A Tenger Titka

Kilencedik Rész

Hogy lehet ennyire szar rendszerben egyáltalán létezni is. Komolyan egyre kecsegtetőbb Nino ajánlata. Már kezd az se érdekelni, ha ez esetleg csapda még akkor is.
-Akkor pedig tényleg el kell gondolkodnunk Nino ajánlatán.-szólalok meg öltözés közben.
-Sea, ezt már megbeszéltük. Érezzük mind a ketten, hogy ez kamu amit mondott. Nincs értelme a vesztünkbe rohanni.-gondolkozik mire elé állok és a szemébe nézek, majd megölelem és az arcom a mellkasába döntöm.
-Inkább rohanok a vesztembe a karjaidban, minthogy tétlenül hozzá menjek valakihez akit nem is szeretek.-sóhajtom mire fel nézek rá és homlokon puszil.
-Majd beszélek én Ninoval jó? Neked ebbe jobb nem bele folynod, addig amíg nem tudom biztosra, hogy megbízhatsz benne te is.Addig is jobb, ha az időseknek jobb arcodat mutatod.-nyugtatgat, mire csak sóhajtok egyet.
-Igazad van. Bocsánat, hogy így kiborultam. Csak olyan tehetetlennek érzem magam.-vágom rá, mire vesz egy nagy levegőt.
-Pedig nem neked kéne ezt érezned ennyire, hanem nekem. Én vagyok a férfi, plusz én is ugyan annyira tehetek arról, hogy beléd estem mint te abba, hogy belém.Könnyebb lenne, ha gróf vagy nemes lennék. Apád is könnyebben engedne hozzám. De a családunk soha nem ment a névre, vagy a nemességre. Csak arra, hogy teljes behodólással szolgálja az uralkodói családot.-magyarázza.
-Nem hiszem el, hogy soha nem volt még ilyen akkor a családjaink közt. Évszázadok óta jó viszony van és ilyesmi nem hiszem, hogy nem fordult volna elő.-gondolkodok hangosan, de amint kimondom már teszem is a számra a kezem.
-Mindig is figyeltek a tisztes távolság betartására, így szerintem lehetetlen. Vagy ha mégis nagy titokban tartották.-válaszolja komoly arccal.
-Akkor pedig azt jelentené ez, hogy rokonok vagyunk.-sóhajtom.
-Nem hiszem. Azért annyira mégse lehettek figyelmetlenek.-vágja rá.
-De bármi megtörténhet, ezt te is jól tudod. Ahogy nálunk is. Oké, még nem volt úgy semmi köztünk és én már jó ideje szedek gyógyszert, de az se száz százalékban okés.-válaszolom mire kicsit kipirul.
-Ezen ne is aggódj.A tudtod nélkül, vagy az engedélyed nélkül nem tennék semmit se veled.-vágja rá vissza.
-Tudom jól.-nevetem.
Le megyünk a tenger mélyére, ahhol az apáink folytatnak egy elég komoly beszélgetést, mikor beérünk a trónterembe.
-Szerintem a fiam elég jó munkát végez ahhoz, hogy egy gróf lányát kérje!-szólal meg Uran apja.
-Alexander! Ezt már megbeszéltük. A hagyományaink szerint a családotok, kéretetthet gróf család lányát, de annak egy másik országból kell lennie.-vágja rá vissza apám.
-A fiamra szeretném hagyni ezt a döntést, hogy kivel is szeretne lenni! Ez a törvény amúgy is már időtmúlt!-akad ki. Egyre jobban kezdem kedvelni ezt a férfit.
-Apám, hagyja csak. A király tudja miért mondja ezt. Én pedig még rá érek ezen gondolkodni. Most a legfontosabb nekem, hogy a királylányra mindennél jobban vigyázzak itt és a fenti világban is.-szólal fel Uran.
-Ezt a mentalitást tisztelem a fiadban, én kedves barátom. Ő tudja és hangot is ad annak amit szeretne csinálni. A lányom pedig meg van elégedve a munkájával.-darálja le apám monoton hangon.
