Perzselő tűz (Daemon Targaryen Ff.)

10. fejezet

8Elena

A gyűlés után Alicent húzott félre beszélni. Kimentünk az isten erdőbe és kérdőre vont.
- Te öletted meg őket,igaz?- Kérdezte,mire bólintottam.
- Az apád melletted fog állni,így nem lehet élni az udvarban,ha nincs egy segítő,aki téged támogat. Gondoltam örülnél,ha viszont látnád.- Mondtam,majd elmentem volna,de átölelt.
- Köszönöm.- Mondta végül,majd Laryshoz vettem az irányt.
- Köszönöm,hogy ilyen hamar elvégezte a munkát.- Mondtam,mire bólintott,ez csak természetes.
- Hallott Laena úrnő temetéséről? Egy hét múlva lesz,még nem érkezett királyvárba hír erről,de gondoltam örülne,ha szólnék.- Mondta,mire bólintottam.
- További jó estét.- Mondtam,majd a sárkányveremhez vettem az irányt. Ideje egy kis bemutatót tartani. Felszálltam Drogonra,majd királyvár felett köröztünk. A távolban egy fekete sárkányt láttam. Drogonnal arra vettük az irányt,de eltűnt a felhőkben.
- Dracarys!- Mondtam,mire tüzet okádott és az ég tűzbe borult. Leszálltunk az egyik szigeten,majd egy hangot hallottam.
- Ne tedd ezt, húgom.- Hangzott,mire a tó felé vettem az irányt. A bagoly órája lehetett( éjfél),hallottam egy olyan mondásról,mi szerint,ha belenézel egy tükörbe ez időtájt,akkor láthatod a jövőt. A tón megcsillant a csillagok fénye,majd égő városokat láttam és a térdelő Rhenyrát, fekete és zöld zászlók égtek,majd egy újabb hang hangzott fel.
- Ne!!- Az én ordításom,majd minden eltűnt,mintha egy álom lett volna. Tényleg kezdek megbolondulni. A királyvár feletti felhők szinte lángoltak,még mindig.
- Köszönöm,hogy itt vagy nekem,téged nem vehetnek el.- Mondtam a sárkányomnak Valériaiul,mire felmorrant és hozzám dugta a fejét. Felszálltam rá,majd visszamentem királyvárba. Tyland a szobában járkált.
- Te csináltad?- Kérdezte az égre nézve.
- Volt ott egy másik sárkány,egy fekete. Belenéztem egy tóba,ahol...képeket láttam a jövőről. Talán kezdek megőrülni,vagy már az is vagyok.- Mondtam,mire átölelt.
- Rhenyra a hír hallatán sárkánykőre ment.- Mondta a férjem.
- De hisz az a....- Mondtam,mire lemondóan rázta a fejét.
- Megbeszélte a királlyal,hogy odaadja neki.- Mondta,mire hirtelen dühömbe földhöz vágtam egy kancsót. Ez igazságtalan.
- Ehhez nem volt joga, az a gyerekeinket illette volna meg,nem ezt a szajhát.- Mondtam és mérgesen indultam a király szobája felé a férjemmel a nyomomban.
- Elena,kérlek,nem kellene...- Mondta,de benyitottam a király szobájába,aki épp aludni készült.
- Sárkánykő az én birtokom. A beleegyezésemmel adhattad volna oda neki.- Mondtam,mire felállt.
- Én vagyok a király,azt teszek,amit akarok.- Mondta,mire Alicent is bejött.
- Én pedig az örökösöd,ha Rhenyra nem lenne. Velem nem lennél ilyen elnéző,sosem voltál. Mindent neki adsz és mindent elveszel tőlem!- Mondtam,majd kirontottam a szobából. Még hallottam,hogy a király összeesik,de nem érdekelt,ha a saját apám nem áll ki értem és a gyerekeimért,akkor nekem kell.