A Tenger Titka

Prológus

Amióta az eszemet tudom, mindig is a tenger parton éltem. Szüleimet egyáltalán nem ismertem. Egy kedves család fogadott be magához, mikor megtaláltak engem egy kis kosárban babaként a tenger partján. Kicsiként elég sok fejfájásra volt okuk a nevelő szüleimnek. Nagyon sok időt töltöttem a tenger partján és úgy benne is.
Esténként pedig sírtam, ha haza rángattak. Pedig a szobámból is teljesen rá láttam a tengerre. Aztán telt az idő és az iskola miatt, én egy közelben lévő nagyobb városban kezdtem el tanulni, ezzel pedig megszűnt a tengerparton létezésem nagy része is. Habár elég nagy álmom, hogy tengerbiólogus legyek és körbe utaztam az egész tengert hajóval.
Az egyetem pedig nehéz és szinte aludni sincs időm. Plusz a gyakornoki munka is ott van. Így nagyon a hétvégéim se szabadok, de akkor legalább a tenger közelében lehetek. Még szerencse a lakásra nem nagyon kell költenem, mivel az iskola az ösztöndíjjal adott egy kis lakást is a tenger partján. Itt élek már lassan 4 éve. Végzősként pedig a szépen berendezett kis lakást az év végén el kell hagynom. Hála égnek így félre bírok rakni pénzt is, így már nézegetem a kis házakat. Hátha lesz egy amit még, meg is engedhetek magamnak. Nem szeretnék a nevelőszüleimre támaszkodni. Sokat köszönhetek nekik már így is. Fiúk terén pedig, inkább nem is ragozom, itt mindegyik vagy nagyképű vagy tök unalmas. Ha egy könyvemmel akarnék járni akkor meg tenném.
Szóval kb. ez lennék én Sydney Samanta Sea. Egy átlagos San Montanoi fiatal felnőtt akinek nagy álmai vannak. Az iskolában pedig csak Sea-nek hívnak, egyszerűbb nekik úgy gondolom.