-Ez szép és jó királyom, büszke is vagyok ezért a fiamra. De gondoljunk bele racionálisan, elég idős már a házassághoz és én se leszek fiatalabb. Szeretném megélni az unokáim.-vágja rá vissza Uran apja mire kicsit még én is elpirulok.
-Ezt értem öreg barátom, megértem aggodalmad ez iránt is. De hagyni kell a fiadnak azt tenni amit szeretne.-dörmögi vissza a király.
-Persze szerény személye saját lányával nem ilyen engedékeny. A tanács is szegény lány nyakára jár a násszal, holott alig érkezett még meg. A királyság se ismeri annyira. Az esküvő még várhatna.-szólal fel mire apám felkapja a fejét.
-Nem az én akaratom teljesül ki ebben. Szerintem a lányom ugyan úgy mint a fia, még fiatal. Ráérne még vele. De a tanács ezt máshogy látja. Idősebbek, így pedig meg kell fogadnunk a tanácsaikat.-vágja vissza rá apám.
-Csak királyom nehogy az legyen, hogy a lánya ebben a sok és megeröltető feladatban össze roskad. Tudjuk jól, hogy még tanul. Elég gondja van ezzel és azzal is, hogy ide‐oda ingázik egyik életéből a másikba.-gondolkodik hangosan Alexander.
-Sinfony az anyja vére. Nem aggódok azon, hogy ezek a feladatok bármennyire is megtörnék a gyenge harmóniáját.-vágja rá vissza apám.-Ahogy láthatod, az arcán se épp az látszik, hogy kimerült lenne.-teszi hozzá apám mire rám néz Alexander.
-Felség a lánya felettébb erős leány, de mindenkit kimerítene a kettős élet.-szól vissza.
-Nemsokára végez, akkor már csak az itteni dolgok fognak számítani.-vágja rá apám.
-A lánya is így vélekedik erről?-kérdezi rám nézve.
-Lányom?-kérdez meg apám.
-Igazából még mielőtt megtudtam volna mindent más terveim voltak, szeretem azt amit tanultam és abban akartam elhelyezkedni. De így, hogy ide kerültem, lettek fontosabb dolgok is a munkánál. -darálom le.
-Szerintem pedig jót tenne Sinfony királylánynak, ha kicsit engednék még dolgozni is abban amit szeret.-áll ki mellettem Alexander.
-A lányom elmondta mit is szeretne. Ezzel a kis ülésünket berekesztem.-vágja rá apám. Majd Alexander és Uran is kimegy, így kettesben maradunk apámmal.
-Büszke vagyok rád lányom. Nem tudom elégszer mondani ezt neked. Remélem készen állsz találkozni Nino herceggel.-néz rám apám mire fel nézek rá.
-Persze apám.-vágom rá vissza.
-Akkor indulj! Már vár téged a korall zátonyon.-teszi hozzá, majd így is teszek.
Ki érve, azonnal meglátom Ninot aki épp egy  nagy sziklán üldögél.
-Bocsánat a késésért, apám elég sokat tud beszélni.-úszok elé.
-Semmi baj, nem rég óta vagyok itt.Mesélj,hogy vagy? Annyira fáradtnak tűnsz.-néz rám szinte szomorú tekintettel.
-Megvagyok köszönöm. Miért pont ide szervezted a találkozót?-kérdezem mire elmosolyodik.
-Olyan helyen akartam lenni, ahol kettesben vagyunk. Örülök annak is, hogy egyedül jöttél. Habár Urannal még szívesen találkoztam volna. De most így jött ki a dolog.-magyarázza.
-Értem, igen sajna más családi dolga akadt.-vágom rá.
-Szóval ott is megy már a nagy menyasszony keresés. Látom rajtad, nem örülsz ennek a dolognak.-sóhajtja.
-Ez az élet rendje. Ebbe pedig nincs beleszólásom. Ha Uran boldog akkor én is az vagyok, ahogy szerintem fordítva is így van.-magyarázom.
-Szomorú, rossz rád nézni. A szemed pedig teljesen elveszítette a fényét.Bárcsak engednéd nekem, hogy segítsek.-sóhajtja, mire leülök mellé.