A Tenger Titka

Második Rész

Haza érve eszek, majd felveszem a bikinimet és kisétálok kissebb cuccal a parta. Majd picit ki fekszem napozni. Rég voltam már kint és szinte hófehér vagyok, ami elég fura. Már fél órája sütkérezek, mire valaki főlém áll.
-Mi van moszat? Olyan fehér vagy mint a hó.-neveti majd leguggol a fejem mellé.
-Mich, neked nem melóban kéne lenned?-kérdezem, mire elneveti magát és fel nézek rá.
-Kicsit előbb eljöttem. Úgy voltam vele, ha már te nem akartál annyira velem lenni, majd én lépek és veled leszek.-mondja komolyan majd lehuppan mellém a lepedőre.
-Legtöbbször elég neked annyi idő amit ott töltök. Mit akarsz?-kérdezem miközben felülök és szembe nézek vele.
-Hallottam az iskola igazgatótól, hogy hova akarsz menni dolgozni. Sydney, komolyan New York? Olyan messze a családodtól és tőlem?-kérdezget szomorúan.
-Az ottani hely a legfejlettebb és sokat tanulhatnék. Plusz van egy közvetlen megfigyelő hajójuk, ami itt szokott kikötni néhány havonta.-magyarázom.-Várjunk ennyire aggódsz, hogy a kereszt nevemen hívtál?-kérdezem,mire elpirulva elfordítja a fejét.
-Aggódom, ha nem leszek melletted, ki fog rád figyelni. Nem akarom, hogy halálba hajszold magad.-sóhajtja.
-Felnőtt vagyok Mich. Nem kell aggódnod miattam. Mindennek úra vagyok magam körül.-vágom rá vissza.
-Nem mindent tudsz befolyásolni. Nem támogatom ezt, sajnálom. Tudom mennyire bele tudsz feletkezni a munkába, még a végén bajod esne.-sóhajtozik.
-Mondd, csak ezért jöttél, hogy meggyőzz maradjak? Vagy más is van?-kérdezgetem.
-Van más is. Szóval gondolkodtam, ha ennyire el akarsz menni, ez ellen nagyon nem tudok mit tenni. De szeretném ha minden képpen haza jönnél a szünetekben és kettesben lennénk.-mondja egyre halkabban.
-Mintha nem tudnád, hogy ez alap.-nevetem.
-Figyelj Sydney, hozzám jössz?-kérdezi mire elkezdem bámulni a homokot előttem és teljesen elpirulok.
-Öm..-nyögöm ki.
-Én tudok várni, de szeretném ha több okod lenne haza jönni miattam. Azt akarom, hogy velem lakj, hogy legalább abban az időben ne kelljen magadra figyelned, csak boldog legyél. Nem sürgetlek esküszöm az esküvővel.-magyarázkodik mire rá nézek és elmosolyodom.
-Mindig ilyen sokat beszélsz, ha zavarban vagy.-nevetem.-Rendben Mr. Aggódás hozzád megyek.-vágom rá kis idő múlva.
-Komolyan?-kérdezi vissza.
-Annyira komolyan, amennyire te komolyan kérdezted.-válaszolom vissza.
-Akkor ez a tiéd.-nyújt felém egy kis piros dobozt át veszem és ki nyitom, benne egy fehér arany gyűrű pici rózsaszín kővel.-Vedd csak fel, remélem nem nagy.-neveti zavarában.
Fel is veszem és tökéletes. Soha nem gondoltam volna, hogy egy baráttal kötött egyezség,végül tényleg beteljesül.
-Köszönöm, nagyon tetszik.-mosolygom.
-Reméltem is.-neveti vissza.
-Néha velem jöhetnél.-mondom miközben a vállára döntöm a fejem és össze kulcsolom vele a kezem.
-Meg is haragudtam volna, ha nem kérsz.-mosolyogja.
-Be jössz velem a vízbe?-kérdezem rá nézve.
-Ki nem hagynám.-vágja rá, majd be indulunk lassan a vízbe kézen fogva.
A Nap lassan lenyugszik és a tenger is csendes. Minden olyan szép. Megérzem, hogy Michel egyre közelebb húz magához végül megölel.
-Sok ilyen pillanatot szeretnék még veled Sea.-mondja halkan miközben elnéz rám.
-Ilyen romantikus tudsz lenni?-kérdezem fel nézve rá.
