sátorba.
- A király küldött titeket?- Kérdeztem.
- A korona megtagadta,hogy idejöjjek a flottámmal.- Mondta Corlys.
- De még is itt vagy.- Mondtam.
- Nem hagyom,hogy büntetlenül fosztogassanak és lehetetlenítsék el a területeim.- Mondta.
- Segítenék a terület elfoglalásában,ha az embereim megtarthatják az itt talált kincseket.- Mondtam,mire Corlys azonnal rábólintott. Ekkor Laenor,Corlys fia jött be.
- A sereg készen áll.- Mondta,mire felsorakoztak a seregeink és megindult a támadás. Daemon és én sárkányháton harcoltunk,ahogy Laenor is. Visszaszorítottuk a trialkátust,de nem sikerült teljesen kiűzni őket,így újra letáboruztunk.

Este

A sátramban fürödtem,mikor Daemon jött be.
- Ahogy látod elfoglalt vagyok.- Mondtam,de nem érdekelte és leült az ágyamra.
-  Azt hitték,hogy meghaltál.- Mondta.
- És te? Te is ezt hitted?- Kérdeztem, még mindig a vízben ülve.
- Tudtam,hogy életben vagy,de nem hittem,hogy egy vadember sereg élén látlak újra.- Mondta,mire felé fordultam.
- Mit hittél,hogy majd a megmentésedre várok?- Kérdeztem,majd elfordulva tőle a köntösömért nyúltam,de ahogy kiléptem a vízből mögém állt és megcsókolt. Lefagytam és ezt látva kiment a sátorból,én pedig értetlenül álltam.

Másnap

A vezetői sátorba mentem és meg is kezdtük a megbeszélést.
- Csak úgy csalhatjuk ki a vezetőt minnél hamarabb,ha elé rakunk egy csalit,valakit aki fontos.- Mondtam.
- Még is ki akarna a halálba rohanni?- Kérdezte Corlys.
- Én vállalom.- Mondtam,mire Daemon felnevetett.
- Biztos,hogy nem.- Mondta mostmár komolyan.
- Én megyek.- Mondta.
- Beszéljétek meg,addig felkészülünk.- Mondta Corlys és kimentek.
- Én megyek.- Mondtam ellent mondást nem tűrve,mire Daemon elém sétált és egy centi volt az orrunk között.
- Most kaptalak vissza,nem foglal elveszíteni.- Mondta és újra megcsókolt,de ezúttal visszacsókoltam.
- Nem tudtam,hogy ezt érzed irántam.- Mondtam,mire kissé ideges lett és újra megcsókolt,majd felültetett az asztalra,de még mielőtt bármi történt volna kiment. Én tényleg nem értem őt. Utána mentem,de ekkor már késő volt. Kivágtatott a táborból,én pedig sietve szálltam fel Drogonra és rejtve Daemon után mentünk. Sikerült a terv és előjött a trialkátus vezetője. Ekkor megindult a sereg és a sárkányom is tüzet fújt a maradék seregére. Daemon és az ellenség vezetője eltűnt az egyik barlangba. Én pedig Daemon után mentem egy tőrrel a kezemben. Ahogy beléptem a barlangba elkapott a vezető és egy tőrt emelt a torkomhoz.
- Ereszd el.- Mondta Daemon,mire a fogvatartóm felnevetett. Ezt kihasználva szíven szúrtam és meghalt. Daemon aggódva rohant hozzám. Amint látta,hogy nincs semmi bajom levágta a volt vezető fejét és felmutatta a csatatéren. Így a csata még az nap végetért.