Perzselő tűz (Daemon Targaryen Ff.)

17. fejezet

Elena

Még egy nappal később

Az események felgyorsultak,a lányom egész nap a szobájában gubbasztott,de mikor felmentem....bár ne tettem volna.
- Lianna!- Kiálltottam a szobában. A két kicsi csillapíthatatlanul sírt és mikor kinéztem az ablakon megláttam az anyjuk testét. Elsikítottam magam,mire beszaladt az őrség.
- A lányom.....- Mondtam,de egy percet sem haboztam. Leszaladtam,de útközben Alicentbe ütköztem.
- Lianna halott.- Mondtam,mire követett és leszaladtunk a lányom holttestéhez,amit már sikerült összeszedniük a katonáknak. A nép körbe állta a helyszínt.
- Rhenyra, a szajha királynő meg fog fizetni ezért! Aki segített neki,annak pedig a legszörnyűbb halál vár!- Mondtam,de nem bírtam várni,egyedül Alicent tartott vissza. Felmentünk a kistanácshoz,ahol Aegon ült gyanútlanul.
- Lianna, a királyné meghalt.- Mondtam,mire Aegon szemében is könnyek gyülekeztek.
- Az nem lehet.- Mondta,de mikor meglátta a kisírt szememet rájött.
- Ezért megfognak fizetni. Nem érdekelnek a következmények. Bosszút akarok!- Mondta Aegon,mire felmentem a szobámba. Alicentet az utolsó pillanatban hivattam be.
- Szeretném,ha a lányom gyerekei maradnának az örökösök.- Mondtam,mire kérdőn lépett be a szobába és ekkor látta meg a tervem. Páncélban voltam és a sárkányom a palota körül repkedett.

Páncélom

- Ezt még a Dothrakiak csinálták nekem. A seregemmel a völgybe vonulok. Kérlek vigyázz a gyerekeimre és mondd nekik,hogy szeretem őket.- Mondtam,mire megfogta a kezem.
- Ne tedd ezt. A völgy a legveszélyessebb hely,ott van Daemon is.- Mondta.
- Annál jobb.- Mondtam és felszálltam a sárkányomra.

1 hét múlva

A Dothrakiakkal megérkeztem a völgybe. A csatatéren vagyok a sárkányommal. Daemon a levegőben van,ahogy én is. Drogon érezte a dühöm és egy szó nélkül perzseltük fel az ellenséges sereget. Ekkor megjelent Caraxes és a hátán Daemon.
A sárkányaink tépték és szaggatták egymást. Hallottam,hogy valamit mond,de nem érdekelt. Az isten szem  tónál voltunk,mikor a sárkányaink lezuhantak. Drogon elharapta Caraxes torkát,de Carxes Drogon szárnyát. Belezuhantunk a tóba és több száz kilométerre voltunk a seregtől.
Azt hittem,hogy meghalok,mikor belezuhantunk a tóba,de még az utolsó percben kitudtam úszni. Daemon is kikúszott a partra,de a kardja nem volt nála. Felálltam és kivont karddal odamentem.
- Sosem bocsátom meg a lányom és az unokám halálát.- Mondtam,mire felnevetett.
- Nem tudnád megtenni.- Mondta,mire a füléhez hajoltam.
- Alábecsülsz,ahogy a szajhád is és ez nagy hiba. - Mondtam,majd levágtam a fejét. A sárkányom elveszett,több száz kilométerre lehetek a tábortól és nincs élelmem. A tóból tettem el egy kis üvegbe vizet,majd elindultam az erdőbe.

Este

Nem tudtam aludni. A sárkányom meghalt és megöltem életem szerelmét. Farkas üvöltéseket hallottam és kimerült is voltam. Farkasok jelentek meg előttem,mire kivontam a véres kardom. Megöltem a feketék legnagyobb hajtóerejét,most már én is meghalhatok,de nem így lett. A semmiből egy hatalmas fekete árnyék jelent meg. Azt hittem,hogy maga a feltámadt Balerion,elégette a farkasokat,majd eltűnt. Sokkoltan álltam,majd sikerült meghúzódnom az egyik fa gyökerénél,ahol nem érnek el az állatok. Mindenkit cserben hagytam. A lányom és az unokám,ahogy a férjem is meghaltak a háborúért,a trónért. Én cserben hagytam őket. Csak is ez járt a fejembe.

Egy héttel később

Útnak indultam és elérkezetem egy tisztásra,ahol egy alvó sárkány volt. Nagyobb volt Vhagarnál és olyan,mint Balerion,de még sem ő volt az. Ez a sárkány fiatalabbnak tűnt. Lassan közelebb lopóztam és megálltam a sárkány feje előtt. A feje a kétszerese volt a méretemnek,még Vahgarnál is nagyobb.
- Köszönöm,hogy este segítettél. Kannibál,igaz?- Kérdeztem valériaiul,mire mérgesen elüvöltött. Azt hittem,hogy meglesz,de nem mutathattam félelmet,így a lábaimat megvetve álltam kőkeményen előtte.
- Szolgálj és seregeket égetünk porrá,még híresebb leszel,mint Balerion és számos sárkányt tépünk darabokra.- Mondtam.