-Persze, csak tudod jól, elmenekültél volna tőlem, ha így teszek veled.-válaszolja, majd megsímitja az arcom.-De most már engedélyt adtál nekem rá. Amit ki is szeretnék használni.-mondja mosolyogva, majd az állam alá rakja két ujját ezzel megtámasztva a fejem.-Csak el akarok veszni a zöld szemeidben, úgy örökre.-neveti majd lassan megcsókol.
Kezdünk kicsit fázni a vízben, így be megyünk a lakásomba.
-Kár ezért a házért, szépen belaktad.-szólal meg Mich a kanapén ülve. Én pedig a konyhában valami vacsorát ütök össze magunknak.
-Én is sajnálom, de ez van.-vágom rá vissza.
-Holnap segítek neked át cuccolni hozzám.-mondja halkan.
-Az nem túl korai?-kérdezem miközben az asztalra elé rakom a kaját, mire az ölébe húz.
-Nem az, ovi óta? Ki akarom élvezni, amíg itt vagy.-súgja a nyakamba amitől kiráz a hideg.
-Rendben, akkor segíthetsz holnap.-mondom lassan.
-Olyan törékeny vagy, mintha porcelánból lennél.-dörmögi, miközben átölel.
-Azért annyira nem. Figyelek rá, hogy eleget egyek.-nevetem vissza.
-Olyan kellemes illatod van, a parfümöd és a sós tenger.-szólal meg halkan.
-Mich elég, zavarba hozol.-vágok közbe hirtelen.
-Bocsánat, elfelejtettem. Még nem voltál együtt senkivel.-sóhajtja.-Nyugi figyelek, nehogy át lépjek valami határt, anélkül hogy nem engednéd.-mosolyogja, majd el is enged.
Még ki megyek a saját kajámért és leülök mellé, majd elkezdünk enni.
Evés után.
-Mióta éreztél így?-kérdezem meg hirtelen mire elneveti magát.
-Jobb,ha nem tudod. Még a végén valami perverznek gondolsz.-mosolyog.
-Akkor gondolom elég rég óta.-nevetem.
-Tizenhat éves korod óta. Azon a nyáron mikor te táboroztál én meg felügyelő voltam ott. Valahogy teljesen megbabonáztál, ahogy a tenger és közted lévő töretlen kémiát néztem.-neveti.
-Kukkoltál este igaz?-kérdezem vissza nevetve.
-Akár mennyire is tudtam jól, hogy ismered a partot, kötelességem volt figyelni rád.-mosolyogja.
-Akkor pont azért mert nem a többiekre figyeltél, majdnem kigyulladt a kanpusz.-nevetem.
-Azt hittem már alszanak, amúgy is több figyelő is volt, nem csak rajtam bukott a dolog.-magyarázza.
-Tudom, nem is téged hibáztattalak.-vágom rá vissza.-De azért oda jöhettél volna, nem kiabáltam volna le a fejed. Lehet előbb történik meg a..-kezdek bele, de befogja a szám.
-Shh.. Nem kellett ezt sietettni. Így volt a legjobb ahogy történt. Neked és nekem is az iskolára kellett figyelni.-mondja komolyan majd elveszi a kezét és megcsókol.
-Igazad van, most hogy lassan vége az évemnek, így nincs veszélyben a tanulásom se.-nevetem.
-Pontosan. Nem akartalak hátráltatni. Annyira sokszor mondtad mit is szeretnél elérni, én csak támogatni akartalak benne téged. Azt pedig barátként teljesen jól tudtalak.-neveti.
-Mondták már neked, hogy túl érett vagy a korodhoz képest?-kérdezem komolyan.
-Szerinted, hogy lehet az hogy két év alatt már igazgató lettem? Csak a komolyságomnak köszönhetem.-mosolyogja vissza.-De nekem most mennem kell. Holnap korán kelek. Te pedig pihenj sokat vasárnap.-teszi hozzá.
-Nincs kedved itt aludni?-kérdezem mire elneveti magát.
-Rá érek még azzal.-vágja rá, majd megindulna, de megfogom a kezét.
-Kérlek, maradj.-sóhajtom mire homlokon puszil.
-Rendben maradok. Csak azért nem akartam, mert korán kelek. Nem akartalak felkelteni.-neveti.
Fel megyünk a szobámba, majd gyors zuhany után Michel mellkasán alszok el.